Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-01-16 / 3. szám

zük, — ha a jövő nemzedékek valláserkölcsi nevelésére kellő súlyt fektetünk: hiszem, hogy e bajok mind megszűnnek. Iskoláink ma nem nevelnek, csak tanítanak, ismerteket nyújtanak. Es ezt nemcsak én mondom \nem elismeri és bátran bevallja a bácsbodrog. regyei tekintélyes tanító testületnek tanító elnöke, a ki a vallásos érzület fejlesztését kivánja központjává tenni az iskolai oktatásnak. Szerintem nem az a fő, hogy a gyermek fejét minél több ismerettel tele tömjük, hanem a népiskolában tanítsunk keveset, de alaposan, s aztán igyekezzünk becsületes, jellemes embert képezni belőle. A tudás nem áldás azokra nézve, a kiknél csak arra szolgál, hogy általa tévútra vezettessenek. Példa rá a socialistikus törekvések ós erőszakos mozgalmak, melyek már népünk körében is erősen hódítanak. Az ismereteket, melyek a látkört bővítik, úgy közöljük, úgy osztogassuk, hogy az emberre nézve ne átok, de áldás legyen. A világról szóló összes ismereteket közölhetjük úgy, hogy azok minden szála Istenhez vezessen, s a gyermek valláserkölcsi életében növekedést és erősödést nyerjen. Mint az alsó, úgy a felsőbb iskolákat is el kell látnunk vallásos jelleggel, mert ép ezekből kerülnek ki azok, a kik a népnek vagy egy, vagy más téren vezetői lesznek. S mit várhatunk valláserkölcsi tekintetben olyan vezetőktől, a kik magukat sem képesek kormányozni, a kik csak addig szeretik az életet, míg jólét, fény veszi őket körül, s ha szerencsétlenség éri, a melyet legtöbb esetben maguk szereztek maguknak: egy pisztolylövéssel vetnek véget önmaguk által meggyalázott életüknek? Mit beszól, mire tanít a bűnkrónika, melynek minden lapja oly sötét, s a melyen sokszor fényes nevekkel is találkozunk? Miért vannak tele a javító-intézetek és fegyházak, melyeknek lakói oly félelmesek, oly borzasztók, hogy sokban alig lehet fölismerni az embert? Miért? Mert korunk iskolái nem nevelnek. Az iskoláknak az volna föladatuk, hogy még a családi nevelés hiányait is kipótolják, hogy már az elemi iskolából kikerült növendék is ellenállhasson a rosz befolyásoknak, a felsőbb iskoláknak meg meg kellene adniok azt a nevelést, a melylyel a növendék körülvértezve, az élet harcába félelem nélkül kiléphetne. De hát itt is csak tanítanak ós pedig sokszor károsan. Minden tanár a saját szaktárgyát tartva legfőbbnek, a többivel nem törődik, s a szegény növendéknek sem éjjele, sem nappala, hogy a feladott munkát megtanulja, leírja, lerajzolja. Erre nézve az orsz. közokt. tanács épen most csinált egy tantervet, mely szerint egyik tárgynál órakevesbítés, a másiknál szaporítás, majd másnál az anyag csökkentése, vagy növelése lép előtérbe. A vallásról természetesen nem szól, mert ez minden felekezetnek autonom ügye. Tehát a felekezetek a hibásak. Minden felekezet első sorban önmagának, másodsorban hazájának tesz szolgálatot, ha arra törekszik, hogy minél vallásosabb és erkölcsösebb, minél kötelességtudóbb ós tisztább jellemű embert neveljen. Az az ember, a ki nemcsak fél Istentől, hanem szereti is őt, a kiben megerősödött az igazságérzet, a mások javainak becsülése és kímélése: az nem csal, nem lop; — az meg fog elégedni a magáéval, még ha keveset acl is neki az Isten. A könnyelmű, a léha eladja magát, egyházát, hazáját, mindenét, ha megfizetnek érte. Ismerek öreg embereket, a kik képviselőválasztáskor a nekik felajánlott nagyobb összeget visszautasították, bár nagyon szegények voltak — s fiaik már pár forintért is arra szavaztak, a ki megfizette Őket; sőt ma már nem átallják azt sem, hogy két helyről veszik fel a sallariumot. Ott vannak lelkószválasztásaink, a melyeknél nagyobb részben a pénz s az etetés ós itatás játszák a legfőbb szerepet. Történhetnék ilyen valláserkölcsös jellemű emberekkel? Úgy az egyik, mint a másik kirúgta maga alól az erkölcsi alapot, ha ugyan volt. Lesújtók az anyagi, a testi bajok is, de még leverőbbek az erkölcsi fogyatkozások és betegségek. Mig amazok orvoslására mindent elkövetünk, miért nem gondolunk kellőképen emezekre is ? Miért nem tartjuk a lelket legalább is olyan értékesnek, mint a testet; s a lelki élet kincseit olyan drágáknak, mint a test ós testi világ javait? A lelki élet virágai, az erények, az Istennel való életből fakadnak és táplálkoznak. Ezt kell tehát minél mélyebbé, minél bensőbbé tennünk. Valamint a hit jó cselekedetek nélkül meghalt állat: ép úgy az Istenen kívüli, Isten nélküli látszólagos jó cselekedetek nem erények. Az igaz erkölcsiség igaz vallásosság nélkül nem képzelhető. Hogy becsületes, jó ember lehet valaki a nélkül, hogy vallásos is legyen: nem hiszem, mert nem elég nem lopni, nem ölni; a keresztyén embernek nem elég csak a negatív életet folytatni, annak élnie és cselekednie kell, a kisértetek közt megállani, azokon győzedelmeskedni, a bűnt irtani ós jót cselekedni. Ezt pedig csak Istennel, s az ő lelkének ereje által munkálhatja. Ilyen embereket kell nekünk nevelnünk, mert bár »a vallás hanyatlása érintetlenül hagyja az erkölcsi intézményeket, mégis mintegy