Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-08-14 / 33. szám

élő papok bűneinek mutogatásával magának az Isten eszméjének megtagadására vezetni. Hát én megengedem, hogy a mint az Márk 12, 1—9-ben meg van írva a gonosz szőlőmunkások elkergethetik, megverhetik az Úrnak cselédeit, megölhetik az egyszülött örököst az Igét, az Eszmét. De az Úr él és hatalmas és el fogja kergetni azokat a munkásokat s az egyszülött a kezdetben élő Ige, ki által és kiben lettek vágynák és leendenek mindenek, örökéletű és ha ezerszer való ezerszer megcsúfolják, felfeszítik is, feltámad, bírni fogja az ő örökségét! Nincs, nem lehet a materiának az idea, a testinek a lelki felett hatalma. Mert ha minden anyagját összehordanák is a világnak, akkor sem temethetnék halálra az Eszmének, az Igének egyetlen atomját is vele, nem homályosíthatnák meg egyetlen sugarát sem. Hiszen a szociálismuzból is kitör ez a sugár. Nem is az Isten eszmét (nem is szólva a létről) féltem én a szociálizmus atheismusától, mert annak földi erőlködés, földi hatalom nem árthat: hanem féltem az Úrnak cselédeit, szószólóit, féltem az élő fiút, az anyaszentegyházat. Mert arra nézve bekövetkezhetik, hogy örökségéből elűzik megverik, talán meg is ölik. Pedig ezek nagyon szomorú idők lesznek. Egyszer már emberi őrültség detronizálta az Istent. Ki tudná elmondani, hogy mennyi könyű, mennyi vér, mennyi iszonyat, kegyetlenség, gyilkolás, halál, förtelem, gyalázat, sötétség ült akkor azon a szerencsétlen népen. Azért vigyázzanak az Úrnak szolgái, hogy vádolás nélkül valók legyenek, s annak az eszmének, melynek hirdetői, egyszersmind tiszta képviselői is legyenek. Ne legyen bennünk ok a vádra. S ha vannak, pedig tényleg vannak fogyatkozások az egyházban, emberekben azokat javítani kell. Ne essék ez zokon senkinek, ha fogyatkozásokról, hiányokról beszélünk. A beismerés, a magába szállás a tökéletesedés kezdete. A mi munkánk bizony még nemv

elég intensiv. Hitünk sem mindig elég erős ós szilárd. Érdeklődésünk sem lát meg minden munkatért. Környörületünk nem talál meg minden eleven sebet, nem hall meg minden jogos panaszt. Bátorságunk sem elég minden bűn, még a saját bűneink ostorozására sem. Pedig minékünk hatalmas Megváltónk vagyon. Igyekezzünk tehát az ő példáját követve Isten gyermekeivé lenni, mert az lesz a mi leghatalmasabb fegyverünk, ha megmutathatjuk, hogy nem vagyunk olyanok a minőknek vádolnak bennünket. Az lesz a mi legerősebb bástyánk, ha a mi életünkben és dolgainkban látszik és bizonyosodik meg, hogy van Isten, ki úr menynyen és földön, ki lélek és igazság, és az ő egyszülött fia az egyedüli, javító, megváltó, megszentelő és iclvezítő erő. Akkor majd nem kergetik, üldözik az Úrnak cselédeit, nem törnek az Egyszülött örökös életére, hanem meghajol minden térd annak nevére, kinek egyedül adatott hatalom mennyen ós földön. Gergely Antal. Tájékoztatás és új tervezet a »Magyarországi ev. ref. papi árvák kolozsvári szeretetháza* ügyében. Azon idő óta, hogy a nagyméltóságú konvent f. évi március hó 24—28. napjain Budapesten tartott gyűlésében 71. jegyzőkönyvi szám alatt határozatilag kimondotta, hogy a »kolozsvári szeretetház ügyében (az erdélyi ev. ref. egyházkerület igazgató-tanácsa által) felterjesztett kívánságok nem lévén a kerületek előleges meghallgatása nélkül teljesíthetők, a szeretetházra vonatkozó egész tervezet, költségvetés és egyéb iratok letétetnek a kerületekhez beható tárgyalás és véleményezés végett*: ez a magasztos céljainál fogva figyelmet érdemlő s egyetemes jellegénél fogva kiválóan közérdekű ügy anyaszentegyházunk egyetemére, kiváltképen magyar reformált papságunkra nézve nagyjelentőségű actuális kérdéssé vált, mely az egyházkerületek véleményezése alapján valószínűleg már a legközelebbi konventi gyűlésen döntés alá fog kerülni. Mint a papi árvák sorsát szivén hordozó igénytelen lelkipásztor s mint a ki az anyaszentegyházunk körében felmerült jelentősebb mozzanatokat már több, mint két évtized óta állandóan figyelemmel kisérem, bátorságot veszek magamnak arra, hogy ezen ügyet azok előtt, a kik azt közelebbről nem ismerik, lehetőleg minden oldalról megvilágítsam s annak sikeres megoldását teljesen objectiv bírálatommal némileg megkönnyítsem és előmozdítsam. E végből mindenek előtt a felállítani kivánt kolozsvári szeretetház történeti előzményeit óhajtom hivatalos adatok alapján a szives olvasókkal megismertetni. Az eszme, hogy az erdélyi reform, papok fiúárváiról az egyházkerület gondoskodjék és pedig akként, hogy belőlök együttlakás és megfelelő gondos valláserkölcsi nevelés által jóravaló, derék papok képeztessenek, Nagy Domokos kutyfalvi lelkésztársam és a küküllői egyházmegye jegyzője agyában fogamzott meg 1894-ben. Eszméjét az akkori »Protestáns Közlöny«-ben és indítvány alakjában a kerületi közgyűlésen terjesztette elő. A közgyűlés az eszmét örömmel fogadta s 65. jegyzőkönyvi szám alatt határozatilag kimondotta, hogy »egyházkerületünkben kívánatosnak tartja az elhalt lelkészek liúárvái számára szeretetház létesítésétEgyszersmind utasította az egyházkerület igazgató-tanácsát, hogy ezen humánus eszmével behatóan foglalkozzék és az intézmény létesítéséhez szükséges anyagi eszközöket lehetőleg kutassa fel és szerezze meg. Az igazgató-tanács készített is s az 1895-ik évi kerületi közgyűlésnek be is mutatta volt az intézmény nagyjában körvonalozott tervezetét, mely szerint a kerületi papi fiúárvák szeretetháza Kolozsvártt állíttassék fel; az intézet 50 árva befogadására rendeztessék be, de az első években csak 40 növendék vétessék fel. Az évi szükséglet, valamint a fedezet is 6900 frtban állapíttatott meg, melynek egy részét (1600 frtot) az egyházkerület lelkészeire kirovandó évi 5, 4, 3 és 2 frtos évi adószerű járulék,