Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-09-11 / 37. szám

if i y W, ;§ • .ÁsjnglSjQ s É: f 1 EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség: jIX. kerület, Kálvin-tér 7. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó-hivatal : Hornyánszky Viktor Jcfínyvlcereshedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, díjak intézendök. Felelős szerkesztő és lap tulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 kr; egész évre: 9 frt. Egyes szám áru íiO kr. Az örök béke. Hát csakugyan megvalósulna az emberiség jobbjainak ama vágya, mely lemondva hírről, dicsőségről, le a világ bálványáról, a dicsőség­gel járni szokott anyagiakról, egyedül a békében igyekszik megtalálni mindazt, a mire lelkének szüksége van? És különös! Épen annak kell kitűznie a béke zászlaját, a kitől egész félteke remeg. A minden oroszok cárja, nem kívánkozva már hiú világi babérok után, s megelégedve azzal a roppant birodalommal, mely őt uralja, kiadja a jelszót: a földön legyen békesség az embereknek. Tegyük hüvelybe kardjainkat, sőt tördeljük össze a sok millión bevásárolt, életirtó szerszámokat; öntessünk belőlük pénzt, kovácsol­juk gépekké, melyek az emberiség boldogulására szolgálnak ; szabadítsuk fel a katonák millióit a fényes rabszolgaság alól; ne raboljuk el éltök legszebb éveit, maradjanak otthon öreg szülőik gyámolítására, a boldog családi élet élvezésére, a különböző munka békés teljesítésére. Hát csakugyan nem lenne többé harc és háború? Megelégedett volna már az állatok legvérengzőbbje, az ember, azzal a vértengerrel, mely az embernek földrelépéséről a mai napig elfolyt? A Krisztus utáni XIX. századdal befejez­tetnék az emberek és népek közötti gyűlölség, a mely eddig csak a kiontott vérben talált en­gesztel ődést? A mit a Krisztus evangéliuma XIX. száza­don át nem bírt a népek életében meggyökerez­tetni, egyesek szivéből kiirtani; a mit a Krisztus önfeláldozó személye, váltsághalála, tanítása, élete által nem tudott felébreszteni s általánossá tenni: az embereknek édes testvérekhez illő és méltó sze­retését, — remélhetjük, hogy a hatalmas orosz cár, s a többi földi király ezt a munkát létrehozhatja? Én nem tudok hinni benne. Nem különösen ma, a mikor minden egyes ember gondolata, törekvése oda irányul, hogy embertársát elta­possa, hogy annak hátán felemelkedve, biztosítsa magának a kenyeret; mások becsülésének befe­ketítésével nyerjen tiszteletet, mely az ő jelle­mének hitvány rongyait ideig-óráig, míg egy másik róla egészen le nem szedi, eltakarja. Én nem tudok a földi királyoknak nagyobb erőt tulajdonítani, mint a melylyel az égi király rendelkezik. Igaz, megunhatták a véres harcokat, fájhat szivök, midőn népeik millióinak verejték­kel szerzett milliárdjai pusztulnak el az örökös gyakorlatok, a katonaképzés munkái közben; bánthatja az örökös félelem, melyből kifolyólag sohasem tudhatják : a holnap nem hoz-e hábo­rút; ott élhet lelkükben a jóakarat, hogy az életet kíméljék, a rengeteg pénzt a népek boldogítá­sara fordítsák: de ők is emberek, a kiknek lel­kében harag, gyűlölség, s az emberi indulatok­nak ezerféle szenvedélye él, a melyeknek egyike, vagy másika, csak egy szikra kell, és azonnal lángra gyúl, azonnal vége a tervezett örökbé­kének. Mint az egyes emberek között, úgy a népek között is lehetetlen, hogy érdekellentét ne tá­madjon. A népek gondolkozása, érzületvilága, mint ecldig, úgy ezután is nagy befolyást fog gyakorolni a béke tartam ara, a háború kitö­résére ós kegyetlenségeire. Vannak népek, me­lyek évtizedeken, ha kell, talán egy századon át is el tudják fojtani magukban a boszúállás tüzét, de a hamu alatt ott, ól nemzedékről nemzedékre az égő zsarátnok; tűrnek, várják az alkalmas pillanatot, de feledni nem fognak soha. Vannak népek, a melyeknek hatalmi állását ha legkisebb ellenséges szeliő érinti is, a hatalom megtart­hatásáórt nem ijednek meg a vértengertől, s a ten­gerek vizeit készek p irosra festeni, de vélt igazaikból nem fognak engedni soha. Vannak népek, melyek szabadságuk elvesztése fölött siránkoznak. Mi táplálja, mi erősíti őket? A remény, hogy a sza­badságnak hősökkel betemetett sírjából azok lelke fel fog támadni, hogy számukra is megjön

Next

/
Thumbnails
Contents