Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-09-25 / 39. szám - 1898-10-02 / 40. szám

mikor azt mondotta, hogy: mindnyájan egyek legyenek, miképen te, Atyám, én bennem ós ón te benned, hogy ők is mi bennünk egyek legyenek, hogy elhigyje e világ, hogy én te tőled bocsáttattam. De nagyon természetes is, hogy a Krisztus hívei egyek legyenek. Hiszen ők a Krisztus testének tagjai. Egy test tagjai pedig, bármenynyire különbözők legyenek is, együvé tartoznak. E bizonyítókkal egyszersmind jeleztük amaz egység mivoltát, a melyről itt szó van. Nem merev, római, hatalmi egységről van szó; nem a rabszolgák egységéről, a kik másoknak vakon engedelmeskednek. Nem is a hitetlenek egységéről, a kik egymással minden tekintetben ellenséges nézeteket vallanak, ele a fő dolog mégis az, hogy káromlást szólnak az Isten Fia és a Szentlélek ellen. Az »Evang. Alliancecc ezekkel szemben az Isten gyermekei egységét hozza kifejezésre. Látnivaló, hogy az »Evang. Alliancecc kifejezés ós az »Alliancecc szervezete új lehet, de a gondolat ép oly régi, mint a keresztyén egyház. Az ifjú keresztyén egyházat fenyegette a merev egység veszélye is, a teljes szótszakadozás veszélye is. Az Űr Lelke azonban jól vezérelte a híveket s a jeruzsálemi gyűlés bizonyos különbségeket jogosnak jelentett ki, míg másfelől az apostolok mindnyájan a Krisztushoz tartozóságot tartották a fődolognak s ezzel összetartották a különböző híveket. A mikor aztán a régi egyházak megmerevedtek ós az evangéliumot elölték, új utat kellett törni. A reformátorok egy új út helyett többet is törtek s az evangélium különböző utakon járó hívei, fájdalom, sokszor egymás ellen buzgóbban harcoltak (sokan ma is ezt a példát követik), mint a közös ellenségek, a vakliit és a hitetlenség ellen. Ez áldatlan helyzeten akar az »Evang. Alliancecc segíteni. Nem egyházakat akar egyesíteni, összeerőszakolni, hanem azoknak, a kik a Krisztus evangéliumát igazán szeretik, alkalmat akar adni, hogy egymás közt a testvériség érzetét erősítsék, mert: egy a ti Mesteriek s ti mindnyájan atyafiak vagytok. Es bármilyen fontos szervezeti és más eltérések dacára is egyek vagytok a Jézus Krisztusban. Ha t. i. csakugyan 0 a fődolog előttetek. Külföldön az evangélium hívei közt mind élénkebbé, erősebbé válik a testvériség érzete. A biblia terjesztése, a pogányok térítése, az ifjúság gondozása mindjobban meggyőzte az evangélium híveit, hogy a jellegzetes sajátságok feladása nélkül, egyesülniök kell a Krisztus országának terjesztésére s a bűn legyőzésére. Igen sok baptista, pl. Spurgeon Arnold, teljes loyalitással csatlakozott az Alliancehoz s eszük ágában sem volt soha keresztyén testvéreik háborgatása azért, mert azok nem voltak bemártva. A mi magyarországi baptistáink, különösen a Meyer, budapesti prédikátor vezetése alatt állók ezzel szemben jóformán egy kis egyedül idvezítö egyházként léptek fel s az evangéliumi egyházak hitben erős tagjait is folyton azzal háborgatták, hogy a bemerítkezés nélkül nem lehetnek valóságos keresztyének. Az Alliance külföldi tagjai többször igyekeztek bennünket, a kik egyházunk különös tanaihoz való teljes hűségünk mellett készek vagyunk azoknak testvéri jobbot nyújtani, a kik a Krisztust, mint az egy, szent egyház fejét vallják ós követik, a baptistákkal kibékíteni; de mindeddig sikertelenül. Mi tudniillik azt kívántuk, hogy a baptisták tanúsítsanak egészen más magatartást az evangéliumi egyházakkal szemben. Ezt mondottuk a pár év előtt bennünket látogatásukkal megtisztelt kitűnő férfiaknak, dr. Baedekernek ós társainak s azt mondottuk most pár napja Müller úrnak, az Alliance német országi egyik titkárának, a ki Budapesten töltvén pár hetet, tanácskozásra hívta meg az itteni evangéliumi egyházak több tagját s köztük Meyer prédikátort és pár tarsat is. A tanácskozásnak csak annyi eredménye lett, hogy Meyer úr kijelentette, hogy más evangéliumi egyházak híveinek a bemerítkezéssel való háborgatását és éltcsalogatását helyteleníti. Ezt vegyék tudomásul az evangéliumi egyházak lelkészei s tudósítsák alólirottat, ha a baptisták, a fentebbi kijelentéssel ellenkezőleg, mégis háborgatják a híveket. Nagyon természetesen a jelen voltak, köztük Gladischefsky Károly lelkész ós alólírott azt kívánták, hogy a baptisták nyilatkoztassák ki azt is, hogy más evangéliumi egyházak fölé a magokét nem emelik s hogy a keresztség formáját lényegtelennek jelentik ki. Meyer úr azonban ezt megtagadta, a magyar baptisták pedig gondolkodási időt kértek. Erre a nembaptista résztvevők kijelentették, hogy a baptistákat az Alliance-hoz tartozónak nem tarthatják. A jövő az Isten kezében van s attól függ, hogy a régi evangéliumi egyházak felébrednek-e igazán s hozzá látnak-e a lelkeknek jó táplálékkal való ellátásához? Ha ezt megteszik s másfelől a baptistákat épen a sokat bántott Allianceszal az evangéliumi egyházak folytonos bántásától el lehet terelni s terjeszkedési vágyaiknak ott mutatni teret, hol az evangéliumnak jó szolgálatot tehetnek: akkor reméljük, hogy az »Eváng. Alliancecc igazi, keresztyén alapgondolatait mind többen igyekeznek majd érvényesíteni. Szabó Aladár, reform, theologiai tanár. 7Í)+