Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-06-19 / 25. szám

közt is mutatkoznak, holott a magyar protestáns egyháznak nem az a hivatása, hogy a kettős megosztás által úgyis elerőtlenedett saját felekezeteit önmaga gyengítse, hanem az, hogy magát idegen elemek lehető megnyerésével erősbítse ós külön vált két felekezetót minél elébb egyesítse. A tapasztalás arra int bennünket, hogy más, jelesül valláserkölcsi, népnevelési s egyháztársadalmi fegyverekkel kell harcolnunk, s a töredelmes bűnbánatot ós nem a szavakban nyilvánuló, hanem tettekkel tanúsított szívbeli igaz megtérést, a munkás felebaráti szeretetet gyakorló evangéliumi hitéletet kell fejlesztenünk és terjesztenünk a rajongó nazarónizmus, a leselkedő unitárizmus s a kegyeskedő baptizmus és a műveltségével kérkedő vallási közöny ellen; mert ezeknél az egyházi és iskolai teherviselés nem számít. Viszont a nem hitbeli meggyőződésből származó, hanem anyagi szükség által előidézett tömeges kitéréseket s a felekezetnélküliség terjedését a jelzett s nólkülözhetlen lelki fegyverek mellett különösen anyagi eszközökkel, jelesül a gyülekezeti tagokat terhelő egyházi és iskolai adózásnak minél alacsonyabb fokra való leszállításával kell ellensúlyoznunk. Ha azt akarjuk, hogy nagyon elerőtlenedett ref. egyházaink a jövő 20-ik évszázadban is fennálljanak s több évszázados gyülekezeteink teljesen fel ne oszoljanak: az egyházi s ehhez kapcsolt iskolai adózást a lehető legrövidebb idő alatt alapjában és rendszerében reformálnunk s rendkívüli zsinat törvényhozása útján egyöntetüleg szabályoznunk kell, hogy ennek megtörténtével s a folyó évi sajnos előzményeken okulva, nagyobb sikerrel fordulhassunk országunk kormányához ós tövónyhozásához egyházi és iskolai méltányos és jogos igényeinknek — de ha kell törvényben gyökereztethető követelésünknek — megfelelő állami kielégítése végett. Mert az csakugyan sem az osztó igazsággal, sem a bevett vallásfelekezetekre nézve törvényeinkben kimondott tökéletes egyenlőséggel ós viszonossággal össze nem egyeztethető, hogy a két felekezetű evangélikus egyház tagjai, kik az állam minden polgárait közösen terhelő egyenes és közvetett adókat birtokuk ós jövedelmük arányában szintén fizetik, saját egyházi ós iskolai szükségleteik fedezetének külön terhe alatt összeroskadjanak, míg a római ós gör. katholikus egyház tagjai a mondott célra úgy szólván semmit nem áldoznak, mivel a főpapságuk által haszonélvezett, nemzeti eredetű fejedelmi uradalmaknak, s a most kizárólagosan ezen kiváltságos egyházak javadalmazására szolgáló roppant értékű országos jellegű alapoknak milliókra menő jövedelmei és a még ma is érvényben levő egyházi kegyuraság bőven fedezik, illetőleg fedezhetik a kiváltságos vallásfelekezetek egyházi, iskolai és tanulmányi költségeit. Hogy tehát különösen a hazai ref. egyház súlyos terheinek könnyítése, egyházai s iskolái fentartására, lelkészei s tanítói fizetésére szükségelt, nagyszámú gyülekezeteiben már igen nyomasztókká vált kiadásainak mérséklése az államsegély hozzájárulásával eszközölhető lehessen : legutóbbi egyetemes konventünk elrendelte az állami ós az egyházi élettel járó adóterheknek egyes gyülekezetek szerinti hiteles kimutatását, mi épen most lóvén munkálatban, ezzel kapcsolatban önként felmerül az egyházi adózás ügye, illetőleg az egyházi teherviselés rendszerének reformja ; az egyházi s ezzel kapcsolatos iskolai adó s általában az egyházfentartási költségek fedezetének mely alapra fektetése s minő kulcs szerint eszközlendő egyéni kirovásának kényes és szövevényes kérdése. Az egyházi adózás reformja s megállapítandó rendszere már eléggé fejtegettetett s tervezgettetett egyházi lapjainkban. Számára e Lap is készségesen megnyitotta hasábjait, s különösen mult évi 41-ik számában Jegész terjedelmében közölte a szatmári egyházi értekezlet által elfogadott s a tiszántúli egyházkerület közgyűlése elé terjesztett javaslatot, mely Kiss Albert debreceni lelkésznek és országgyűlési képviselőnek, mint küldöttségi elnöknek aláírásával jelent meg. Ezen kimerítő és részletes javaslat az egyházi adózás reformjának tervezeti alapjául mindenesetre elfogadható s az ide vonatkozó tárgyalások irányitójául szolgálhat. Azonban, valamint minden szerves intézménynek, úgy a célbavett egyházi adóreformnak is első sorban alapelvei állapítandók meg, hogy ezeken az egész mű felépíttethessék, s ennek keretében a részletes berendezés eszközöltethessék. Részemről ezúttal csupán az egyházközségi rendes ós rendkívüli adózásra szorítkozva, ide vonatkozólag, szerény véleményem szerint, következő alapelvek lehetnének alkalmazhatók. I. Az egyházközségi adó kizárólag készpénzben fizetendő. Terményekben és szolgálmányokban teljesítendő egyházi adónak többé helye nem lehet. A lelkészi és tanítói lukma és kepe megszüntetendő, s azoknak, valamint minden más nevezet alatt terményekben teljesített egyházi ós iskolai adónak pénzbeli átlagos érteke, a lehető pontossággal kidolgozva, megállapítandó. II. Az egyházközségi adó kétféle, rendes ós rendkívüli, melyek az egyetemes magyar ev. ref. egyház összes gyülekezeteit s ezeknek minden