Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-01-16 / 3. szám

még saját lelkészeikkel is ellátott protestáns zsoldosok is szolgáltak, sőt Habsburgházbeli királyaink, János választott király példáját követve, egész püspökségeket dús jövedelmeikkel, pártszempontból egyes hatalmas főuraknak, köztök protestánsoknak is eladományoztak, s az országos megszállás sokáig, egész a török kiüzetéseig, s még ezentúl is tartott. Igaz ugyan, hogy a török hatalma alá került, vagy országosan megszállott érsekségek s püspökségek folyvást betöltettek, de a királyaink által kinevezett főpapok tulajdonképen csak címzeteseknek voltak tehinthetők, mert részint a török foglalás, részint az országos megszállás és birtokkezelés miatt javadalmaiknak személyes és tényleges haszonélvezetében nem lévén, csak kincstárilag díjaztattak. Már az eddigiekből is nyilván van, hogy az úgynevezett egyházi javakkal s főpapi javadalmakkal és ezeknek jövedelmeivel, főleg Habsburgházi királyiank, részint önhatalmúlag, részint országgyűlésileg folyvást rendelkeztek az ország és kincstár szükségeinek fedezésére; s itt megemlítendőnek látom, hogy másfelől a függetlenné vált Erdelyben Izabella királyné s kiskorú fia János Zsigmond alatt az erdélyi püspökség káptalanával s az erdélyi birtokos apátság, prépostságok és szerzetes-rendek, valamint az akkor Erdélyhez tartozott nagyváradi püspökség és káptalan is országgyűlésileg eltöröltetvén, ingó és ingatlan javaik a fejedelemség részére lefoglaltattak s a feloszlatott gyulafehérvári .káptalan és kolosmonostori konvent kezelése alatt volt országos levéltár őrizete s hiteles kiadványai országgyűlésileg kirendelt világi férfiakra bízattak; de azt, hogy a volt nagyszebeni prépostság és kerci apátság birtokai a királyföldi papi tizeddel nem hadi érdemekkel, hanem pénzen szerzett királyi és fejedelmi adományozások útján az idegen szász nemzet kezére kerültek, méltán fájlalhatjuk. Szintén nem hagyható megemlítés nélkül, hogy már a Bocskay István és Bethlen Gábor erdélyi fejedelmek, mint Magyarország részeinek is urai, illetőleg az utóbbi * mint választott magyar király alatt tartott országgyűlések is foglalkoztak az egyházi javadalmakkal s hogy a r. k. főpapságok számának lejebb szállítása s jövedelmeiknek az ország részére leendő fordítása tárgyában a jelenvolt r. k. főurak s vármegyei és városi r. k. követek hozzájárulásával végzéseket is hoztak, melyek hogy nem érvényesülhettek, mivel tárgyaikra nézve is a létrejött békekötések maradtak szabályozók, nemcsak mint protestánsok, hanem mint honfiak is csak sajnálhatjuk. Majd bekövetkezvén hazánkban a XVII. század utolsó s a XVIII-iknak első évtizedeiben a török hódoltság megszűnése s az önálló erdélyi fejedelemségnek a magyar királyi koronához tényleges visszaháramlása, a székhelyeikből kiűzött r. k. érsekek, püspökök, káptalanok, apátok, prépostok s birtokos szerzetes-rendek jószágai is fegyverrel foglaltattak, Erdélyben pedig a Leopoldi diploma alapján kerültek vissza, s mint ilyenek törvény értelmében a magyar királyi koronára szállván, elébb kincstári kezelés és rendelkezés alá adattak, majd a bennök rejlő királyi jog (jus regium) címén történt új adományozásokkal jutottak az illető javavadalmas r. k. főpapság és szerzetes-rendek tényleges haszonélvezetébe; azonban a már régibb évszázadokban elenyészett s a hosszas törökfoglalás alatt kipusztult s a többé fel nem éledt apátságok, prépostságok és szerzetes-rendek volt birtokainak nagy része, mindjárt a török kiűzetése utáni időkben, de még a folyó évszázad elején is, királyi adományok útján világi kezekbe került, a megmaradtakból pedig Mária Terézia királynő a vallás-tanulmányi és egyetemi hármas alapot alkotta, hozzájuk csatolván az országlásának utolsó éveiben pápailag eltörölt hatalmas Jézustársaság jelentékeny ingó és ingatlan vagyonát. Majd fia II. József császár az általa önhatalmilag megszüntetett Benedek-, Ciszterci-, Pálos- és számos több, köztük női — szerzetes-rendek és zárdák birtokaiból főleg a tanulmányi alapot gyarapította; mindezen államosított jószágok jövedelmeit azonban a királyi kincstárba olvasztotta. Ugyancsak Mária Terézia királynő a zágrábi püspökség és káptalan horvátországi birtokainak nagy részét az általa felállított s katonailag szervezett horvát határőrezredek területéhez csatolta, s helyettök a még akkor csaknem néptelen temesi bánságban fekvő kamarai jószágokból adott kárpótlást. Első Ferenc királyunk a il. Józseí császár által megszüntetett Benedek- és Ciszterci szerzetes-rendet visszaállítván, őket jószágaik birtokába is visszahelyezte, s a kamarai kezelés alatt volt szerzetes-rendi jószágok közül többeket a tanulmányi, némelyeket, például a szent Klárarendű volt óbudai apácák ceglédi uradalmát, a vallásalapnak adományozta. Ugyanő a magyar országgyűlés ajánlatára, III. Károly királyunk helybenhagyásával, az 1715: CII. t.-cikkel meghonosított s kizárólag a magyar ifjúság tanításával és nevelésével foglalkozó hazafias érzelmű kegyes-tanítórendet a hajdani székesfehérvári társas-káptalan kebelében fenállott koronaőrség (custodiatus) üresedésben volt alapjának Somogy-vármegyében fekvő jószágaiból megadományozta. Mária Terézia és l-ső Ferenc az esztergomi főérsekségből s az egri, győri és veszprémi régi terjedelmes püspökségekből újakat alkottak, jelesül a székesfehérvárit, szombathelyit, besztercebányait, rozsnyóit, kassait, szepesit és szatmárit, orosz és oláh nemzetiségű alattvalóik számára pedig az eperjesi és nagyváradi g. k. püspökségeket s az újdon alkotottakat, székeskáptalanaikkal együtt, részben az esztergomi érsekség s az említett három régi püspökség elkülönített birtokaiból, részben az elenyészett régi apátságok és prépostságoknak a koronára szállt s még el nem adományozott jószágaiból javadalmazták. Figyelem nélkül nem hagyható, hogy a javadalmas főpapok és szerzetes-rendek, költséges külháborúk alkalmával a hadsereg számára készpénzben és terményekben megajánlott országgyűlési segélyekkel (subsidium) s a nemesség terhére nemzeti célokra tett ajánlatokkal, javadalmaik jövedelméhez aránylag épen úgy megrovattak, mint az országos nemesek, e mellett pedig a honvédelmi kötelezettség helyébe lépett várerodítés címén egyházi jövedelmeikből bizonyos meghatározott évi járulékot is tartoztak a királyi kincstárba beszolgáltatni. Helyén van még annak a felhozása is, hogy a főpapok egyházi javadalmaik jövedelmeiből származó magánszerzeményeikkel halál esetére csak királyi jóváhagyás s a kincstárt illető megfelelő díj mellett rendelkezhettek és rendelkezhetnek, mert tiszta hagyatékuk ^l^ad részének, a Kolonich-féle egyezmény értelmében, a királyi kincstár az örököse, mind királyi jóváhagyással meg nem erősített végrendelet mellett, mind végrendelkezés nélküli elhalálozás esetében; sőt a r. k. főpapság országos törvényekkel még attól is el volt tiltva, hogy haszonélvezett egyházi javadalmait, saját szerzeményű ingatlanokkal szaporíthassa s a kizárólag birtokképes magyar nemesség hátrányára egyházi javadalmait tulajdonjogú ingatlanokkal összeolvaszthassa ; mely birtokszerzési törvényes tilalom szerintem még ma is érvényben van s elévültnek sem tekinthető, mivel az ide vonatkozó országos törvények későbbi írott törvénynyel el nem töröltettek, s e mellett közjogi természetűek lévén, a magán polgári jog keretébe nem