Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-09-18 / 38. szám

az már gyakran történni szokott, a bizottság dolga egy ember vállára, ezen esetben a Blackieére szakadt, ki tíz év múlva, 1880 tavaszán jelentést tett az egyetemi tanácsnak, hogy a szükséges 12,558 font sterlinget összegyűjtötte a kívánt célra, s két év múlva fel is állíttatott az edinburghi egyetemen *A celta nyelvek, történelem, irodalom és régiségek* tanszéke, mely azóta nagy hatással működik Ossián nyelvének, egy kihalásnak indult régi nyelvnek megmentése érdekében. Csak a jó Isten a megmondhatója, hogy milyen sok lelki és testi törődésébe, fáradságába került az Blackienak, míg ezen tanszék alapját összehozhatta 1 Blackie egyéb fényes képességei mellett épen nem közönséges költői tehetséggel rendelkezett. Hazafias érzelmeit többnyire dalokban fejezte ki, s edinburghi hallgatóihoz intézett egyik beszédében így szólott: »Ha boldogok akarnak ezen a világon lenni, csak három dolog van, melylyel maguknak ezt biztosíthatják: Isten szeretete, az igazság szeretete és embertársaik szeretete által; és ezen isteni háromságnak legjobb és legtermészetesebb kifejezését, az én véleményem szerint egyedül egy jó énekben találhatják föl-*. Különböző költői művei, különböző időszakokban 8 kötetben láttak napvilágot, nem számítva ezek közé az idegen nyelvekből való, a fentebbiekben már jelzett műfordításait. Méltán lehet azon csodálkozni, hogy egy olyan, mondjuk ki szorosan orthodox hitű és érzelmű nép között, a milyen a skót, iriiképen tudott Blackie olyan szeretetet és elismerést vívni ki magának, a minő őt hazájában környezte. De ismét könnyen megfejthető ezen talány, ha tekintetbe veszszük az ő szellemességét, vonzó egyéniségét, hazafias érzületét, mely mindhárom tulajdonság iránt rendkívüli erős érzékkel, határozott rokonszenvvel viseltetik a skót; továbbá az ő esetleges metafizikai bűneinek mérlegét erősen ellensúlyozta az ő tiszta, minden felekezetiességen felül álló vallásossága, az általa gyakran hangsúlyozott jó, igaz és szép eszméiről való emelkedett képzete, melyek különböző müveiben elszórtan s hallgatóságaihoz intézett beszédeiben hangoztatva, mint egy-egy prédikáció járták át a szép Skócia hegyei és halmai között, bűbájosán remek tavai partjain lakó embereknek szivét. Lássunk néhányat az ő ilyen gondolatai közül. (Folyt, köv.) Gsiky Lajos. BELFÖLD. A külső-somogyi ev. ref. egyházmegye közgyűlése. Egyházmegyénk f. évi augusztus 30-án, Felső-Ireghben tartotta meg évi rendes közgyűlését, melynek lefolyásáról a következőkben van szerencsém e b. lapok olvasóit értesíteni. A valóban impozáns, és messze vidéken stylszerűnek tartott gyönyörű templomban végzett áhitatoskodás után a tágas iskolaterembe vonultunk, és ott Bocsor Lajos esperes és Sárközy Béla gondnok urak által a közgyűlés szokott modon megnyittatott. Örömmel láttuk, hogy e gyűlésen az egyházmegyének egész tisztikara megjelent; egyedül a buzgó és gyűléseinkről soha el nem maradó Kiss János vil. tanácsbiró úr maradt ezúttal távol, súlyos betegsége miatt, a mit fájdalmasan vettünk tudomásul. Az alakulásnál felolvastatott a szavazatbontó bizottság jelentése, mely szerint a mult évben lemondott tanácsbirák, névszerint: Kiss János, Mészáros János és Kálmán Gyula, csaknem teljes egyhangúsággal, újból megválasztattak, mely jelentés élénk örömmel fogadtatott az eléggé népes gyűlés által. Ezután esperes úr terjesztette elő, megszokott érdekességű s kimerítő évi jelentését, feltüntetve abban az egyházunkat érdeklő örvendetes és aggasztó jelenségeket egymás után. Örvendetes eseményül említi: a lelkészi fizetések kiegészítésének orsz. törvény által való megkezdését, a tanítói korpótlékoknak már ez év folyamán leendő folyósítását, és az egyházi adózás megkönnyítésére szolgáló adatok összegyűjtését. Ezek közül a lelkészi kongruára vonatkozólag elismeri ugyan, hogy az új törvény sok aggodalmat fog eloszlatni, és sok sebet enyhíteni, de a főbaj — szerinte — először is az, a mi különben már eléggé volt hangoztatva, hogy a kitűzött minimum oly csekély, mely a lelkészi állás legszerényebb kívánalmait is alig elégíti ki; másodszor pedig az, hogy a kilátásba helyezett teljes kiegészítés is csak hosszú 9 év leforgása alatt valósulhat meg. Aggasztó jelenségül látja az orsz. törvény által megengedett, s országszerte tapasztalható lélekhajhászást, s híveink egyrészének a nagy egy egyházi teher miatt mindinkább jelentkező, s már nálunk is észlelhető békétlenkedését, s végre azon sajnos tényt, hogy a kormány megbízottai, a benyújtott adatok dacára is, néhol megtagadják a korpótléknek az államkincstár által leendő viselését. S míg örömmel jelzi, hogy gyülekezeteink legnagyobb részében az egyház iránti ragaszkodás él és tettekben is nyilvánul, nem titkolja el másfelől, hogy a járványos betegség egyes csirái már a mi vetésünkben is jelentkezni kezdenek, és — habár csak szórványosan — egyes egyháztagok az egyházi adó egy részének (tűzifa, bor) megtagadását pengetik, s felekezetnélküliségről tárgyalnak. Nagyon ideje volna hát komolyan hozzáfognunk a terheknek fokozatos könnyítéséhez! Az előírt kérdésekre a következőkben felel meg a jelentés: A szabályszerűen alkotott presbvteriumok — nagyon csekély kivétellel — feladatuk magaslatán állanak, s vigyáznak az egyházak szellemi és anyagi ügyeire; csak a tőkepénzek kamatainak beszedése körül mutatkozik — 7—8 egyházunkban — közöny vagy erélytelenség. Az épületek általában jó karban vannak, a hivatalnokok kifizetvék. A konfirmándusokat legtöbb helyen a lelkész készíti elő, sőt 7—8 felsorolt gyülekezetben az ismétlők vallásoktatását is a lelkészek végezik. Vajha mindnyájan követnők e szép példát! Elhagyta egyházunkat a mult évben 8 egyén, kik közül 2. felekezetnélkülinek jelentette magát; hozzánk tért 5, veszteségünk: 3. Építkezésre és javításokra fordítottak az egyházak 9757 frtot, adósságtörlesztésre 6168 frtot; az önkéntes adományok összege: 7194 frt. Ezek a számok mégis csak beszélnek, s mintegy bátorítólag vigasztalnak bennünket: Ne félj kicsiny sereg! Az egyház külső építésének ez örvendetes jelei után rámutat az esperesi jelentés azon több egyházunkban felmerült biztató jelenségekre is, melyek a belső építést, a hitélet erősítését és ébrentartását célozzák. Évről-évre szaporodik azon buzgó lelkészeink és tanítóink száma, a kik vállvetett buzgósággal fáradoznak, hogy a holt