Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-09-18 / 38. szám

Blaekie Stuart János élete. (Folytatás.) Minduntalan azt hirdeti, hogy a görög nyelv tudása végtelenül fontos a lelkészekre és minden tudományos pályán működő szakemberre nézve; hogy azt mint élő nyelvet s nem mint valami új átlagos grammatikai vázt kell a tanulókkal megismertetni. Mint egy új kijelentés hangzott az a legtöbb ember fülében, hogy a görög nem holt nyelv, »hanem teljesen élő szó, a mint azt valamelyik görög újságban bárki is megláthatja s ezen görög nyelv tényleg az egyedüli összekötő kapocs a régen elmúlt idők s az európai civilizáció mai állása között*, és ez a nyelv, a mi még csodálatosabb, »csak olyan tiszta ma is minden idegen máztól, mint Plátó, Nagy Sándor, vagy Pál apostol napjaiban volt*. Egy modern görög nyelvtan elébe írt előszavában ezeket mondja: »egy olyan nyelvnek, mely szakadatlan életfolyamatban Homér idejétől napjainkig, tehát csaknem 3000 esztendőn át jött le mi hozzánk, és a melyet ma is széles területeken beszélnek, nemcsak a tulajdonképeni Görögországban, hanem a Földközi tenger különböző részein is, beszélnek pedig a közelismerés szerint a föld azon részén a legjelesebb elméjű, legműveltebb és a haladás iránt legfogékonyabb népek: egy olyan nyelvnek jogos igénye van ahhoz, hogy mint élő nyelvet tekintsék és tanulmányozzák, s mint a hogy a hullákat az anatómiai asztalokon, ne terítsék azt ki grammatikai boncolgatás céljaira*. A görög nyelv eddigi lélek nélküli tanításának sajátságos, de kikerülhetetlen következménye volt aztán az, hogy Angolország legnagyobb görög tudósai, mikor meglátogatták Görögországot, nem tudták ott magukat megértetni, míg Blaekie egészen könnyedén csevegett az athéneiekkel, ezek saját nyelvén. Élénk érdeklődéssel is viseltetett a görög nemzet benső ügyei, politikai élete iránt, s tiszteletbeli tagja lett az Athénéban a görög nyelv terjesztésére alakult tarsaságnak, valamint a konstantinápolyi görög nyelvészeti társaságnak is. Görög nyelvi tanulmányainak eredményét igen sok kiváló műve jelzi, melyek közül felsorolhatjuk a következőket: >Horae Hellenicae*, 1874., melyben ilyen kérdésekkel foglalkozik: »Az új hellén szójárás nyelvészeti szelleme, és jelleme*; »A hangsúly helye és ereje a nyelvben*; »A spártai alkotmány és Lykurgus agrár törvényei*; »A Mythosok tudományos magyarázata* ; »Modern Görögország népköltészete*; »Plátó bölcselete*, 1856; »A görög nép jelleme, helyzete és kilátásai*, 1854; »Plátó és a keresztyénség*, 1861, mely utóbbi három tanulmánya nagy angol szemlékben jelent meg. Önálló ilyen müvei továbbá: »A görög nyelv kiejtése*; »A morál négy változati alakja* több részében; »A régi Görögország dalai és legendái*; »Görög és angol párbeszédek közép- és felső iskolák használatára* ; »Kezdő görög nyelvtan, párbeszédekben és mondatösszefűzésekben*, 1877. Legnagyobb idevágó müve 4 kötetben: > Homér és az Iliád«, melynek középső két kötete angol versekben az Iliád fordítását tartalmazza. Edinburghban is gyökeret vert s Blaekie ösztönzésére hatalmas erővel működött az általa még aberdeeni tanár korában alapított »Hellén Társaság*, mely itt »Hellén Klubb« név alatt szerepelt. Edinburgh legkiválóbb emberei vettek részt a »Noctes Hellenicae*-n, a hellén estéken, melyeken egyszer-egyszer két órán át régi görög írókat olvastak, fordítottak és az olvasottakat megvitatták. A mi Blaekie politikai nézeteit illeti, szóljunk azokról is nagy általánosságban néhány szót. Úgy gondolkozott, hogy a szabadság szükséges a végett, hogy megszabadítsa az embereket »a rendszeres fejlődés azon mesterséges nyűgeitől és akadályaitól, a melyekkel a felfuvalkodott hatalom, a hivatalos formalismus és a megcsontosodott intézmények leigázták őket. Sőt, a mint ezt legutolsó cikkében mintegy hattyúdalként* írta, »az absolut hatalom a kormányzatnak bármely formájában, akár politikai, akár egyházi téren, túlerős fegyver arra nézve, hogy a gyönge emberi kar bölcsen forgathassa.« »Nem a szabadság, hanem a szabadság használata nemesíti meg az embert. A vad és a nomád népeknek mindig több szabadságuk van, mint a civilizált társadalmaknak*. A mi az egyenlőséget illeti, annak nem-lételét Blaekie a következő példával illusztrálta: »Vegyünk egy iskolai osztályt, mondjuk : száz fiatal embert, kik az edinburghi egyetemen görög nyelvet tanulnak; az én tapasztalatom az, hogy ebből a százból csak egyetlenegy, határozottan kitűnő ember válik, és nem több mint féltucat kiválóbb tehetség; és a különbség a legkevesebbet és a legtöbbet érők között sokkal nagyobb lesz a hat hónapi tanítás végén, mint a mekkora annak elején volt*. A testvériséget álomnak, eszménynek tartják sokan, de az ő vallása értelmében küzdeni kell annak megvalósulásáért. »Ha csak egy Isten van, az egész emberi nemzet atyja, akkor mindössze csak egy család van s az emberek mind testvérek egymással; akkor a nemzetiségek megszűnnek s a philanthropia, vagyis a szónak legszélesebb értelmében vett emberszeretet természetessé válik, és a puszta hazafiságnak csak relatív értéke leend.« Általában egész életén át nagy rokonszenvvel viseltetett azok iránt, kik a testvériség eszméjét megvalósítandók, igyekeztek azt az álmok országából a való életre kihozni. Mindig tudott sok rokonszenves vonást találni úgy a francia forradalomban, mint a modern szocializmusban is. Sokat küzdött írásban, szóval és tettel a skót felföldi parasztság elnyomott helyzetének javításán, s ezzel összeköttetésben fájó szívvel látván, hogy ezeknek ős celta nyelve, a gondozás teljes hiányában miképen indul gyors enyészetnek, mindenek előtt teljesen jól megtanult olvasni, írni és beszélni celtául, úgy hogy most már saját angol anyanyelvén kívül latinul, görögül, németül, olaszul, celtául, sőt franciául is tudott beszélni, — és 1870 ben az edinburghi egyetem Tanácsa kimondá egy celta tanszék felállításának szükséges voltát, s egy bizottságot nevezett ki a szükséges lépések megtételére, bele választván abba az eszme előharcosát, Blackiet is.'És a mint