Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-06-12 / 24. szám

megkészített alapra a tudományoknak sokkal nagyobb és mindent magában foglaló épületét rakták a növendékek, annyira, hogy az ismeretek bámulatos halmazával léptek az élet harcába : ma, a mikor az ismeretek özönét már az iskola akarja megadni, hogy mint kész tudós lépjen az ifjú az életbe, azt látjuk, hogy már az iskolában elfáradt, s az ott szerzett gyenge alapra nincs kedve, ereje, bátorsága tovább építeni. A vallás- ós közoktatásügyi miniszter elnöki megnyitó beszéde, s e közoktatási tanács magatartása e tekintetben egészen megnyugtathat a jövőre. A miniszter különösen két főelvet állít fel: az ideális és nemzeti alapra fektetett oktatást. Erezzük szavaiból, hogy az iskolák mai, nagyon is realisztikus iránya az ő lelkét nem elégíti ki; érezzük, s vele együtt követeljük, hogy az ideális, az eszményi követelményeknek nagyobb tér adassék, mint ma, a mikor azt látjuk, hogy 15—16 éves gyermekek, a kiknek az életet még nem is volna szabad ismerniök, már nemcsak hogy megismerték, hanem meg is utálták, s hogy a megvetett élettől megszabaduljanak, fegyvert ragadnak, hogy az élet terhétől megszabaduljanak. Bizony, nagy szükség van arra, hogy ideális gondolkozásra ós cselekvésre buzdítsuk, neveljük ifjainkat. Mai rendszerünknek ép az képezi egyik legnagyobb hibáját, hogy csak oktat, ismeretet közöl, de nem nevel, holott az iskolának az volna legmagasztosabb feladata, hogy a midőn a gyermeket kebelébe fogadja, a házi, családi nevelést necsak folytassa, hanem annak hiányait kiegészítse, sőt teljes mértékben befejezze. Különösen ma van erre szükség, a mikor a legszegényebb ember is, megkapatva az álműveltség és hamis tudomány szelétől, arra törekszik, hogy a gyermeke különb ember legyen, mint ő, s nem is százával, hanem ezrével találkozunk a magukat tudományosan műveltnek képzelő egyénekkel, a kik megélni nem képesek, mert az erősebb, tehetségesebb mulhatlanul elnyomja, megsemmisíti azt, a ki bármi tekintetben is gyengébb, vagy épen nem is tehetség. Nevelni és pedig vallásos szellemben kellene nevelni ifjainkat, hogy az élet harcában meg ne rendüljenek, kétségbe ne essenek, hanem a vallás erejével, az evangélium fegyverével minden kisértőt visszaverjenek. A vallásos szellemnek kellene bevonni mindazon ismeretet, melyet az iskola nyújt, mert csak így remélhetjük, hogy az iskola becsületes, lelkiismeretes ós kötelességót minden ponton teljesíteni kész embereket fog adni az életnek. A régi iskola különösen e tekintetben szárnyalta felül a mait. A valláserkölcsi alapot igyekezett első sorban megalkotni, s erre építette a tudás épületét, a mely ép ezért sokkal is jobb ós gazdagabb volt a mainál. A miniszter által hangsúlyozott nemzeti irányú nevelés is rendkívül fontos. Mert, haiejrlahol, úgy Magyarországon van szükség aahl, hogy magyar kultura létesíttessék. Az a soúfke nemzetiség, melynek mindenike másfelé kez, melyek közt igazi béke századok óta nincs: ovii, hogy a nevelés-oktatás terén is egy elv, egy cél által vezettessék, a' mely nem lehet más, mint a magyar haza erőssége, s polgárainak a szellemiekben ós anyagiakban elért, vagy elérendő boldogsága. A közös haza szeretetében egynek kell lennünk, mert ez véd, ez oltalmaz és segít minden bajainkban; ezért szentelték őseink éltüket, vérüket, s e tekintetben az unokánknak nem szabad a nagyapák mögött maradniok. Hogy mindezen eszmék a jövő nemzedék gondolkozásába, órzelemvilágába átmenjenek, s azokban lüktető ós lelkesítő óletelvvé váljanak: a tanári kar feladata, a mely karról a miniszter azt mondja, hogy kell, miszerint a szent ügy iránti igaz lelkesedéssel, a legnagyobb lelkiismeretességgel s az anyagi gondoktól felszabadított lélekkel munkáljanak a jövendő emelésén és boldogulásán. S mi, a kik ismerjük a minisztert, hogy nem hangzatos frázisokkal akarja bekötni a tanári kar száját, hanem a mit kimond, kész is, erős is megtenni: mi hiszszük, hogy közoktatásunk jövője jobb alapra helyeztetik, a mely alapon minden ízében magyar, gondolkozásában és cselekedetében erős, Istenéhez és hazájához, jó ós balsorsban hű nemzedékek fognak neveltetni. Keresztesi Samu. Erdélyi egyházkerületünk pénzügyi helyzete. — Részlet Ssáss Domokos erdélyi püspök jelentéséből, — Rátérek kerületünk pénzügyi helyzetének megismertetésére, annyival is inkább, mert igénytelen személyem a tisztességes bírálatnak, melynek jogait feltétlenül elismerem, korlátain messzire tülcsapongó és személyes reputatiómat érintő megtámadásoknak volt az elmúlt évben s különösen pár hó óta kitéve, melyek, miért tagadnám ? felette megleptek engemet, ki egész életemet a közügyek szolgálatára szenteltem föl, s évek hosszú söra óta fáradalmakat nem ismerő, időt, erőt számba nem vevő, a magam érdekét a közérdeknek mindig feláldozni törekvő, de azért téveteg püspöke vagyok kerületemnek. Igen kellemetlenül hat reám, hogy netaláni gyarlóságaim miatt az én egyházkerületemnek, melyet mindenekfelett szeretek, jó hírneve, mondhatnám becsülete van egyesek által a nyilvánosság színe előtt folyton ostromolva, hogy ne mondjam pellengérezve. A tényállás, melyet a Főtiszt. Kerületi Közgyűlésnek a maga leplezetlen valóságában mutatok be s