Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1898-06-26 / 26. szám
vetésének szüksége áll be: a vidéken lakó, az egyházközségi kötelékhez személyükre nézve nem tartozó hitfelek is kötelezendők volnának ugyan a kivetett egyházközségi rendkivüli adóhoz, ingatlan vagyonuk vagy üzletük után, hozzájárulni, azonban csak mérsékelt kulcs szerint, például az ottani összes állami egyenes adójuk I /4 : -ec\ részével, vagyis 25 százalékával. XII. A mi az egyházközségi rendes adó levonását illeti, véleményem szerint a szemólyadó s a 10 forintnál nem több vagyon-, illetőleg jö* vedelemadó mindén folyó óv első negyedében egyszerre volna fizetendő; az évi 10 forintot meghaladó vagyon-, illetőleg jövedelemadó azonban, a kötelezettek szabad választásához képest, az állami adók módjára, évnegyedi előlegezett részletekben is felosztva befizethető lenne. XIII. A tényleges alkalmazásban levő állami, törvényhatósági s községi tisztviselők és szolgák, valamint ezeknek nyugdíjasai; továbbá a pénz- és hitelintézeteknél, ipari, gyári, kereskedelmi telepeknél, bányászatnál s minden egyéb vállalatoknál alkalmazott, valamint az évjáraclókos, szóval állandó fizetést vagy javadalmazást élvező egyháztagok, évi fizetésük, nyugdíjuk és óvjáradókuk után kiszabott állami adójuk alapján megállapítandó százalékban fizetnék a szókhelyeik, vagy állandó lakásuk szerint illetékes vagy ahhoz kapcsolt egyházközségnek járó adót, az 1 forint személyadóval együtt; az egyházi adószázalók megállapításánál figyelembe veendő lévén az állami keresetadónak fokozatos emelkedése. A 400 forintnál nem több fizetést vagy nyugdíjt huzó alsóbb rendű tisztviselők ós szolgák, valamint a napdíjasok, csak az 1 forint szemólyadóval volnának megrovandók. XIV. A ref. vallású országgyűlési képviselők, a mennyiben mint ügyvédeknek, orvosoknak, házbirtokosoknak stb. nincs rendes ós állandó lakásuk a székesfővárosban, s itt csak — habár huzamosabban — hivatalos minőségben tartózkodóknak levén tekinthetők: a budapesti egyházközség kötelékéhez nem számíthatók, képviselői javadalmuk után egyházi adóval nem terhelhetők. XV. A mindenkori folyó év végén hátralókban maradó egyházközségi rendes ós rendkivüli adók pontosan nyilvántartandók lévén, ha a közvetlenül következő év első negyedében sem rovatnának le, végrehajtási úton, minden további haladók nélkül annál inkább behajtandók volnának, mert utánok késedelmi kamat épen úgy nem járhatván, mint a polgári községi adóhátralékok után nem jár, huzamosb idejű elmaradásuk által az illető egyházközségek, melyek saját tartozásaikat pontosan törleszteni kötelesek, érzékenyen károsulhatnak. Az egyházi adóhátralékokra vonatkozó végrehajtási eljárást illetőleg figyelembe veendő az az ezen Lap folyó évi 19-ik számában közölt belügyminiszteri döntvény, mely szerint jogerős, tehát végrehajtható egyházhatósági határozat nélkül, az illető közigazgatási hatóság még hivatalos megkeresés esetében sincs kötelezve, sőt nincs is jogosítva a kimutatott egyházi tartozásra nézve végrehajtást intézni ós foganatosítani. így tehát egyházközségi presbyteriumaink az egyházi adóval hátralékos egyházközségi tagok együttes elmarasztalását s ellenök a végrehajtási eljárást határozatilag kimondva, s határozatuk mellett az elmarasztaltak névsorát, egyéni hátralékos tartozásaik számszerű kimutatásával közölve forduljanak az első fokú illetékes polgári hatóságokhoz a végrehajtás foganatosítása végett. A fentebbiekben foglalt alapelvi javaslatom némelyikét helyén láttam az alábbiakkal indokolni. I-ső pont. A jelenleg egészben vagy részben terményekből álló egyházi adó, illetőleg lelkészi ós tanítói díjak további fentartása mellett lehet ugyan felszólalni, a minthogy történtek is ily értelmű érvelések, a kötelezettség teljesítésének állítólagos könnyebbsége szempontjából, de minden esetre számosabbak ós fontosabbak az azoknak megszüntetését sürgősen tanácsoló okok ós körülmények. Vájjon most, midőn a búza métermázsájának ára 14 frton is felül van, s a termő szőlők kipusztulása miatt a színbor ára is állandóan magasan áll; midőn a lukmabort az adókötelezett nem saját terméséből szolgáltatja ki, hanem drágán kénytelen megvenni: képzelhető-e, hogy az egyházközségi tagok természetben kívánnának kötelezettségüknek eleget tenni és a helyett nem inkább a mérsékelt pénzbeli átlagos árt tartanák magukra nézve előnyösebbnek? Ilogy a letűnt jobbágyi viszonyra emlékeztető szolgálmányok a mai viszonyok közt már tarthatatlanok: indokolni felesleges. VJ-ik pont. Hogy az egyházi adó az állami egyenes adók alapján vettessék ki, különösen indokolja azon körülmény, mert ez úton megszabadul az egyházi hatóság az egyházi alapadó megállapításának kellemetlenségétől s bonyodalmaitól, sokkal könnyebb lóvén a már szabályszerűen kidolgozott, önkéntes bevallások, személyes ós tanúkihallgatások útján kivetett állami egyenes adókat alapul téve, a reájok fektetett egyházi adót százalékokban kiszámítani. Tóth Lajos. (Vége köv.) ügyvéd, egybáztanácsos.
