Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-06-05 / 23. szám

bizottságnak egy könyvet kellene elkészíteni mindama világtörténeti mozzanatokról, melyek okvetlenül tanítandók. A tervezett beosztást is helyteleníti. A magyar történetet a íll.-ban 1526-nál kellene megszakítani, az egyetemes történetet a Ví.-ban 1514-nél. jDóczi Imre javasolta, hogy a magyar történetet első fokon csak a III.-ban tanítsák, az egyetemes történetet a magyarral kapcsolatban a IV—Vll.-beri. Gherv<én Flóriü á bizottság javaslatát behatóan megvédi LáhCzy és Dóczi kifogásai ellen. De kivánja, hogy a földrajznak valamely felsőbb osztályban mint külön tárgynak hely adassék. Szamosi János Dóczi ihdítványát támogatja. Az ókori történet a ÍV.-ben tanítandó. Pál István azt kivánja, hogy a magyar történet a VII. és VIII. osztályban tanítassék. Nagy Ernő támogatja az egyetemes történetnek a magyarral való kapcsolatát. Az itt fölmerülő nehézségek súlyosak ugyan, de nem legyőzhetetlenek. Lánczy indítványát, hogy a világtörténelmi eszmék és mozzanatok kánonját meg kell állapítani, támogatja. A fődolog, hogy ily irányú jó tankönyvet írjanak. Az újkor történetének tanítására nagy súlyt helyez, a tanterv ebbeli irányát helyesli. A politikai földrajzi tankönyveket, melyek sok államtudományi részletet adnak, ahhoz értő jogászokkal kell átvizsgáltatni. György Aladár igen nehéznek tartja a világtörténelemnek javasolt új tanítási módját. Évtizedek fognak elmulni;

míg ezt az eszmét megfelelő módon lehet majd megvalósítani. De a dolog helyes és nagyon fontos. A földrajzra nézve elfogadja Cherven indítványát és általában ajánlja a földrajz ügyét a kormány és a tanács figyelmébe. A második napon, május 26-án folytatta a tanács a történelmi oktatás reformjának tárgyalását s bevégezte latin nyelv tanításának kérdését is. Téglás Gábor szükségesnek tartja, hogy a helyi történeti vonatkozásokra való figyelmeztetés a tervben külön kiemeltessék; a VIII.-ban pedig a magyar föld régebbi ókori története is tanítassék. A földrajzban a helyi patriotizmus ápolandó. A vallástanítás terve is, melynek sok a történeti vonatkozása, e szempontból fölülvizsgálandó volna. Rombauer Emil csodálkozással tapasztalja, hogy tanári körökben a történeti tanítás reformját úgy értelmezik, mintha ezentúl egyetemes történetet nem kellene tanítani. Ez félreértés, melynek elejét kell venni. Mielőtt e tárgy tanítására alkalmas kéziköny nem áll a tanárok rendelkezésére, e reform életbe nem léptethető. Továbbá kivánja, hogy a gimnáziumban és reáliskolában egyforma legyen a tanítási órák száma. Inczédy Dénes azt kivánja, hogy a magyar történet a VII. és VlII.-ban tanítassék, viszont az alsófokon csak a III.-ban. Ez segítene a VIII. osztályban tapasztalható túlterhelésen. A világtörténettel kapcsolatban a magyar történet eseményei nem emelkedhetnek úgy ki, hogy ne kelljen külön pragmatikus tanítása a magyar történetnek. A magyar történet és föld ismeretésében folytonosság legyen az egész középiskolán át, és részletesen kifejti, mikép kivánja a tanítás anyagát az egyes osztályokban elosztani. Lánczy Gyula újra fölszólal e tárgyban, tegnap kifejtett nézeteinek megvédésére. Négy pontba foglalja össze indítványát. 1'. Ne csökkentessék a világtörténetnek mostani anyaga. 2. Állíttassék össze kánonja ez anyagnak. 3. Föntartja a történeti anyag beosztására vonatkozó nézetét, melyet újra bőven megokol. 4. Indítványt tesz, hogy egyórás történet-földrajzi repetitórium tartassék valamely felsőbb osztályban az államalakulások megértetésére. A bizottság részéről ezután Beöthy Zsolt szólalt fel, hogy megvédje a javaslatot s hogy felvilágitsa az aggódókat annak intenciói felől. Azt a hirét keltették ugyanis a javaslatnak, hogy igazi tendenciája az volna, hogy megszüntesse az egyetemes történet tanítását. Beöthy kijelentette, hogy erről nincsen szó; csak azt nem akarják, hogy a magyar történetet úgy tanítsák, mintha kivül állana a müveit nyugat történetén és hogy Európa történetét úgy tanítsák, mintha Magyarország Ázsiában volna. Ázt akaiják, hogy igaz valójában lássuk a multat, Magyarországot az egyetemes történet keretében, a mint a nagy nemzetközi áramlatok reá hatnak s itt sajátságos jelleget öltöttek. Nem az a csodálatos szerinte, hogy ezt most javasolják, hanem az, hogy eddig mellőzték. A mostani áldatlan tanítás a Thun-rendszer alatt keletkezett Putzféle tankönyvek öröksége. Utal Hollandia, Norvégia, Dánia, Svédország példájára, melyek kis államok és mégis úgy tanítják az egyetemes történetet, mint a javaslat kivánja. Lánczy indítványát, hogy a világtörténeti kérdések tanórája pontosan megállapíttassék, elfogadja, de ennek nem a tantervben, hanem az utasításokban van helye. Majd következett a szavazás s a bizottság javaslata általánosságban egyhangúlag elfogadtatott. A benyújtott indítványok közül Dócziét kevesen támogatták; Lánczynak a kánonra vonatkozó indítványát egyhangúlag elfogadták; a tananyag benyújtására vonatkozót csak Dóczi támogatja. Lánczynak azt az indítványát, hogy fötekintettel a magyar történetre nelyett álljon -.tekintettel, sokan magukévá tették. Nagy Ernő fölszólalását egyhangúlag elfogadták s Inczédy indítványát is, hogy a magyar történetet a 7. és 8. osztályban tanítsák, többen támogatták. A latin nyelv tanítás tervénél Szamosi János kifejti, hogy a latin tervben az óraszám csökkent ugyan, de az anyag nem változott, sőt a követelményeket még egyben-másban emelték is. Eddig is egyik nagy panasz volt a latin ellen, hogy sokat grammatizáltak; most pedig hét osztályon át akarják a grammatikát taníttani! Szerinte a négy alsó osztályban nemcsak be lehet, de be is kell fejezni a grammatikai tanítást. Abba se nyugszik bele, hogy a nyolcadikban elejtették a magyarból latinra fordítást. Balogh Péter elfogadja Szamosi indítványát, kivéve a magyarból latinra fordítást. Szász Károly szintén Szamosi nézetén van. A klasszikus népek szelleme még évszázadokig, talán ezredeken is át fogja táplálni kulturánkat. A gimnázium föladatát főleg a humaniórákban látja s azért szeretné a latin óraszámot visszahelyezni, legalább részben. A grammatika túlterjesztése ellen ő is fölszólal. Papp Géza, országos képviselő a latinnak szűkebb körre szorítása mellett szólal föl. s a magyarból latinra fordítást a négy felsőbb osztályban megszüntetendőnek tartja. Lánczy Gijida sem járul egészen a bizottság javaslatához. A iatin nyelvre még a praktikus élet szempontjából is nagy szükség van, azért nem veheti szívesen az órák leszállítását; ő is kivánja, hogy a grammatika a negyedikben befejeztessék. König Gyula a klasszicizmust védte, mert más alapon nevelni, mint a humanisztikus alapon nem lehet. A mi a grammatikai tanítást illeti, annak több évre való kiterjesztésébe azért nyugodott bele, mert az módot ád az olvasás korábbi kezdésére és bővítésére. A magyarból latinra fordítás szerinte nem mellőzhető. Dóczi Imrét is kellemetlenül érinti a latin órák