Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-09-11 / 37. szám

a megváltás, a szabadság órája. Az ilyen ellentóteket nem lehet hatalmi szóval kibékíteni, örökre megszüntetni. Míg az emberek és népek között elnyomottak lesznek; míg a jognak és szabadságnak vértanúi sebeiket mutogatják; míg a Krisztus megváltó szeretete nem egyformán dobogtatja a királyok ós koldusok szivét, a mely szeretet csak egyet ismer és egyet akar, hogy minden egyes ember önkeblében hordozza a békesség országát; a míg ez be nem következik: nem lesz örök béke sem. Szép, nagyon szóp, ha népek milliói fölött őrködő koronás fők békére törekesznek, ha a mostani fegyveres béke fentartására szükséges milliárdokat a népek szellemi és anyagi életének javítására fordítani akarják. Bizonyos, hogy maga e tény sok könyet letöröl, sok jajt megszüntet, sok lelki háborúságot kibékít, sok szenvedőt felemel és megvigasztal; de ez még nem az a békesség, a melyre a Krisztus tanítványainak törekedniök kell. Majd ha a Krisztus lelke, az evangélium ereje egyesek és a népek szivét annyira áthatja, hogy nem a földi királyok szolgálatában, hanem az égi király követésében találja mindenki az ő gyönyörűségét; ha a földi királyoktól nyerhető érdemrendeknek, kitüntetéseknek nem tulajdonítanak oly erőt ós becset, mint a Krisztus töviskoronája egyetlen tövisének, melyet az igaz békesség fejedelméért zúgolódás nélkül, sőt örömmel hordoznak; ha az anyagi javaknál többre fogják becsülni a lélek ama kincseit, a melyek nemcsak a földi, hanem a másik életben is gazdagokká teszik a tiszta szívűeket, az alázatosakat, a békességre igyekezőket; ha az égi atya ós az ő fia iránti szeretetből kifolyólag megszírnik minden érdekellentét, s az emberi léleknek ezer különféle nyilvánulata azon egyetlen kérésben, imádságban olvad össze : »Atyám, jöjjön el a te országodcc; ha ez bekövetkezik: akkor megvalósul, földre száll az angyalok által hangoztatott isteni ígéret: »Békesség a földön az emberek nek«. Keresztesi Samu. Allén bibornok (Alanus Britannieus) és kora (1532—1594). — Az angol egyházpolitika történetéből. — (Folytatás.) IV. Mielőtt a pápa február 20-iki levele elküldetett volna rendeltetési helyére, a lázadást hirtelen elfojtották és kegyetlen boszút állottak mindazokon, a kik abban bármikép is részesek voltak. V. Pius azonban nem jött zavarba. Angol tanácsadóinak a véleménye az volt, hogy a katholikus nemesség loyalitása egészben véve megfelelő volt a vallásuk terén elárult tudatlanságukkal. Sanders annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy ha már »a kegyes szándék« eredménye oly annyira eltérő volt reményeiktől, ez részben azért, történt, mert az összes katholikusság még nem jutott annak a tudatára, hogy Erzsébet törvényesen, jogszerűen eretneknek nyilváníttatott. Egy fontos, bár későbbi keletű irat, melyet Theiner adott ki, * s a melyet Simpson magának Allennek tulajdonít, a pápához címezve, a következő cím alatt: »Rövid jegyzék az ügyek jelen állásáról Angliában; célja kimutatni a »Sacred Expedition* könnvűségét és célszerűségét*, nagyon alkalmas arra, hogy itt közzétegyük, mint a mely jelentékenyen elősegíti a fennálló bonyodalmas helyzetnek klerikális szempontból való élénkebb megvilágítását. >Tizenhat évvel ezelőtt, már csak annak puszta hallására is, hogy V. Pius a királynőt az egyházból kiközösíteni szándékozik, sokan felkeltek; azonban semmiféle idegen erő nem volt segítségükre, aztán meg sok katholikus visszavonult, miután a bulla még nem volt a nyilvánosság elé bocsátva; így tehát felsültek; de hát ez a balul kiütött kísérlet is legalább jó szándékukra mutat. A katholikusok most sokkal nagyobb számmal vannak, mint akkor voltak és jobban ki vannak képezve a mi embereink, papjaink naponkénti intelmei, tanításai, írásai és a szentségekben való útmutatásai folytán; úgy annyira, hogy az egész királyságban élő összes orthodoxok között egy sincs olyan, a ki lelkiismeretében továbbra is kötelezettnek gondolja magát arra, hogy a királynőnek engedelmeskedjék; ez a félelem azonban tova fog tűnni, a mikor majd megpillantják az idegen hadsereget; és mi ép az imént adtunk ki egy könyvet, melynek célja különösen bebizonyítani azt, hogy nemcsak jogszerű, de egyenesen elmulaszthatatlan kötelességünk, hogy fegyverre keljünk a pápa parancsára s harcoljunk a katholikus hitért, a királynő és más eretnekek ellen. És minthogy ezt a könyvet mohón olvassák a katholikusok, majdnem lehetetlen az, hogy a mikor alkalom kínálkozik, be ne soroztatnák magukat a katholikus hadseregbe. Mert hát, dacára a számkivetettek nagy tömegének, van még nekünk csaknem 300 papunk, különböző előkelő s úri családoknál, s így abban a helyzetben vagyunk, hogy csaknem mindennap újakat küldhetünk, a kik, mihelyest szükséges, irányítani fogják a katholikusok lelkiismeretét és cselekedeteit ebben az ügyben«. A bulla 1570 február 8-án kelt. Nehézségek merültek fel arra nézve, hogy a katholikus hatalmakat megnyerjék annak kihirdetésére. Fülöp nem volt elkészülve rá, s ebből kifolyólag idegenkedéssel fogadta. Mindazáltal bizonyos útonmódon becsempészték Angliába és Felton, egy ügyvéd, kihivólag ragasztotta ki azt a londoni püspök palotájának kapuira. E férfit aztán üldözés alá vették, mint árulót és a dolgok természetes folyása szerint, katholikus kortársai * Theiner: Annales III. köt.. 480. 1. Simpson-. Campio 337.1.