Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-06-12 / 24. szám

alap költségén és Hegedűs Sándor támogatásával. »Házi Kincstárcc könyvsorozatunkban a Csendes Órák mellé újabb kötetet most nem bocsátunk ki. hanem ennek a derék munkának sikeresebb terjesztésére teszünk kisérletet. S végül Isten segítségével megpróbáljuk pénzt gyűjteni a tervezett Bibliai Lexikon költségeinek fedezésére, mi ha sikerre vezet, ebbe a nagyobb vállalatba is bele fogunk. Ezek a legközelebbi irodalmi terveink, melyek megvalósítása közben a következő évek monografia kiadványait is előkészíteni igyekezünk. Igazgató-választmányunk 1899-re könyvilletmény gyanánt Török Pál, Ballagi Mór és Révész Imre biográfiáit szeretné, legalább részben, kidolgoztatni ós kiadni. Az 1900-dik évre pedig a Zsilinszky Mihály-féle országgyűlési vallásügyi tárgyalásokból készül az V-dik kötet. E közben a »Házi Kincstár® számára is előkészíttetünk egy újabb kötetet, szem előtt tartva tegnapi közgyűlésünk amaz elvi határozatát, hogy a »Házi Kincstárcc sorozatában a költészet ós a szépirodalom is felhasználható a valláserkölcsi nemesítés céljára. De szeretnénk ezek mellett Társaságunk társulati életét is fejleszteni. ITa őszintén meg kell vallanunk, Társaságunknak nincs még elég erőteljes egyesületi élete, tevékenysége ós társulati közszelleme. Tagjaink között, kiket csak a kiadványok és az évenként egyszeri közgyűlések fűznek össze, nincs elég társulati érintkezés, érdeklődés ós öntovókenysóg, úgy hogy inkább csak könyvkiadó-társulat vagyunk. Társulati életünk fejlesztése végett tegnapi közgyűlésünk azt a termékenynek Ígérkező indítványt tette magáévá, hogy Társaságunk tagjai a nagyobb vidéki városokban fiók-egyesiiletekké tömörülve rendezzenek felolvasó gyűléseket ós újítsák föl Budapesten azokat a felolvasó estéket, melyek a kilencvenes évek elején oly szép sikerrel tartattak. Mert meg vagyunk győződve arról, hogy ha Budapesten, Debrecenben, Kolozsvártt, Pozsonyban, Sopronban s a többi nevezetesebb vidéki központokon a helyben és vidéken lakó társulati tagjaink összefognak s időnként a helyi viszonyoknak megfelelő módon és alkalommal a protestáns egyház ós iskola köréből, a keresztyénség vallási, erkölcsi ós társadalmi életéből vett általános érdekű kérdésekről felolvasásokat tartanak, ezzel Társaságunk iránt növelhetnénk az érdeklődóst, munkásságunkat könnyebben népszerűsíthetnék, kiadványainkat sikeresebben terjeszthetnénk s tagjaink számát is szaporíthatnánk. Mert ne feledjük, hogy a mi Társaságunknak is az a legfőbb baja, a miről a legtöbb irodalmi társulat panaszkodni szokott, hogy nincs elég pártoló és olvasó közönsége ; de ha jóravaló kiadványaink mellett a nagy közönséggel való gyakori érintkezésben is bebizonyítjuk áldásos munkánkat ós életrevalóságunkat: hiszem, hogy magasztos feladataink aratásra való sok gabonája mellett az aratók száma is növekedni fog. Azért serényen dolgozzunk ós nagy buzgósággal kérjük az aratás Urát, hogy bocsásson ki minél több aratót, küldjön minél több munkást egyházi irodalmunk munkamezejóre. Szőts Farkas, társulati titkár. Közoktatásunk jövője. Keresni az igazságot, megvalósítására törekedni mindannak, a mi szép ós jó, hogy a végtelen eszméjéhez minél közelebb jusson a korlátolt, a véges ember: ez képezi a magasabb gondolkozók ezredes küzdelmeinek cél és vég pontját. A szellemi élet harcosának küzdelme mindig a jövőre irányul. E harcba bele \iszi ismereteit, tudását, becsvágyát, hitét, reménységét, égő szerelmét mindazon eszmék iránt, melyek őt lelkesítik, éltetik, hogy a jövő nemzedékek azon eszmék alapján állva, nőjjenek, erősödjenek, s boldogságukat megtalálhassák. Ilyen, nagyszerű harc folyt le mostanában szemeink előtt, a midőn együtt láttuk mindazokat, a kiknek Magyarország jövő nemzedékeinek életére, s az élet alakulásaira ma legnagyobb befolyásuk van, a kik egy oltár köré csoportosulva, ez oltárra lerakták ismereteiket, tudásukat, tapasztalataikat, a melyek mind arra szolgálnak, hogy Magyarország fiaiban és fiai által nagy ós hatalmas legyen Azon bibliai igazság, hogy elvész a nép, mely tudomány nélkül való: a reformáció idejétől sohasem foglalt el olyan tért, mint ma, a mikor lázas sietséggel futunk a tudományok világában, hogy azokból minél többet mondhassunk sajátunknak. De minél előbb haladunk, azt tapasztalom, annál inkább mórlegeljük a régit, annál inkább igyekszünk kiválasztani ós megtartani a régiből azt, a mi hosszú időn át jónak bizonyult. Ezt tette az országos közoktatási tanács is. Az oktatás anyagát nagy részt meghagyja, inkább csak a keretet módosította. Azon régi paeclagogiai elvet, hogy keveset, de jól, igyekezett érvényre emelni. És hogy ez a helyes, egészséges irány, a tapasztalat bizonyítja. Míg régebben sokkal kevesebbet adtak az iskolák, mint ma, de arra a sokkal kevesebbre, mint jól