Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-01-23 / 4. szám

listákká lesznek. Ugyanily hangok emelkednek Baranyából, honnan egyik falu kálvinista népe, a falusi biróval élén a püspöktől követeli s nem is kéri a papi és tanítói fizetések megszüntetését; míg egyik alföldi nagy városunkból azt a szomorú hírt veszszük, hogy egyszerre 200 ember jelentette be felekezetnólkülivé lételét. Bomlás, pusztulás látszik mindenfelé. A hajdan hithűségükről, egyházszeretetükről híres vidékek megdöbbentő jelenségeket mutatnak fel. Az egyházi terhek viselését kezdik vagy egészen megtagadni, vagy a minimumra szállítani, s az erre való törekvésben az alaphang nem a kérés, hanem a követelés. Szomorú kor és kórjelenségek ezek, melyek méltó aggodalommal tölthetik el mindenkinek szivét, ki komolyan vizsgálódik s a dolgok végső fejlődésére gondol. Imminens a veszedelem s ennek látása kell, hogy megfeszített munkára és védekezésre ösztönözzön mindnyájunkat. A szocialismusnak sem ellenszenre a szurony és a golyó, de még kevésbbé az az egyházakat s egyházunkat fenyegető egyháziatlan s felekezetnélküliségre hajló iránynak. A szocializmust még lehet némileg orvosolni a repressaliákkal; sőt a kormánynak egyenes kötelessége volna a társadalmi forradalomra bujtogató Népszava, Népjog és hozzájuk hasonló veszedelmes orgánumok egyenes megszüntetése s a külföldi csavargókból és budapesti ingyenélőkből szervezkedett izgató banda kitoloncolása ós elhallgattatása: de a bajnak egyházi vonatkozásában ez semmit sem segít. A repressaliák helyreállíthatják ugyan a megbontott társadalmi rendet, engedelmességre szoríthatják a féktelenkedőket, de az egyházszeretetet, áldozatkészséget vissza nem adják. Itt más szer az, a mi segíthet s ezt a szert nekünk magunknak kell alkalmaznunk, mert az nincs az állam patikájában. E szer egyfelől az igazi, szeretetteljes lelkipásztori működés; az evangélium buzgó, lelkes, szívhez szóló hirdetése, másfelől az anyagi bajokon való sürgős segítés. Amaz törekedjék elvakított népünk felvilágosítására; a lelketlen izgatók és népbolonclítók leleplezésére; a háborgó lelkek megnyugtatására s az evangélium örök kincseinek felmutatása által a mennyeiek után való óhajtozás felkeltésére. Igyekezzék nem feddőzéssel ós haraggal, hanem szeretetteljesen megnyugtatni s megvigasztalni a szegényt, emberi és keresztyéni kötelességeinek teljesítésére rábírni a gazdagot s hazánk ós egyházunk szenvedésteljes, de dicső múltjának felmutatásával haza és egyházszeretetre vezetni mind a kettőt. Igyekezzék a mérget lehelő szociálista sajtó helyett a józan ós keresztyén sajtó termékeit a nép közé bevinni s igyekezzék általában úgy munkálkodni mind alkalmas, mind alkalmatlan időben, hogy a szenvedélyeket az evangéliumi szeretet olajával csillapítsa, az eltévelyedetteket az evangélium fényével az igaz útra visszavezesse s hogy megmutassa, hogy nem világi nyereség az, a mi után törekszik, hanem a Jézus Krisztusnak dicső ós boldog országa. Emez, az anyagiakra irányuló, vizsgálja meg gondosan a panaszokat; birálja meg, vegye fontolóra komolyan, hogy valóban nem elviselhetetlenek-e a terhek. S a hol ezt úgy találja, ne tanakodjék, ne késedelmezzen, de siessen a segedelemmel. Ilogy a segedelem egyházi adóreform, vagy államsegély, vagy mindkettő vagy egyéb más legyen-e? a felett ne csak itt az egyházi lapok hasábjain folytassunk sokszor meddő eszmecserét és vitatkozást, de egyházi kormányzó testületeink, egyházmegyei, egyházkerületi gyűléseink s konventünk is gondolkozzanak már végre; ós pedig ne úgy, hogy előkészületlenül vigyék e fontos kérdéseket a zöld asztalra, mert akkor a dolog ki tudja még meddig fog átvergődni a kiküldenclő bizottságok retortáin; hanem gondoskodjanak az előkészítésről már most, a gyűléseket megelőzőleg s figyelmeztessék a gyűlési tagokat e nagy kérdésekre s már előre is hívják fel az azok felett való gondolkozásra. Ébredjünk már egyszer öntudatára annak, hogy egyházi testületeink üléseinek feladata nemcsak az, hogy a szaraz administrativ ügyeket letárgyalja, hanem hogy egyházunk szellemi és anyagi kérdéseinek irányítása, intézése s az e téreken mutatkozó bajok megoldása is az ő feladatai közé tartozik. E kérdések oly égetők, oly sürgős rendezést ós megoldást követelők, hogy azokban a késedelmezós ós halogatás meg nem engedhető; mert minden egyes óv csak a veszedelem nagyságát fokozza s ha nem sietünk, félő, hogy teljesen elkésünk a segedelemmel. Fogjunk tehát a munkához mindnyájan, lelkészek ós egyházhatósági testületek! Keressük ós találjuk meg mind a szellemi, mind az anyagi bajok orvosszereit; mert már füstölög a sikon távolban s félni lehet, hogy lángba borul s romba dől minclen, a mit nagy őseink vérök hullásával építettek! Hamar István.