Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-09-25 / 39. szám - 1898-10-02 / 40. szám

ISKOLAÜGY. Önművelés értelmi, testi és erkölcsi téren. Útmutató fiatal emberek és tanulók számára. * í. Az értelem művelése. Motto : Es ist immer gut etwas zu wissen. (Mindig jó valamit tudni.) Goethe. 1. Modern korunkban az oktatást főként könyvelt által közvetítjük. A könyvek kétségkívül igen alkalmas segédeszközök a tudomány, sőt bizonyos mértékben a hasznos művészetek és ismeretek megszerzéséhez; de semmi­képen sem elsőrendű és természetes forrásai azok a mű­velődésnek, és véleményem szerint, nem kevéssé alkal­masok arra, hogy előnyös voltukat túlbecsüljék egyesek az emberi képességeknek még azon ágaiban is, hol a leg­könnyebben nélkülözhetőknek látszanak. A könyvek semmi­féle értelemben sem teremtő erők, hanem pusztán csak támaszok, szerszámok, segédeszközök; sőt mint segéd­eszközök is csak mesterségesek, pótlékul adatva azokhoz, a mikkel a természet bölcs előrelátása fölszerelt bennün­ket. Mesterséges segédeszközök már például a teleskopok és mikroskopok, melyeknek segítségével kutatásaink köz­ben elképzelhetetlen csodák tárulnak föl előttünk; de a melyeknek használata sohasem téveszthet bennünket oda, hogy kicsinyeljük vagy elhanyagoljuk saját szemeink gyakorlását. Az ismeretnek eredeti és saját forrásai nem a könyvek, hanem az élet, a tapasztalat, a személyes gondolkozás, érzés és cselekvés. Ha valaki ezekkel indul útnak, a könyvek sok hiányt betölthetnek, sok helytelent helyessé tehetnek és sok elégtelen ismeretet kipótolhat­nak: de élő tapasztalat hiányában a könyvekkel való munkálkodás olyan, mint a feltöretlen talajra aláhulló eső és a napfény. Egy angol költő szavai szerint: »A pergamenköteg az a szent forrás, Melyből egy korty mindörökre eloltja a szomjat. A tudomány elevenítő hatalmát esak az ismerheti meg. Kinek saját lelkéből szabadon ömlik az.« Ez kétségkívül némileg költői modorban van kife­jezve, de nagy általános igazságot foglal magában. Vala­mint egy ásványtani értekezésből nem tanulhat valódi tudományos ismeretet az olyan ember, ki ásványt még sohasem látott életében: úgy az irodalmi vagy költészeti müvek sem oktathatják az olyan tanulót, ki nem ismeri az életet; sem zenei tanulmányokból nem meríthet az, ki tapasztalatból nem ismeri a hangok édes zengését, sem a legevangéliumibb irányú egyházi beszédek nem építhetik azt, kinek nincsen buzgóság lelkében, vagy a kinek élete nem tiszta. Minden olyan ismeret, mely könyvekből ered, * Irta: Blackie Stuart János, görög nyelv tanára az edin­burghi egyetemen. Fordította: Csiky Lajos, debreceni ev. reform, theol. akad, tanár. nem egyenes úton, hanem reflexió által, mint egy vissz­hang lesz lelkünk sajátjává; az igaz ismeret valamely, a gondolkodó lélekbe alámerülő gyökérből fakad, és bár­mennyit vesz is kívülről magába, nem pusztán kölcsönzi azt, hanem élő áthasonulás útján az élő szervezet ré­szévé teszi. 2. Ennélfogva komolyan tanácsolom minden ifjú embernek, hogy, a mennyire csak lehetséges, a tények direkt szemlélete, és nem a könyvekben levő állítások puszta átvétele útján kezdje meg tanulmányait. Egy hasz­nos könyv jelent meg ezen a címen: »PIogyan kell észre­venni?* Ez a három szó mottó gyanánt s vezérelvül szolgálhatna nekünk, a mi korai nevelésünk legfontosabb részében; abban a részben, melyet nagyon is gyakran elhanyagolnak. Valamennyi természettudomány különösen értékes e célra, a mennyiben az elmét nemcsak a leg­gazdagabb, a legváltozatosabb és a legszebb részletekkel ruházzák föl; hanem mert megtanítják az embereket vala­mennyi művészet között a leghasznosabbra is, arra neve­zetesen, hogy miképen használják szemeiket. Bámulatos dolog az, hogy mennyit járunk-kelünk mi nyitott szemek­kel, és mégsem látunk semmit sem. Ez azért van, mert a látás szervének is, mint a többi szerveknek, gyakor­lásra van szüksége; és gyakorlás hiányában és a köny­veken való szolgai függés miatt, tompává és lassúvá, s végre természetes működésének végrehajtására képtelenné lesz. Azon tudományokat tehát, melyek az ifjú embereket arra tanítják meg, hogy ismerjék meg, a mit látnak, és lássák meg, a mit különben nem látnának meg: úgy a közép-, mint, a felső-iskolákban fontosságra nézve első rendűeknek kell tekintenünk. A leghasznosabbak közülök a növénytan, az állattan, az ásványtan, a földtan, a vegy­tan, az építészet, a rajz és a szépművészetek. Hány ki­rándulás és nagyobb utazás válik aránylag haszontalanná olyan ifjú emberekre nézve, kik járatosak ugyan köny­veikben, de kevés elemi ismerettel rendelkeznek a felsorolt szemléleti tudományokban! 3. A szemlélet jó és a pontos szemlélet még jobb; de a világegyetemben levő tárgyak óriási különfélesége miatt az észlelő tehetséget túl kellene erőltetnünk és össze kellene zavarnunk, ha nem rendelkeznénk egy biztos mód­szerrel, a melynek birtokában azoknak sokaságát, elménk ellenőrzése mellett, bizonyos szabályozó elv alá helyezzük. Ezen szabályozó elvet osztályozásnak nevezzük, és köny­nyen észreveheti azt az emberi ész, mert tisztán megvan az mindenütt a világban, mely is nem más, mint az isteni értelem kinyilatkoztatása. Ezen osztályozás a typusok azon alapegységétől függ, melyet az isteni értelem nyomott rá minden dologra. Ezen egység ismét abban nyilatkozik, hogy a látszólag legkülönbözőbb tárgyakat is bizonyos hasonló vonásokkal látta el a Teremtő keze, és ha ezen hasonló vonásokat gondosan figyelő szemekkel tekintjük, arra képesítenek azok bennünket, hogy a világban levő dolgoknak megmérhetetlen külön féleségét bizonyos nagyobb vagy kisebb terjedelmű, nemeknek és fajoknak nevezett szakaszokba oszszuk be, melyek egészen természetesen

Next

/
Thumbnails
Contents