Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-09-11 / 37. szám

delt. Fölösleges tehát, hogy az egyessel a bűnbocsánat kegyelmi eszközök által közöltessék, mert a kiválasztottak közvetlenül, bensejökben érzik, hogy az üdv birtokában vannak. Kegyelmi eszközök nem léteznekaz isteni Ige (miért nem az Isten igéje ? Ref.) puszta tanítást tartalmaz mennyei dolgokról, a salcrámentumok külső jelképies cselekvények*. Ugyan melyik ref. Confessióból vette a t. szerző ezt a botrányosan hamis tudományt s hogy terjeszthet ily roszakaratúlag ennyi valótlanságot a református keresztyénségről ? Az igazság ily szándékos elferdítése, a protestantismus legnépesebb és legtekintélyesebb egyházának ilyen rút eltorzítása megbocsáthatatlan vétek egy protestáns papnál és hitoktatónál. Makacs elfogultságra vall már az is, hogy Lapunk már az első kiadásnál figyelmeztette a szerzőt könyvének vastag hibájára, s a szerző mégsem javított rajta e Il-ik kiadásban. Valóban az ily lutheránusokban nagyon csekély a köteles hittestvéri érzelem és még kevesebb az íróban szükséges igazságérzet. (F.) EGYHÁZ. Lelkészbeiktatás és tisztelgés. A felső-szabolcsi ev. ref. egyházmegyében, a lórántházai ref. egyház megválasztott ifjú lelkészét, Szabó János kisperegi segédlelkészt f. évi aug. 28 án iktatta be hivatalába Görömbei Péter esperes, a szokásos ünnepélyességgel, a templomkulcs, úrvacsorai pohár és biblia átadása mellett, mely után az új lelkész igen szép és lelkes beszédet tartott II. Timóth: IV. 2. 5. versei alapján. A lelkész beiktatása után a környékbeli ref. gyülekezetek lelkészei báró Podmaniczkv Géza kastélyát keresték fel a szomszédos Nyír-Baktán, hol küldöttségileg köszönte meg mindnyájuk nevében Görömbei Péter esperes azon százakra menő jótéteményeket, melyeket a lelkes földesúr, báró Podmaniczky Géza és nemes lelkű neje: gróf Dégenfeld Berta árasztanak évről-évre a nyírbaktavidéki ref. gyülekezetekre, azok lelkészei tanítói s a helybeli és vidékbeli szegényekre. A fenkölt lelkű nagybirtokosok ugyanis évenként egyik gyülekezetnek épületfákat, másiknak 50— 100 frtot; egyik lelkésznek pénzt, másiknak tűzifát, épen így a tanítóknak is pénzt, tűzifát stb. szolgáltatnak. A tisztelgés után a nagymélt. báró és a kegyelmes grófné vendégek ül hívtak meg a tisztelgőket, az új lelkészt s kisérő rokonait és a helybeli uradalmi tiszteket s a róm. és gör. kath. lelkészeket s a helybeli derék községi jegyzőt. Ebéd alatt maga a báró köszöntötte fel az új lelkészt, s többen mondtak lelkes köszöntőket. Sok ilyen pátronusokat adjon Isten ref. gyülekezeteinknek! A f.-zempléni ev. ref. egyházmegye őszi közgyűlését aug. 25-én tartotta meg a gercselyi egyházban, Bernáth Elemér egyházmegyei gondnok és Fejes István esperes kettős elnöklete alatt. Bernáth Elemér rövid megnyitó beszéde után Fejes István esperes olvasta fel félévi esperesi jelentését. Az egyházunk életére nézve legfontosabb alkotásról, az ú, n. congrua-törvényről való megemlékezésen kezdte beszédét, mely immár végrehajtás tárgyát képezi. Megemlítette, hogy e felett bírálatot mondani most már nem tartja időszerűnek; ő elnöktársával, annak idejében mindent elkövetett, hogy a papság joga, igényei e törvényben kielégítést nyerjenek ; melyeknek nagy része sikerült is. E törvényről való megemlékezése kapcsán szives szavak kíséretében nyújtott babért Dókus Ernőnek, mint egyházmegyénk tanácsbirájának, ki mint a közalapi végrehajtó bizottság elnöke, nemesen fáradozott ezen egész ügynek sikerén, különösen azon, hogy a törvény végrehajtására vonatkozó utasítások minden törvényes érdeket kielégítő módon létesüljenek. Megemlékezett az egyházadózási viszonyokat feltüntető jelentő-ívekről, melyek egyházmegyénkben már elkészültek, és azon tapasztalatának adott kifejezést, hogy e nagyszabású kezdeményezés jogos eredménye, t. i. a hívek terheinek csökkentése, egyházmegyénk területét alig fogja érinteni, mert a beterjesztett adatok szerint, egyházmegyénkben alig van egy-két egyház, a hol a 10 frt adót fizetők ehhez még csak, évi el is eső egyházi adóval volnának megterhelve. Felemlíti, hogy ennek az egész adózási ügynek a rendezését ő az államsegélylyel óhajtotta volna megoldani, de mivel ez előkészítve nem volt, be kellett látnia, hogy ettől az államsegély ügyét nem lehet függővé tenni. Különben azon meggyőződésének adott kifejezést, hogy az egyházi adózás megoldása is csak rövid idő kérdését képezi. Jelentést tett továbbá az egyházmegyénk kebelében félév alatt történt fontosabb ügyekről; felsorolta a több egyházban folyó építkezéseket; örömmel mutatott rá, hogy egyházunkban a vallásosság és áldozatkészség mind több és szebb példákban nyer kifejezést; rámutatott azon kétségtelen igazságra, hogy a hol lelkes vezérek vannak, az egyházi élet pangását sehol sem lehet látni, sőt inkább azt lehet tapasztalni, hogy alkalmas vezetők nélkül is, maga a nép keres helyes irányt. Az egész jelentés felemelő hatással volt a jelen volt közönségre. Végül megható szavakban vett búcsút elnöktársától, ki őt mindég példás és nemes fáradozással támogatta; a tanácsbirói kartól, a lelkészektől, tanítóktól, az egész egyházmegye közönségétől, s az esperesi székről lelépett, hogy átadja helyét a már megválasztott új esperesnek. Egyházmegyénk érzelmeit Bernáth Elemér gondnok tolmácsolta szép szavakkal. Azt mondotta, hogy ha az egyházmegye történetét korokra felosztani lehetne, ez a négy év, míg Fejes ült az esperesi széken, méltán arany korszaknak volna nevezhető. Megköszönte az egyházmegyéért tett nagy, odaadó munkásságát s kérte, hogy maradjon tovább is velünk s habár más minőségben, legyen továbbra is útmutatónk. Ezután az új esperes, Sárkány Imre, gálszécsi lelkész esküdött fel s megtartotta esperesi ünnepélyes székfoglaló beszédét, mely igen jó hatással volt az egész közönségre. Különösen ott részesült élénk tetszésnyilvánításokban, midőn felemlítette, hogy a congrua-törvény életbelépte, az anyagi, keserves küzdelmektől való 74*