Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-09-18 / 38. szám

munkásai közé: akkor megszűnnék a kenyéririgység és a mi legfőbb, minden munkakör megtalálná a maga hivatott munkásait és a munkások hivatásukkal járó kötelességeik teljesítésében megtalálnák azt az elégedettségei, melyet a jól, becsületesen végzett munka nyújt teljesítőinek. Keresztesi Samu. TÁRCA. Blaekie Stuart János élete. (Folytatás és vége.) »A vallástalan férfi tökéletlen teremtmény, a vallástalan nő egy monstrum«. »A vallás epen olyan lényegesen hozzá tartozik az emberi természethez, mint a költészet*. »Az atheisták, és pedig úgy az elméleti, mint a gyakorlati irányú istentagadók olyan emberek, kik selyemköteleket fonnak, hogy maguk fojtsák meg azokkal magukat. Van valami, a mi fölötte áll minden tapintásnak, minden mikroskopnak és minden kíváncsiskodó diagnosisnak, és ez maga az élet, az élet pedig maga az erélyét kifejtő értelem; az erélyét kifejiő értelem pedig csak e,gy másik neve Istennek*. »A biblia gyakorlati irányú könyv, és a ki nem gyakorlatilag használja, jobban teszi, ha nem is olvassa azU. »A keresztyénség lényegében vett ethikai vallás; más vallások kedveznek bizonyos erényeknek, vagy bizonyos mértékig sanctionálják is az összes erényeket, de a keresztyénség maga az erkölcsiség*. »Nem valami különös oktatásban áll a keresztyénség. melyen egyes kegyes embereknek csak azért kellene átmenniök, hogy előkészítsék magukat a jövendő világra«•. »Pál apostolunk a hit és nem a cselekedetek általi megigazulásról szóló tana semmiképen sincsen ellenmondásban az általa prédikált hit erkölcsi jellemével. Azon cselekedetek, melyeket ő a rómaiakhoz írt levelében oly föltétlenül elkárhoztat, vagy az önhittség vagy a pápai hitegetés cselekedetei*. A keresztyénséget tartotta a legjobb, a legtökéletesebb vallásnak; de a nem-keresztyén idők vallásos emberei iránt is a legnagyobb elismeréssel viseltetett. »Remélem — írta egyszer egy barátjához — ön sohasem engedi magát oda ragadtalni, hogy kicsinylőleg beszéljen egy Platóról, Zénóról, Sokratesről és sok száz más nemes pogányról. Ők a legmagasabb igazságokról olyan gyakorlati szellemben tettek bizonyságot, hogy a mi modern fecsegő és érzelgő evangélistáink közül sokan nagyon sokat tanulhatnának tőlük*. >Sohasem tudom én azt megérteni, hogy a különböző egyházak emberei miért ne élhetnének testvérekként együtt, mint ugyanazon nemnek pusztán különböző elágazásai, mindeniknek meglevén a maga saját és a másikkal nem közölhető kitűnősége*. »Én jó presbyteriánus vagyok, de semmi bajom sincsen sem az angol püspöki, sem még a pápai rendszerrel sem, a mennyiben az pusztán egyházkormányzati formát jelent. De ha valaki azt mondaná, hogy valamelyik egyházkormányzati forma, akár a pápai, akár a presbyteriánus, akár az angol püspöki, isteni intézmény és egyetemes érvényű: az ilyen tan ellen én protestálok úgy is, mint Isten gondviselésszerű dolgai folyamatának tisztelettel buzgó vizsgálója, s úgy is, mint filologus, ki arra neveltem magamat, hogy a történeti iratokat helyesen tudjam magyarázni*. A skót államegyház tagjai közé tartozott, de a szabadegyház templomaiba járt, mert itt több jó lelkészre talált. Különben, mint mondá, »ő mikroskop nélkül semminemű különbséget sem lát a szabadegyház és az államegyház között«. »Egy a szükséges dolog; a.pénz nem szükséges; a hatalom nem szükséges; a hírnév nem szükséges; a szabadság nem szükséges ; sőt még az egészség sem föltétlenül szükséges ; hanem egyedül a jellem, a teljesen kiművelt akarat az, a mi igazán megválthat bennünket; és ha ezen értelemben nem váltatunk meg, bizonyára el kell kárhoznunk*. »Semmiféle nevelés sem helyes, a melynek a keresztyénség alkotó részét nem képezi.* A vasárnap megszenteléséről, mint gyakorlati eszű ember, úgy gondolkodott, hogy a nyugalom ezen napját csöndes és komoly gondolkozásban és igazi munkaszünetben kell eltölteni. A vasárnap reggeli óráit a biblia, különösen a zsoltárok és újtestamentom tanulmányozására szánta, s a bibliát ő nála jobban kevés, vagy talán egy lelkész sem ismerte. Majd templomba ment, és pedig nem csupán megszokásból. »Nem bölcs ember az — mondá — ki a keresztyén szombatnak legalább egy részét az erkölcsi önvizsgálat komoly munkájára nem fordítja. A külföldiek részéről nem kevés szigorú bírálat hangzik el a vasárnapnak a skótok által való »rideg megtartása* ellen; de ezen gyorseszű kritikusoknak nem kellett volna elfeledniük, hogy a skót jellem állandósága, józansága és általános megbízhatósága mily sokat köszönhet a szent nyugalom ezen mind újra visszatérő időszakai komoly és gondolatteljes megtartásának *. Mint gyakran elmondá, lelke ihletettségét két forrásnak köszönheté: a bibliának, melyet »élete könyvének* szeretett, nevezni, és az imádkozásnak, melybe életének minden komoly ténye előtt szokott merülni; és ez az imádság ő nála »nem hideg forma, hanem buzgóságos valóság volt*. Hogy mennyire vallásos ember volt, bizonyítja az is, hogy 1881-ben egy kötet egyházi beszédet adott ki »Világi prédikációk« cím alatt, a mely beszédeket Edinburghban, az államegyház egyik templomában maga mondott el. Ilyen vallásos nézetek, gondolkodás és életmód mellett — ismételjük — nem csoda tehát, ha a szigorú skó-