Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-08-14 / 33. szám

ha a forrás megmarad, félő, hogy igen gyakori lesz az egyházfegyelem gyakorlása, s még sem fogunk célt érni. Necsak mindig azt hajtogassuk, hogy népünk rom­lott, vallástalan, erkölcstelen, templomkerülő, most már tömegestől rohan a felekezetnélküliség karjaiba. Nézzük meg azt is, mi ok miatt lett azzá. Hátha találunk vala­melyes indokot, mely lélektanilag tán érthető is. Ha ilyet találunk, azt próbáljuk előbb megszüntetni. Hátha a bajt, melyet most egyházfegyelemmel is gyógyítgatni akarunk, magunkban és mulasztásainkban is megtaláljuk. Hátha valaki azt kiáltaná szemünkbe a vád­lottak közül »intra muros et extra peccaverunt*. No igen! Panaszkodunk pl., hogy üresek a templo­maink, sokan éveken keresztül fel nem keresik, sacramen­tomainkkal nem élnek. Hátha a próféták fiaiban is van valamelyes ok. Vájjon mindenki nyugodtan szivére teheti a kezét, mond­ván: én mindent elkövetek, éjt-napot egygyé téve fá­radhatlanul azon küzdök, hogy imáim, beszédeim, oltár körüli forgolódásom vonzó, építő, erősítő legyen. Nem hiszem, nem látom. Egyetlen felekezet sem kiván annyit a lelkészeitől, mint a protestáns, a nép ezt így fejezi ki: »a jó pap holtig tanul,« vagyis egész lélekkel hivatásán csüng. És méltán is, mert a hitélet egyetlen felekezetnél sem esik vagy áll úgy, nem függ annyira a lelkész papi tulaj­donságától, mint az ev. reformátusoknál. Mihelyt ez a szerep rosszul, vagy hiányosan töltetik be, hogy legyenek látogatottak a templomok? A biró kezében tartja a lélektan fonalait, midőn ítél. Nekünk is azt kell tennünk. Lássuk még végre va­lahára templomainkat is, melyek sehogy sem áhítatra ger­jesztők, éneklésünket, melyek sehogy sem emelhetik ma a buzgóságot. Aztán nézzük meg azt is, hogy micsoda okokon sarkalhat az az elkeseredés, mely a templomkerülés, tehát a vallástalanság passiv formájából egyszerre csak az activ cselekvés terére a felekezetnélküliségbe kergeti az embereket. És ha jól megnézzük, bizonyosan meg is látjuk, hogy az egyházi adók kivetése, aránytalansága, terhe egyetlen egyházban sem lehet oly botránykő, mint a mienkben. Ismerünk egyházakat, melyekben ez az egyetlen pont, az egyházi adó kérdése lélektanilag bebizonyítható­lag kiölt minden vallásos érzést. Mennyi romlással járnak aztán a maga nemében páratlan szabad választási rend­szerünk, ki tudná lefesteni ? Igen sok neme van az erkölcstelenségnek, melyeket most büntető hatalommal is gyógyítani akarunk. De ne felejtsük ki azt sem, hogy a kunyhók rom­lottsága a palotákból szivárog át. A nép sohasem rosz­szabb mint vezetői. A fejétől romlik elve itt érvényesül igazán. A nép senkire sem figyel annyira, mint vezetőire, világi uraira, a mit tőlük lát, az bizony legtöbbször nincs rá üdvös hatással. Evangéliumi kovászt kell tehát vinni egyházunkba minden ponton, minden vonalon; higvjük meg, hogy ha nem lennénk is hibásak a fent elsorolt bajok előidézésében, ha minden bajok egy rajtunk kívül álló tényezőben, a hanyatló korszellemben lelnék is magya­rázatukat, a mint sokan hiszik: hát nincs mi bennünk annyi erő, hogy vállvetve a jobbakkal, ha kell, még a korszellemet is megváltoztassuk? Igaz, hogy századunk materiális iránya ártott nekünk legtöbbet. A hitetlenség egy új kultuszszá nőtt, ennek miazmai behatoltak a családokba, megmételyezték az erkölcsöket, az anyag imádása orgiákat ölt. De ha mi mindenkit meggyőzünk, hogy e szellemi irányzat nyomán pusztulás jár, lehetetlen, hogy valamire ne menjünk. Evangéliumi kovász tehát minden vonalon! A kinek aztán az sem használ, ám javítsuk egyházfegyelemmel. De hányat büntetnénk, a ki csak azért volt rossz, mert alkalmas módot és eszközöket sem nyujtottunk neki az új életben járásra. K.-Azar. Péter Mihály. KÜLFÖLD. Külföldi szemle. A németországi egyetemek hallgatóinak statistikája a jelen nyári félévben a következő: Berlinben van 4882, Bonnban 1975, Boroszlóban 1587, Erlangenben 1070, Frei­burgban 1545, Giessenben 733, Göttingában 1216, Greif­swaldban 864. Halléban 1604, Hiedelbergben 1384, Jená­ban 755, Kielben 838, Königsbergben 733, Lipcsében 31.74, Marburgban 891, Münchenben 4028, a münsteri akadé­mián 537. Rostockban 462, Strassburgban 1040; Tribingá­ban 1377, s Würzburgban 1312 hallgató. A német egye­temeken tehát a folyó félévben mindössze 32,007 hallgató tanul. A svájci egyetemeken a hallgatok statisztikája a követ­kező: Bernben van 770, Zürichben 701, Baselben 450, Lausanneban 503, s a pápista Freiburgban 338 hallgató. A német egyetemeken a theologusok következőleg vannak megoszolva: Berlinben van 315, Bonnban 76, Boroszló­ban 82, Erlangenben 235, Giessenben 59, Göttingában 143, Greifswaldban 249. Halléban 433, Hiedelbergben 58, Jená­ban 47, Kielben 60, Königsbergben 69, Lipcsében 319. Mar­burgban 130, Rostockban 27, Strassburgban 71 s Tübingá­ban 309 theologus. Megdöbbentő a theologusok csekély száma. Hisz az 1881/84. években a berlini, lipcsei, és halle-wittenbergi theol. fakultásokon 650-nél több volt a theologusok számú, mely azóta 50 %"r a apadt le. Pedig a theologus hiányon Németországban még bajosabb segí­teni mint nálunk, hol egyes felvidéki papok e század első évtizedeire visszamenve a baj gyógyszerét egy-két évfolya­mos theologiában látják. S ez haladást jelentene a pap­képzés terén! A schleswig-holsteini theol. értekezleten, mely szep­tember 9 —16 napjain Mölln városában ülésez, következő kérdéseket fognak megvitatni: »Az ószövetségi történet 66*

Next

/
Thumbnails
Contents