Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1898-08-14 / 33. szám
az országos özvegvárvai gyáminlézet támogatására megszavazott 100 ezer frt hozzájárulási összeg kifizetése után rendelkezésre fog fenmaradni, tehát az 1900-ik évtől kezdve, szakítson külön mindenik kerületi szeretetház céljára évenként 2000 — 2000 s így valamennyi számára összesen 10 ezer frtot mindaddig, mig az ekként alkotott szeretetházi segély-alap egyenként és összesen akkorára növekedik, hogy annak kamataiból mind az öt intézetnek első berendezésére 10—10 ezer s azonkívül a fentartási, illetve az árvák nevelési költségeinek fedezetére egyenként 2 — 2 ezer frt állandó évi segélyt utalványozhat, magát a tőkésített segély-alapot örök időkig érintetlenül megtartván saját kezelése, illetve gondviselő őrizete alatt. Merésznek, nagynak s talán kivihetetlennek is tetszhetik ez a terv sokak előtt. Pedig valójában nem az. Csak akarat, lelkesedés, kitartás és idő kell hozzá s a kitűzött magasztos cél el leend érve. Ne ijedjünk vissza a terv megvalósításától képzelt akadályok vagy kicsinyes és önző érdekek előtérbe nyomulhatása miatt. Hiszen az elérni óhajtott célnál szebb, humánusabb, üdvösebb és dicsőségesebb nincs s talán nem is lehet egy vallásfelekezetre nézve, mely mindenekben az emberiség üdvözítőjének dicső példáit követi. Ötszáz árva-gyermeket az emberi társadalom, az anyaszentegyház, a haza és a nemzet számára megmenteni, fölnevelni s ennyi fájó lelket, ennyi kesergő szivet megvigasztalni s ez által őket a Krisztushoz és a mi mennyei Atyánkhoz vezérelni: lehet-e ennél szebb, dicsőbb és boldogítóbb feladat?! Ha ezt a feladatot magunkra vesszük, megoldjuk és diadalra juttatjuk: bizton hiszem, hogy az egész magyar nemzet le fog borulni szeretetünk nagysága előtt. Oh, heh szeretném azt megérni, látni s anyaszentegyházam és nemzetem körében az örökszeretet Istenét dicsőítő hálaimák felemelő hangjaiban gyönyörködni. Angyalok éneke, sphaerák zenéje lesz az, melynek hallatára az élő Krisztust fogjuk látni magunk között. De hát lehetséges-e ez? Ha egy szegény falusi emberekből álló kicsiny gyülekezet meg tudja tenni, a mire kálvinista egyházunkban oly sok szép példa van, hogy önkéntes adományok gyűjtése, magtár, bortár alapítása, egyházi közmunkák, igás és tenyeres napszámok teljesítése stb. által 2—3 évtized alatt tőkealapot gyűjt, melynek kamataiból összes szükségleteit fedezni tudja, összehozva, teremtve, gyűjtve 20, 30, 40 ezer frt kepeváltsági alapot: hát egy egyházkerület, melynek oly sok embere, annyi különböző és tekintélyes közjövedelme, akkora erkölcsi tekintélye, hatalma és oly sok segédeszköze van, ne tudna ugyanannyi idő alatt és egy sokkal magasztosabb célra 250—300 ezer frt alapot összegyűjteni?! Hát még a magyar reformált egyház egyeteme, melyet 21 /2 millió lélek alkot, mely az országos közalapban és az országos gyámintézetben már is egy pár hatalmas intézményt létesített: ne lenne-e képes a magyar református szeretetházakat áldó kezeivel életre hívni és boldogító munkálkodásukban általam jelzett módon megsegíteni ?! . .. »Ne higyjük azt, ne káromoljuk őtet, mert káromlás róla ilyet tenni fel«. Nem hogy egy egyház, még egy család sem teszen szívtelenséget gyermekeivel. Ha valamelyik egyházkerület, mondjuk a tiszántúli, önkéntes adományokból és a rendelkezésére álló közjövedelmekből évenként csupán 5 ezer frtot tőkésít, a mi épen nem lehetetlen, sőt könnyen eszközölhető dolog: akkor szeretetházi alapja, 4 % kamatoztatással 5 év múlva 27,072 frtot 10 év múlva 60,019, 20 év múlva 148,862. 30 ev múlva 263,235, 35 év múlva pedig 347,345 frtot fog tenni, mely alap a konvent által nyújtandó 10 ezer frt berendezési és az 50 ezer frt tőkének megfelelő évi 2 ezer frt fentartási segélylyel együtt épen elegendő arra, hogy belőle 100 árva gyermek számára alkalmas épületet emelni s annak fenmaradó részét továbbra is gyümölcsöző tőkének hagyva, az évi kamatokból ellátási és fentartási költségek 3 /4 részét fedezni lehessen, mert az építés és a berendezésre fordított költséget 107 ezer frtra számítva, a már akkor 407,345 frtot tevő alapból levonva a fenmaradó 300,000 frt tőke kamatai (évenként 12,000 frt) épen fedeznék a 15000 frtra számított összes fentartási költségek 3 /i -ét. Ha pedig — a mint az valószínű is — hogy ezen egyházkerületünk évenként átlag 10 ezer frtot tökesíthet: akkor a szükséges alaptőke már 22 év múlva együtt lesz. És ha találkoznak az egyházkerület vagyonosabb tagjai közt áldozatkész egyének, kik 5—10 vagy 20 ezer frtjával együtt véve már az első évben legalább 100 ezer frt alapítványnyal megvetendik a szeretetház alapját: ez esetben 15 év is elegendő ahhoz, hogy a felállítni kivánt intézet létre jöjjön és megkezdhesse áldásos működését. Az erdélyi egyházkerület, minthogy épülete legalább 50 árva számára már fel van építve s nem sokára befejeztetvén, ideiglenesen bérbe adható lesz, némileg szerencsésebb helyzetben van, s ha a megnyitással nem siet és ha a conversió többletét is részben e célra használja fel, illetőleg tőkésíti: úgy a kivánt alaptőkét, aránylag könnyebben és hamarább összegyűjtheti. Épen azért és még azért is, mert a kezdeményezés dicsősége és érdeme határozottan az övé, illő és helyes lenne a szeretetházak felállítását az erdélyi kerülettel kezdeni meg. Számításom szerint az első szeretetházat mostantól kezdve 16, a 2-ikat 21, a 3-ikat 26, a 4-iket 31 és az 5-iket 36 év múlva minden bizonynyal létesíteni lehetne, különösen akkor, ha a nagymélt. konvent a berendezésre megszavazandott 10—10 ezer frt és az 50 — 50 ezer frt fentartási segélynek kamatait az illető kerületek szeretetházainak javára a felhasználásig a kamatok kamataival együtt szintén meggyűjti és tőkésíti s ezáltal a nyújtandó segélyeket jelentékenyen megnagyobbítja. És ha ezen szeretetházak a jóságos Isten segedelmével és a mi igaz szeretetünkből egytől-egyig létesülni fognak: megnyugvás, büszkeség és boldogság tölt majd el minden kálvinista szivet, tudatában annak, hogy a mi szegény egyházunk a humanitás széles mezején a leggazdagabban aratott. Az apák és az anyák megnyugvással hunyják szemeiket örök álomra, mert tudni fogják, hogy gyermekeik jövendő sorsáról az örök jóságú Isten az ő nemes lelkű fiai és leányai által bőkezüleg gondoskodott. Az elzülléstől megmentett árvák ajkairól hálaadó ima száll majd az ég felé, buzgó könyörgésben áldva anyaszentegyházunknak az ő boldog otthonukat teremtő nagyjait. Egyházkerületeink és kormányzó főhatóságaink vezérfiai büszkén fognak gondolni arra, hogy nagy és dicső alkotásaikra a szeretetházak létesítésével feltették a legszebb és legdicsőbb koronát, mely halandó embernek osztályrészül juthat e földön. Kérve kérem őket egyenként és összesen: méltassák kegyes figyelmökre igaz szívből fakadt felszólalásomat, melyre csupán az árvák iránt mindenkor érzett keresztyéni szeretetem és anyaszentegyházunk óhajtott dicsősége ösztönöztek. A nagymélt. konvent e!é terjesztett javaslatot nem fogadom el. Tervezetemet egyházunk nagyjainak figyelmébe és pártfogásába a legmélyebb tisztelettel ajánlom. Déva, 1898. július 25-én. Szőts Sándor, reform, lelkész.
