Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-10-09 / 41. szám

Ha visszatérünk őseink régi gyakorlatára, mely e részben az egyedül helyes, nem fog bennünket háborgatni a »püspöki jog« kisértete. Pokoly József. Allén bibornok (Alanus Britannieus) és kora (1532—1594). — Az angol egyházpolitika történetéből. — (Folytatás.) »Hát ugyan ki gondolja azt, hogy az olasz kormány és különösen a pápaság oly nagy óvatossággal intézte a maga ügyeit, hogy a városnak minden szegény papja és tanítója ismerte a pápa titkait ?« Simpson, Allén bibornoknak legilletékesebb és szerencsés kezű bírálója mindemellett elfogadja azt a nézetet, hogy ő erősen bele volt keveredve a napi cselszövényekbe, s az árulást magában foglaló ügy bizonyítása végett Allennek a como-i bibornokhoz intézett levelére hivatkozik, a mely levél 1580 szept. havában kelt s a mely nem egyéb, mint a pápához intézett szenvedélyes felirat Jrlandnak pápai megszállása tárgyában.* Parsons szerzetes, a mint Rouenbe ért, azonnal összeköttetésbe lépett a Guise herceggel, ki a legutóbbi három év óta mindig a skót királynő felszabadítására törekedett. Az Angliában való térfoglaláshoz a legigénybevehetőbb útnak mutatkozott a jelen pillanatban Skótországon keresztül vonulni. Esme Stuart, a lennox-i herceg, nagy befolyást gyakorolt királyi rokonára és már szőtte is cselvetéseit Watts,-&\, egy világi pappal és Holt-al, egy angol jezsuitával, a kit Parsons, mielőtt Angolországból eltávozott volna, a királyságba küldött. William Creighton, egy másik jezsuita, most Rómából Skótországba küldetett a társaság elnökének rendeleteivel, hogy útjában intézkedjék Parsonstól Rouenbe való küldetésére nézve. Ez okból tehát a két jezsuita meg hányta-vetette a dolgot s tanácskoztak vele »a katholicizmus ügyének Anglia és Skótország mindkét királyságában való előhaladásáról és a skót királynő kiszolgáltatásáról*. Creighton a Lennox-nál tett látogatásából visszatérőben, 1582 ápril havában találkozott a glasgowi érsekkel, Allen-nel, Parsons-al és Guise herceggel. Castelli, Rimini püspöke, párisi nuncius jelentést tesz a como-i bibornoknak, pápai államtitkárnak, a papi konspirációk eredményeiről. Guise, jóindulatra találván az angol katholikusok részéről, hajlandó vállalkozni az invázióra oly módon, hogy az országot egészen váratlanul, különböző pontokon megtámadja. Az írek, a kik még ez idő szerint háborúban állottak a királynővel, forrongani kezdenek. Most azonban még mit sem lehet * Mellesleg megjegyezhetjük, hogy e levélben (»Memorials« 91. 1.) Allén ama nézetének ad kifejezést, hogy a konfliktus Angolország szempontjából nem vallási kérdés, hanem a birodalom erősségének és fenmaradhatásának a kérdése volt: »planumque redditur omnibus non jam de religione, quam hostes nullám habent, sed de firmitate imperii et terrenae felicitatis agi et certari* tenni a Parsons betegsége miatt, »a. ki megérkezett Angolországból, a hol ezt az ügyet igazgatta a legutóbbi két év óta s a ki jól tudta, mit kelljen tenni.* A jezsuiták remélik, hogy a pápa »minden nagyobb idővesztegetés nélkül, egyetlen kínálkozó alkalmat sem fog elszalasztani arra nézve, hogy a két királyságot a Krisztus vallásához visszatérítse; és minden kétségen kivül állt előttem (teszi hozzá a nuncius), hogy ő szentsége a maga részéről örömmel fogja felkarolni ezt a dicsőséges vállalkozást*. Néhány nap multán — mint látjuk — a két jezsuita, (miután Parsons szerzetes felgyógyult), Parisban időzött, hogy érintkezésbe lépjenek J. B. Tassis-al, a spanyol király ágensével, ki a beszélgetésről egy érdekes és kimerítő jelentést küld Fülöp számára. Elbeszéli, hogy Chreighton miként lépett összeköttetésbeLennox-al,»eleintén hozzá nagy titokban küldött levelek által s egyszer aztán személyesen az ő egyik kastélyában, hova egy és más ügyes-bajos dolgok ürügye alatt ment*; továbbá megemlíti, hogy ez értékezleten jelen volt egy másik jezsuita, egy angol ember (Holt). A két pap információinak eredményeképen Lennox ráállott arra, hogy bizonyos feltételek mellett vállalkozzék a pápa és a király javaslatának keresztülvitelére. »Helyeztessék el a legközelebbi Őszre Skótországban 20,000 ember, 18 hónapi fizetéssel s e sereg spanyolokból, olaszokból, németekből és svájciakból álljon*. A háborúhoz szükséges készleteket és pénzösszegeket szintén szorosan megállapították. »A mikor — folytatja Tassis — ez a skót szerzetes mindent elmondott, a mit velem közölni akart, az angol (Parsons) elkezdett engem a felől biztosítani, hogy az angolországi katholikusok rendkívül óhajtják, hogy »ez a terv teljesedésbe mehessen és hogy seregek szereltessenek fel Skótországban a katholikus vallás helyreállítására és Skótország királynőjének megszabadítására, mert hogyha ezt a sikerre való alapos kilátással vinnék keresztül : ők ugyanígy cselekednének és sietnének a táborba, melyet ők mindannyiszor megalakítanának Skótországban, a mikor csak arra szükség lenne. Ennek keresztülvitelét illetőleg nagyon jól alakultak a körülmények, mert azok a területek, melyek Skótországot szegélyezik, mind katholikusokkal vannak tele s mind itt feküsznek a birtokai Westmoreland grófjának, a kit ő felsége Flandriában alkalmaz s a kit ez ügyben hívatottnak gondolnak, s itt van egy bizonyos, nagy törvényhatósággal felruházott püspökség (Durham), a melyre, a mint óhajtanák, ő szentsége nevezzen ki néhány befolyásos egyént, a ki, midőn annak birtokába jutott, képes volna felkelteni a népet; és vannak sok más egyének, a kik hasonlóképen cselekednének más kerületben, mivelhogy Angliában (a mint ő állította előttem) oly nagy számmal vannak a katholikusok, hogy azt szinte elképzelni is lehetetlen. A mikor kérdeztem tőle, hogy micsoda bizonyítékaik vannak nekik mindezekről: ő azt válaszolta nekem, hogy ő tudta mindezt, a miről közülök sokan nyilatkoztak előtte akkor, a midőn velők lelkiismeretüket illetőleg szövetségre lépett; és hogy ezt illetőleg a dolgok olyannyira előhaladtak,