Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-08-14 / 33. szám

továbbá a tractualis özvegy-árvai gyámintézetek részéről beszolgáltatandó évi 1.000 frt jövedelem képezte volna. Ez az igazgató-tanácsi tervezet érdemleges tárgyalás alá soha sem került, mert a főtiszt. Szász Domokos püspök úr újabb tervezete 1895, illetve 1896-ban egészen háttérbe szorította és merőben feleslegessé tette azt. Nevezett püspök úr ugyanis tekintettel egyfelől azon körülményre, hogy az általa megindított gyűjtés a szeretetház javára néhány ezer frt adományt eredményezett; tekintve másfelől, hogy az országos gyámintézet a nagymélt. konvent által felállíttatott s így a papi özvegyekről és árvákról 1896. január 1-je óta kellően gondoskodott; tekintve továbbá, hogy az erdélyi egyházkerület papi özvegyeinek és árváinak 108,751 fortot tevő gyámintézeti tőkéje, illetve ennek 5429 frt 97 kr, évenkinti kamatja az országos gyámintézet felállítása folytán valamely rokon célra joggal felhasználható; tekintve végül, hogy a Kolozsvártt épen az ő buzgolkodása folytán felállított theol. facultás fentartási költségei némi újabb fedezetet könnyen eltűrnének: 1896. november hó 7-én a kerület igazgatótanácsának ülésében egészen új tervezetet, illetve javaslatot terjesztett elő, mely lényegileg a következő: Az egyházkerület 108 ezer forintot meghaladó tőkéjének évi 5429 frt kamataiból segélyeztessenek továbbra is az 1896. január í-je előtt elhalt papok özvegyei és árvái évenként 20—20 frttal; ellenben az azon idő óta lett és az ezután leendő papi özvegyek és árvák, mint a kiről az országos gyámintézet már kellőképen gondoskodott, az eddigi segélyezésből zárassanak ki; az évi kamatokból ekképen fenmaradó összeg osztassék két egyenlő részre s az egyik rész fordíttassák a Kolozsvártt létesítendő fiúszeretetház, a másik rész pedig a kolozsvári theol. facultás fentartására. Az igazgató-tanács ezen javaslatot örömmel vévén, teljtartalmulag magáévá tette s elhatározta, hogy ily irányban kérést intéz a legközelebbi egyházkerületi közgyűléshez* Ezen igazgató tanácsi határozat az egész egyházkerület papságánál nagy megdöbbenést keltett, mondhatnám, valóságos elkeseredést szült. Nem is hagyták a papok szó nélkül a dolgot. Cikk cikket ért az egyházkerület hivatalos lapjában, melyek erős tiltakozást fejeztek ki a javaslatban foglalt intézkedések megvalósítása ellen. Kimutatták, hogy a kerületi gyámintézet vagyonát kétharmad részben a papok adták össze s így ez az ő, illetve özvegyeik és árváik jogos és elidegeníthetlen tulajdonát képezi, melynek jövedelme és felhasználása tekintetében az ő beleegyezésük nélkül senki sem intézkedhetik; hogy özvegyeik és árváik segélypénzeiről senki kedvéért le nem mondanak; hogy a szeretetház felállítása által 10—15 elaggott pap közel 100 özvegy és mintegy 140 árva törvény által biztosított segélyigényétől fosztatnék meg; hogy a theol. facultás költségeinek fedezetéről gondoskodni nem a szegény papok feladata stb. Ennélfogva követelték, hogy az igazgató tanácsi javaslat hozzászólás és véleménynyilvánítás végett küldessék le a tractusokhoz és a püspöki vizsgálat alatt álló gyülekezetekhez. Fotiszteletű Szász Domokos püspök úr méltányolni kívánván némileg a papság határozott állásfoglalását, az emiitett hírlapi cikkekben kifejezett aggodalmak elenyésztetése és a közvélemény megnyugtatása céljából az igazgató tanácshoz 1897 március hó 13-án 1240. sz. a. kelt átiratában pót-javaslatot terjesztett, melyben korábbi javaslatát akként módosította, hogy a kerületi özvegy-árvai gyámintézet tőkéje után járó kamatoknak a régebbi özve* Lásd a >Prot. Közlöny* 1896. 47. számában. gyek és árvák 20—20 frt segélypénzeinek kiszolgáltatása után fenmaradó része kizárólag a szeretetház céljaira fordíttassék és hogy a szeretetház növendékei közé ne csak papi árva fiúk, hanem papi árva leányok is vétessenek fel. Egyúttal felkéri az igazgató-tanácsot, hogy az akként modosított javaslatot véleményadás végett az egyházmegyékhez és a püspöki vizsgálat alatt álló ekkiézsiákhoz küldje le. A kerület igazgatótanácsa ezen módosított javaslatot is örömmel fogadván, magáévá tette s elhatározta, hogy az egyházkerületi özvegy-árvai gyámalap jövő rendeltetését, illetőleg a kerületi közgyűléstől a következő elvek kimondását és elhatározását fogja kérni: 1. A kerületi Özvegyárvai alap zárt intézetnek nyilváníttatik, melybe újabb tagok be nem léphetnek. 2. Az 1896 január 1-je előtt özvegygyé lett papnék és azok gyermekei részére a megszerzett segélyigények fentartanak s egy-egy özvegyi osztalék évi 20 frtban állapíttatik meg. 3. Az így kiosztandó osztalékokon felül évenként fenmaradó s az özvegyek és árvák fokozatos apadásával emelkedő kamat-jövedelem az erdélyi ev. ref. egyházkerület papi szeretetháza javára adatik át. 4. Az özvegy-árvai alap javára eddig fizetett 1 frt adót az egyházközségek továbbra is fizetni kötelesek. 5. A házaspárok után beszolgáltatni szokott 40— 40 krok jövőre is . kérendők s a mennyiben megfizettetnek : a szeretetház javára beszolgáltatandók. 6. A lelkészek eddigi hozzájárulása kötelező formában megszüntettetik ugyan, de felhivatnak, hogy az évi 1—1 frtnak fizetésére magukat önként kötelezzék. Ezen körlevél két kérdésre kivánt még határozott feleletet, jelesen 1. követelik-e a lelkészek a gyámalapba eddig befizetett díjaiknak visszafizetését? és 2. hajlandók-e eddigi 1 frtos tagdíjukat most már a szeretetház javára élethossziglan fizetni ? * Ez az igazgató tanácsi javaslat leküldetvén az egyházmegyékhez és a püspöki vizsgálat alatt álló gyülekezetekhez, nagy ellenszenvvel találkozott. A megkérdezett 30 testület közül mindössze kettő tartotta föltétlenül elfogadhatónak. Egy pár tractus jelentékeny módosításokat ajánlott. A többi, tehát a túlnyomó rész az egész javaslatot elvetendőnek véleményezte, kimondván, hogy a kerületi özvegy árvái gyáminfézetet továbbra is sértetlenül fentartatni kívánja ; a gyámalap jövedelmének más célra szándékolt felhasználása ellen tiltakozik; az évi 1 frt járulékot a gyámintézet javára ezután is fizetni kész; a házaspárok után — esketési stóla eltörlése folytán — 40—40 kr. díj beszolgáltatására magát kötelezhetőnek nem tekinti; a papság által eddig befizetett díjakat vissza nem követeli, de leendő özvegyei és árvái jogos igényeinek kielégítését feltétlenül megkívánja s arról soha, semmiféle körülmények közt lemondani nem fog. Ellenben a Kolozsvártt felállítani szándékolt szeretetházat készséggel és örömmel támogatja s annak megvalósítására és állandó fentartására mindenkor meghozandja az áldozatát, feltéve, hogy kerületi gyámintézete továbbra is sértetlenül meghagyatik. Sőt számosan találkoztak lelkes férfiak, úgy a papok, mint a világiak közül, a kik a szeretetház javára a fentebb említett feltétel mellett 2, 4. 5, 10 frt évi adomány fizetésére kötelezték magukat. A kerület igazgató-tanácsa a papság, illetve a tractusok ezen határozott véleménynyilvánítását figyelembe véve, a kerület 1897 június hó 10—13. napjain tartott * Lásd a »Prot. Közlöny* 1897. évi 12-ik számában.