Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-10-09 / 41. szám

mára is zavarólag hatott. Ugyanis a lelkészképesítő vizsgák a tanfolyam bevégzése után három év alatt leteendők és míg a lelkészjelölt e vizsgákat le nem tette, lelkészi állásra meg nem hívható. A vizsgák letétele után, a törvény értelmében, megválasztható a segédlelkész és lelkészi teendők végzésére teljes jogot nyer, azaz lelkészi teendőket proprio iure végez, míg az előtt csakis a rendes parókhus jogán végezhette azokat. Es ez a joga állandó, nem ideiglenes és nincs függővé téve a felavatástól. Azért a felavatás a megválasztatástól 2—3, sőt rendkívüli esetekben 8 —10 évre is elmaradhat. Szóval a felavatásnak, a mai gyakorlat szerint nincsen semminemű jogi jelentősége, puszta ünnepélyes liturgiái cselekménynyó válott. Pedig régebben a felavatás egyházjogi aktus volt; nagy fontossággal, különös jelentőséggel bírt, a mely jelentőség az utolsó 80—40 év alatt elsikkadt. Egyedül az erdélyi egyházkerület tartott fenn belőle valamit a legújabb időkig is, míg a többi kerületek, ki korábban, ki későbben oda jutottak, hogy a .felavatás ünnepélyes ceremónia lett náluk. Ugyanis régebben a theologiai kurzust sikerrel elvégzett, aztán akadémián külföldön járt, vagy tanítóskodott, vagy káplánságot viselt lelkészjelölt, csak akkor jelentkezett vizsgára, ha meghívást kapott. A jelentkezőket az egyházkerület megvizsgálta s ha a tudományban alkalmatosnak, meghívásukat rendben, erkölcsüket kifogástalannak találta, akkor a püspök és esperesek az illetőket felavatták s azzal kibocsáttattak a- szent szolgálatok végzésére. A felavatás és kibocsátás így összeestek, szinte egybeolvadtak ós a felavatásban nyilatkozott meg az a jog, mely a meghívást kapott lelkészt felhatalmazta arra, hogy saját gyülekezetében, saját jogán, állandóan végezhette a lelkészi teendőket. Itt tehát a jogi momentumok egészen tisztán kivehetők s a felavatás nemcsak liturgiái cselekvény, hanem jogi aktus is volt. Már most kérdezhetjük, hogy kinek a joga a lelkészavatás? Azé, a kinek joga van a lelkészt a lelkészi szolgálatoknak önjogán, bizonyos egyházközségben való állandó végzésére felhatalmazni; vagy azé, a kinek a lelkész hivatalnoka, a ki a lelkésznek lelkészi jelleget adhat? Vagyis az egyetemes magyar ev. ref. egyházé általában és a magyar ev. ref. egyház sajátságos történelmi fejlődéséből kialakult sajátos jogviszonyánál fogva az egyes egyházkerületeké különösen? A lelkészavatás az egész egyház, illetőleg a kerületek joga, mely utóbbiak ezt közgyűlésük útján gyakorolják. Ezért mondja az erdélyi egyházkerület statutuma is (618. lap): az egyházkerületi közgyűlés: »a rendes hivatást nyert ifjú lelkészeket, szokott módon, hivataluk folytatására ünnepélyesen kibocsátja®. Ezért mondja ugyanazon statutum a püspökről (166. § lap): »a törvényesen megválasztott lelkipásztorokat az egyházkerületi közgyűlés engedélye alapján, a papi hivatalra, az esperesekkel együtt, ünnepélyesen kibocsátjacc. És jogilag ez az egyedül helyes felfogás, a melyet igen szépen és egybehangzólag egészít ki az, hogy a felavatandók a közgyűlés előtt megjelennek, kibocsáttatásuk itt fejeztetik ki, neveik es az egész felavatási szertartás, mintegy az egyházkerületi közgyűlésnek felavató ülése, jegyzőkönyvbe vétetik. Ha szabad egy analógiával élnünk, hivatkozhatunk a koronázásra. Ki koronáz Magyarországon? Természetesen nem az esztergomi érsek ós a miniszterelnök, hanem a nemzet, illetőleg ennek képviselete, mely cselekvény országgyűlési aktusnak tekintetik. A lelkészavatás Iiturgiális részét végezheti a püspök az esperesekkel, s ez önmagában igen szép ugyan, de tartalmatlan, üres cerimonia, a megfelelő jogi jelentőség nélkül. Es ha végzi is, az nem püspöki ós esperesi jog, annál kevésbé tisztán püspöki jog, hanem az egész egyház, illetőleg egyházkerület joga, mely püspöke és esperesei által végezteti az idevonatkozó templomi szertartást. A lelkészavatásnak mostani mivolta igen sok gondolkozni valóra ad okot. íme miképen lesz egy hivatalos egyházi cselekvény, ha tartalmától megfosztatik, üres formasággá; mint veszti el erőteljes jogi jellegét; és miképen szolgálhat hierarkhikus színezetű törekvéseknek alapjául. A lelkészavatás nem püspöki jog; ez az egyház joga. Adjuk vissza eredeti alakját. Legyen meg az a jogi tartalma, hogy az a miképen régen is, a kibocsátást is magában foglalja. Azért bárminő legyen is a felavatás templomi szertartása, okvetlenül szükséges, hogy a megválasztott lelkészek a legelső egyházkerületi közgyűlésen kibocsáttatásukat (a melyek egymástól csak abban különböznek, hogy a fentartás szűkebb körű alkatrésze a kibocsátás vagy felhatalmazásnak) a közgyűléstől kérni tartoznak. A míg a közgyűlés összejön, addig ideiglenesen végezhet csak szolgálatokat a lelkész ós rendes lelkésznek nem tekinthető. A közgyűlés a szükséges vizsgálatok (bizonyítványok átnézése stb.) után kijelenti, hogy őket lelkészi szolgálatok végzésére alkalmasnak tartja, erre püspöke és esperesei által ünnepélyes istentisztelet keretében felavattatja s végezetül kibocsátja.