Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-09-11 / 37. szám

kifogást; a r. kath. egyháznak egyetlen tagja sem szólította fel a pápát, hogy ily kijelentések jogos tulajdonosakép igazolja magát. A pontifex maximus beszélt, az oraculum vatícanum határozott, a modern Delphiből, a szent városból új szózat hangzott: s hallatára a hívek alázatos engedelmességgel meghajolnak. íme ez manapság XIII. Leó — az ő egyházában. II. Hogy mármost mit tart ez a XIII. Leó Máriáról, azt megmondja azon praedicatum, a melylyel ezt, már többször említett s urbi et orbi kihirdetett encyklikáiban megtisztelte. E praedicatum: Mária »regina coelestis*. Nos ez az elnevezés épen oly régi és pogány, akárcsak a »pontifex maximus« név. Már Hera-Juno viselte azt s annak megfelelően ábrázoltatott is. Mvkéne oszlopcsarnokom márványtemplomában ott állott Polyklet mesterműve, a koronával s jogarral díszített, aranyból s elefántcsontból faragott Hera szobor, a melynek tekintete a hívőben ugyanazt a vallásos képzeteket ébresztette fel, mint a mai trónoló Máriák; a mely előtt ugyanazok az imák és fogadalmak hangzottak el, mint ma a Madonna lábainál (v. ö. Preller: Griech. Mythologie 1. 140.) Virgilius az Aeneis III. énekében (437. v.) egy nőistent üdvözöl, a kinek hatalmát első sorban imákkal, szent fogadalmakkal és kegyes ajándékokkal kell tisztelni. A római költő nem Máriát érti. hanem Junót, a ki mint az ég uralkodónője, a »regina« nevet viseli. XIII. Leó Madonnájának jelentőségét monumentális módon fejezi ki a modern egyházi építőművészet remekének, a florenzi dómok facadeja, a a hol ő, mint trónoló királynő, több symbolikus alak között, a közép magaslatot foglalja el: kifejezéséül a gondolatnak, hogy jelen és jövő kor, ó- és új-testamentum, egyház és keresztyén civilisatio, tudományok és művészetek, Itália és Florenz, mind-mind e trónoló istennő alázatos tisztelői. IX. Pius, mint pontifex maximus, a maga felfogását Máriáról a Vatikánban (Galleria pia) képbe is festtette. Mária apotheosisa az: a centrumban az ő alakja, egyenlő magasságban és nagyságban az Atyának és Krisztusnak alakjával, a kikkel tehát mintegy új háromságot alkot. így uralkodott a kapitoliumi templomban is Jupiter, Minerva és Juno három istensége. 1897. május 31-én Algírban egy csodatevő Máriaképet koronáztak meg, a mely alkalommal egyházi hivatalos lap tudósítása szerint az ünnepi szónok kijelentette, hogy »Mária a trinitás negyedik személye, ő nyitja s zárja a paradicsom kapuit s ezért kell nekünk az istenanya kegyére törekednünk« (Italia ev. 1897. évf. 25 sz.). XIII. Leó maga, említett encyklikáiban azt is elmondja, hogy az az általa hirdetett s enthusiasmussal ápolt Mária-hit ősi származású (»di avita fede«). a melyet azért fentartani s ápolni neki, mint pontifex maximusnak, hivatásszerű kötelessége . . . Hát bizony igaza van, hiszen már a császárok korában, Ovidius tanúsága szerint (Fasti IV.), Rómában templomok emelkedtek a hatalmas Venus Urania, ezen védelmező ősanya és királynő tiszteletére, a ki Caesar érmein mint győzedelmes istennő: » Venus victrix« szerepel. E kultusz indokolását s jogosultságát a trójai hérostól, a kegyes Aeneastól nyerte, a ki közfelfogás szerint az Ő mindenható isteni anyja tiszteletére emelt templomok építőjének tartatott. Ugyané felfogást osztja Máriára vonatkozólag XIII. Leó is, kinek encyklikái szerint, ez az olvasó által imádandó Mária nem más, mint az egész egyháznak győzelemre vezetője: »Madonna della Victoria«, tehát ép olyan victrix. mint az Augustus császár által a birodalom védőanyjává tett Urania. Mária e győzelmének jele és eszköze pedig az olvasó. E rosarium, XIII. Leo szerint, már a legcsodálatosabb győzelmeket aratta s buzgó használata az isten anya legkedvesebb kultusza. Ez isteni Victrixről mondá nemrég egy magasztalója: »A mint I. Napoleon a koronát a maga fejére tette, így szólt: Isten adta nekem, jaj annak, a ki bántani merné. De egy szép napon a Mindenható lerántotta a koronát a fejéről. Isten volt az, a ki Máriának, mint a mindenség királynéjának a koronát fejére tette s mennydörgés szavával szólalt az égből: jaj annak, a ki az én anyámnak koronáját megsérti«, Egy másik szónok, hasonlóan egy Mária-ünnep alkalmával, így szólott: »1302-ben megjelent Mária szent Domokosnak a prullianumi kápolnában s megparancsolta neki, hogy az olvasót mindenütt bevezesse. Ennek segélyével aztán 100.000 eretneket megtérített. A mi korunk hasonlatos a szent Domokos korához, de Isten XIII. Leóban csodás embert (uomo portentaro) adott nekünk, a ki bízik Mária segélyével kivívandó győzelmünkben, s azt ki is fogja vívni az olvasó segélyével. Ebben van az igaz kereszténység fegyvere!* Hogy a pápa felfogását Mária e győzelmi jelentőségére vonatkozólag a közvélemény menynyire osztja, mutatja a »Liberta Cattoliea« című folyóirat egy tudósítása, a mely következőleg hangzik: »A szentatya 1893. szeptember 22-iki encyklikája következtében, az otrantói érsek, diöcesisének összes parochiájához körlevelet. intézett, a melyben elrendelte, hogy az egész október hónapot a »Mandonna del Rosario* kultuszának szenteljék s a kultuszt lehetőleg ünnepélyessé s fényessé tegyék. E parancsot a legnagyobb lelkesedéssel hajtották végre, s így lett a mi diöcesisünk Itália városainak s az egész földnek visszhangjává, a mennyiben egész hónapon át ciz istenanyjának s az univresum királynőjének dicsőségét hangoztatta«. Az eddigiekből nyilvánvaló, hogy a mennyiben a római egyházban uralkodó Mária-hit képzet mint >avita fede« szerepel, valójában pogány ősiség az. Az újszövetségnek, a róm. kath. egyház által is inspiráltnak tartott iratai szerint, Mária a halandó emberek nemzetségébe tartozik s csak az embernek istenítése útján, ezen az antik vallásos világnézetnek s praxisnak annyira megfelelő eljárás útján, emelkedhetett azon isteni méltóságra és hatalomra, a melynél fogva, a modern pontifex maximus felfogása szerint, ezzel szemben, mint magát kijelentő mennyei hatatom szerepel . . . III. Miként történtek XIII. Leó előtt a »Domina« (Madonna) e kijelentései ? — arról egyik encyklikájában sem nyilatkozik. Hogy e tekintetben a valószínűséghez minél közelebb jussunk, vegyük szemügyre a különféle kijelentési