Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-09-25 / 39. szám - 1898-10-02 / 40. szám

nak. S mily remény mellett fogadták el a segítséget? Azon remény mellett, hogy miután már a fizetés-kiegészítés terhét sem bírták meg, a korpótlékok viselhetetlen terhét is az állam vállalandja magára. S ime, úgy látszik, hogy a kormány nem hajlandó azt magára vállalni, csak legkivételesebb esetben. Miért? Talán azért, mert némely folyamodó egyház költségvetésében pár forint felesleg mutatkozik? Valószínűleg azért, mert máskülönben a törvényadta jog elutasítása érthetetlen volna. De vájjon móltányos dolog-e ez s vájjon prot. gyülekezeteink külső és belső viszonyai nem az ellenkező elj arasra kellene-e hogy bírják közoktatásügyi kormányunkat? ! A korpótlékért folyamodó gyülekezeteknek kilenctized része azokból került ki, a kik már a fizetés kiegészítés terhét sem jvoltak képesek fedezni, s közoktatásügyi kormányunk most megtagadja velők szemben a törvény másik ígéretének beváltását, Iíát azt hiszik odafenn, hogy azok a szegény, önterhükkel roskadásig megterhelt gyülekezetek most öt óv múlva jobb helyzetben vannak, mint voltak akkor, a mikor a fizetés-kiegészítésben megsegélték? Azt hiszik, hogy ha a szegény egyházak, erejök végső megfeszítésével össze tudják állítani költségvetésüket úgy, hogy a plusz ós minusz fedezi egymást, vagy talán még pár forint felesleg is mutatkozik, képesek vállaikra venni a korpótlókok újabb terhét is? ! Ha ezt hiszi közoktatási kormányunk, akkor igen csalódik ; de csalódnak benne azok az egyházak is, a kik az első jótétei után jogosan várták a másodikat is. A lelkészi kongrua előkészítése és tárgyalása közben napfényre hozott s gyűléseinken, egyházi ós világi lapjainkban bőven pertraktált adatok világosan kimutatták, hogy protestáns egyházaink teherviselése a legszélső határig van már feszítve, s az ország igen sok helyén oly elrettentő, hogy ahhoz új terheket adni, gyülekezeteink léteiének veszélyeztetése nélkül teljesen lehetetlen; sőt az volna a legsürgősebb feladat, hogy a viselhetetlen terheken lehetőleg könnyíteni igyekezzünk. Gyülekezeteink itt is, ott is bomladoznak, s a tapasztalat azt mutatja, hogy e bomladozás oka nem a vallástalanság, nem az egyháztól való elidegenedés, hanem a terhek viselni nem birása. S ily körülmények közt közoktatási kormányunk mégis új terheket akar róni gyülekezeteinkre! Ez nem méltányos, nem bölcs elj aras s nem látszik benne sem a viszonyok kellő mérlegelése, sem a magyar prot. egyházak által a népnevelés és a nemzeti kultura oltárára hozott nagy áldozatoknak, csak némileg is jutalmazni akarása! Kötelességünk tehát, nem az egyes esetek, hanem prot. gyülekezeteink általános helyzetének és viszonyainak ismerete alapján felemelnünk szavunkat s arra kérnünk közoktatásügyi kormányunkat, hogy határozataiban nagyobb méltányossággal s nagyobb körültekintéssel járjon el. Azok, kik a dolgot intézik, necsak a költségvetés végső számadatait vegyék ridegen irányadókul, hanem vegyék tekintetbe azt is, hogy annak a költségvetésnek fedezetét mily óriási önmegterheltetésükkel hozzák össze azok a folyamodó szegény gyülekezetek! Ha ezt is tekintetbe veendik, akkor biztosak vagyunk a felől, hogy a folyamodók ós a visszautasítottak kilenctized részét móltónak fogják találni a segedelemre! Meg vagyunk győződve, hogy közoktatási kormányunk, nem mondjuk, hogy rosz indulatból, ele vagy a beterjesztett adatok elégtelensége, vagy pedig a gyülekezetek súlyos adóterheinek nem kellő figyelembe vétele folytán igen sok segítségre szorult s arra érdemes egyházat utasított vissza. Azért mindazoknak a visszautasítottaknak, a kik érzik s tudják, hogy a segítségre jogos igényök van, azt a tanácsot adjuk, hogy a visszautasíttatásba bele nem nyugodva, folyamodjanak újra a segélyért s gondoskodjanak- arról, hogy a költségvetés mellett világosan ki legyen mutatva az a teher, a mit az egyes egyháztagok viselnek, valamint az is, hogy a korpótlékok fizetésével járó újabb terhet vállaikra venni nem képesek. Egyházkerületünk vezetőit s nemsokára összeülendő közgyűlésünket pedig arra kérjük, hogy e dolgot s az a miatt támadt panaszokat, a melyek az egyházmegyék által különben is fel fognak terjesztetni: vegyék komolyan fontolóra s tegyék meg a szükséges intézkedéseket, akár feliratilag, akár küldöttség útján, a közoktatási kormány kellő informálására. A dolog elég sürgős s elég fontos arra, hogy a kellő ós kedvező megoldására minden lehetőt elkövessünk; mert ha ezt elmulasztjuk, azzal újra egy oly baj támad szegény egyházainkban, a melynek eredménye kiszámíthatatlan. Hamar István. Az »Evang. Allianee« és a magyarországi baptisták. Az »Evang. Alliance«, vagyis : evangéliumi szövetség főcélja, hogy ama nagy tényt, a Krisztus igazi híveinek egységét kifejezésre juttassa. Hogy a Krisztus híveinek egysége az Iclvezítő akarata és hogy feltétlenül szükséges, az kétséget nem szenved. Az Idvezítő a hívei egységére vonatkozó akaratát nagyon világosan kifejezte, a y