Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-09-04 / 36. szám

Azonban nem csupán csak az ősi gyűlölet az igaztalan vádaskodásnak az alapja, hanem a látszat maga is. A vallási közönyösség súlyos vádjával magunk is nem egyszer illetjük — és sajnos, méltán — egyházunk tagjait. A protestáns egyházak sohasem gyakoroltak híveikre olyan fegyelmező hatást, mint a r. kath. egyház s az egyházak érdekei ellen vétők eljárását sem szóval, sem bármilyen fegyelmi eszközzel meg nem torolja, hanem kinek-kinek minden cselekedetét lelkiismerete szabadsága korlátozhatlan kifolyásának tekinti. A protestantismus elvi álláspontja tehát mindig minden irányban szabadelvű volt. A korlátozás, mások lenézése, megvetése, kisebbítése nem elve, nem jelleme, nem célja. Hogy aztán ezzel sokan könnyelműen vagy tudatlanul visszaélnek, hogy a vallási közönyösségnek üres főre és üres szívre valló vétkébe a prot. egyházak hívei közül igen sokan még nagyjai közül is beleesnek, szomorú tény ugyan, de az elv ós' alap magasztos tisztaságának értékéből mit se vonhat le. Mert ez az alap és elv a Krisztus evangéliumában gyökerezik, tehát a protestantismusnak ez a szabad, érett lelkekre számító jelleme magának a keresztyénségnek igazi jelleme. A protestantismusnak csak addig van létjogosultsága, a míg ez a szellem hatja át. De nem elég erről csak meggyőződve lennünk, hanem ha elleneink hamisan vádaskodnak, nekünk is hirdetnünk kell az igszságot. Vigyázzunk, hogy az ország közvéleménye valahogyan meg ne tóvesztessék, mert keserű gyümölcsei a mi számunkra hullanak. A mily nyilvánosan vádolnak, oly nyilvánossággal hirdessük mi is, hogy a vád hazugság; hogy nemcsak az hazaáruló, a ki eladja, hanem az is, a ki megrontja, megtéveszti, elámítja, kizsarolja nemzetét, a ki a polgárokat arra tanítja, hogy a hazafiság csak másodrendű valami, első a pápa, aztán a koronás király, első sorban legyen a polgár katholikus, csak azután magyar. Hirdetnünk kell nyilvánosan bátran, hogy nem az terjeszti a vallástalanságot, a ki lelkiismerete szabadságát, kinek-kinek meghagyja, hanem az, a ki a vallás és erkölcs isteni eszményeit vásári portékává alacsonyítja, a ki a vallást ideális értékeitől alacsony szempontokból megfosztja, adva helyettük gépies formákat; a ki bár ajkain hordozza az Isten nevét, de szivében a teremtményt imádja és hitét, bizodalmát, reménységét intézményekbe helyezi. Az ellenünk elhangzott vádaknak nem igazságában, hanem abban a körülményben van a fontosságok, hogy hallatlan vakmerőtlenséggel az ország szine előtt mondattak;hogy a közvélemény megtévesztésére alkalmas időben, módon ós célzattal hangoztak el. Vegyük fel az e szavakban elénk dobott keztyűt s szóval ós írásban, mindig ós mindenütt, magánkörben és a nyilvánosság terén hangoztassuk ós mutassuk is ki, ha kell, hogy Magyarországon a vallástalanság ós felekezetnólküliség, a vallási anarchia ós szociálizmus terjedésének oka nem a protestantismus, hanem egyes egyedül a minden igazságot lábbal tipró, a törvények tekintélyét aláásó s minden eszközzel a maga jólétét építgető róm. kath. papság. S ennek hangoztatása nem lesz viszonvád, hanem az igazság leplezetlen felderítése. Fay. Allén bibornok (Alanus Britannieus) és kora (1532—1594). — Az angol egyházpolitika történetéből. — (Folytatás.) * III. Mondhatni, a legnagyobb fontosságú jelenség, ha e kérdésre gyakorolt hatását veszszük tekintetbe, az a sajátszerű nyugodság és szélcsend, mely Erzsébet uralkodásának első tizenegy esztendején átvonul. Az ő trónhoz való jogcíme erős támaszt nyert akkor a katholikus püspökök egyértelmű szavazata folytán. A vallásos élet terén való forrongás, melyet ő azonnal mozgásba igyekezett hozni, csodálatosan csekély mérvű izgalmat okozott az ország területén. Körülbelől száz egyházi főméltóság s majdnem ugyanannyi plébános megtagadta a felsőbbségi eskü letételét; ezeket e miatt megfosztották hivataluktól. Ez áldozatok közül sokan külföldön telepedtek le s ott békés theologiai tanulmányokra adták magukat. Itt még nagy a bizonytalanság, nemkülönben a visszamaradt kilencezer javadalmazott papság magatartására nézve. Sok százan fokozatosan és minden feltűnés nélkül megfosztattak birtokaiktól. Mások beérték azzal, hogy misét mondtak titokban, s a Cammon-Prayer-i olvasták nyilvánosan. A köznép rendszerint meg volt elégedve annak tudatában, hogy egész jogszerű dolog volt figyelemmel kisérni az új isteni tiszteleteket. Ez idő szerint alig lehetett hallani olyanról, a ki az angol uralkodó egyháztól elszakadt volna. A protestantismusnak még ekkor nem lehetett annyi oka a panaszra, mint később, a pápaság folytonos fészkelődésének az idején. Az e korszakbeli ^katholicismus története ilyen körülmények között csaknem egy tiszta lapot képez. A régi hit követői türelmetlenül várakoztak a sors kerekének egy űjabb fordulatára; várták az Erzsébet halálát és az uralkodóház megváltozását. Főpapjaik látszólagos egykedvű nyugodtsága bizonyos tekintetben nem állott meszszebb a lázongásnál. Csak kevés, sőt esetleg semmiféle lépést nem tettek arra nézve, hogy a katholikusokat szellemi segítségben részesítsék. Egy-egy misszionárius kollégium felállításának eszméje nem Rómából eredt. Úgy tünt * A mult számunkban tévedésből jeleztetett a cikk vége. 71*