Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-06-05 / 23. szám

mégis elég hosszú idő folyt le arra, hogy tapasztalatainkat a javítás érdekében immár érvényesítsük és újra gondolkozásunk tárgyává tegyük a tananyag beosztását. A tanterv fölülvizsgálatának kérdése mozgalomba hozta az egész magyar értelmiséget. Minden igazán művelt embert gondolkozásra késztetett. Új szempontok merültek föl. Szükséges, hogy a tett tapasztalatok az elvek álláspontjából nyerjenek megvilágítást. Bírálat alá kell vennie a közművelődés egész anyagát a nevelés és oktatás tekintetében. Minden érv mérlegbe kerüljön, minden ellenvetés vizsgálat alá vétessék. A középiskola neveli a vezető osztályokat, ezért a középiskolai oktatásnak időnkénti alakulása elsőrangú művelődési kérdés. Kell, hogy behatóan foglalkozzanak önök a tananyag nemzeti tartalmának ügyével. Nemcsak a mi soknyelvű hazánkban, hanem a nagy faji és nyelvi egységeket alkotó nyugoti államokban is igyekeznek ma a nemzet jelleget előtüntetni. Ez a korszellem követelménye, melyet egy gondos közoktatási kormánynak meg kell figyelnie és ebből a helyes következtetéseket le kell vonnia. Különösen nálunk e szempont méltánylása létkérdés, mert e földön a vezető kulturának — mint már kiemeltem — magyarnak kell lenni és az idők végtelenségéig maradni. A magyar nyelv, magyar irodalom, magyar történelem és magyar földrajznak anyagát át kell vizsgálni, de azonkívül a többi tárgyakat is, vájjon eléggé értékesiti-e az iskola az e tárgyakban rejlő nemzeti elemeket. A felülvizsgálat terén foglalkozniok kell önöknek az úgynevezett túlterhelés kérdésével is. Az úgynevezett túlterhelés megakadályozása nemcsak abban áll, hogy a tantervből részeket töröljünk, hanem főleg abban, hogy az anyag összes részeit úgy viszonyítsuk egymáshoz, hogy mentül könnyebb legyen megértésük. Nem csupán a mennyiség akasztásáról, hanem a viszonylatok helyességéről, az anyag különböző részeinek egyensúlyba állításáról van szó. Ehhez járul a testi nevelés modern kívánalmainak lehető figyelembe vétele az iskolában ; mert erkölcsi erély, akaraterő és Önállóság a létküzdelem első föltételei levén, ezek fizikai erély nélkül el nem érhetők. Az úgynevezett túlterhelésen semmi sem segít úgy, mint az okos bölcs módszer. Hivatását szerető és hivatását betölteni tudó tanítókra van szükség. Minden rendszer, még a legjobb is összeomlik és meddő marad, ha nem áll a tanító hivatása magaslatán. Ezért kell az államnak mindent megtennie a jó tanítóért és erejéhez képest folyton arról gondoskodni, hogy necsak tudós tanítók, de a tanítás művészetének magaslatán álló tanítók örömmel, lelkesedéssel, gondtalanul teljesíthessék nagy föladatukat. Hisz a haza egész jövendője van kezükbe letéve. Nem győzöm eléggé kiemelni a jó módszer fontosságát. Csak egy legújabban megjelent irodalmi műre hivatkozom. Olvassák el, ha még nem olvasták Edmond Demolins az európai irodalomban nagy föltűnést keltett könyvét. Le van írva ebben, hogy csak egy példát idézzek, miként tanítják a Reddie hires abbostholmei internátusában például a mennyiségtant. Ezt a módszert egyébiránt örvendve tapasztaltam magam is hazám több középiskolájában és lelkemből dicsérem azokat a tanárokat, kik ezt követik. Láttam, midőn a számtani müveletek alapját pl. a magyar állam költségvetés tételei képezték. Intézményeket és ezek horderejét a számtani műveletekkel együtt tanulják meg és korán fölismerik, hogy a jogásznak és politikusnak is szüksége van a matematikára. Hála Isten, más módszerrel tanítják ma az élő nnelveket is, mint a hogyan csak nemrégiben is tanították. — Nálunk, a nagy európai nemzetek közül legalább egyik nyelvének tudása elkerülhetetlenül szükséges. Végzetes bajnak tartanám, ha a külfölddel való szükséges élénk érintkezés a nyelvtudás 'hiányán törnék meg. Ez lenne a legnagyobb bűn, a magyar fajszeretet ellen. — De tisztelt uraim! elkezdeni az élő nyelv tanítását úgy, hogy a nyelvtani szabályokat emléztetjük be s azután, hogy csak egy példát idézzek: a rendhagyó igékkel terhelik az ifjú elmét, mikor még a rendes igékből sem tud semmit, egyenes megútálására vezet a nyelv tanulásának és természetesen a tanítás eredménye meddő. Minél természetesebb a módszer, annál vonzóbb és hatásosabb. Borzasztó visszagondolni arra is, hogy a természetrajzot ábrák, a természettant gépek, a történelmet történelmi térképek nélkül tanulták, a növényeket klasszifikálták, mielőtt alakjukat és struktúrájúkat ismerték volna; ásványok színéről beszéltek, mielőtt látták volna; az égi testek mozgásainak törvényeiről magyaráztak, de soha még szabad szemmel sem mutatták meg az égi testeket. Az állatok belső szerveit és esetleg egy csontvázat magyaráztak, mielőtt vonzó modorban az állat életét, szokásait ismertették volna. De mily borzasztó módszer az is, hogy p. o. forrásmunkák kötet-és lapszámait, fejezeteinek címeit az egyetemek padjain tanultatták velünk, de az illető forrásmunkát a régebbi időben kezünkbe alig adták és így semmi érdeklődés beemlézett anyagunkhoz nem tapadt; és ha kezünkbe akadt a mi fejezetek és címek szerint beemlézett forrásmunkánk, bár kitűnően tudtuk a kötetek számát és a fejezetek címeit, még forgatni sem tudtuk. Ma, hála Isten, mindez máskép van és reménylem még tökéletesedik a módszer. Jó tanító és jó módszer és hozzáteszem a jó tankönyv az igazi ellenszere az úgynevezett túlterhelésnek. Mert ne éljünk csalódásban, tudni mindig többet kell és nem kevesebbet. A titok az, hogy a többhöz való jutáshoz legyen elég erkölcsi és fizikai erőnk, és ha könnyű úton is elérhetjük ezt a célt, erre vezessük az itjút és nem nyaktörő utakon. Ismétlem tehát, hogy bármily súlyt helyezzek különben a rendszerekre, a jó tantervre, mégis az okos tanítón, az okos módszeren és módszer utasításokon és a tankönyv tökéletességén fordul meg a túlterhelés megakadályozása, de hozzá teszem az egész tanítási eredmény kérdése is. Ha e kis kitérés után újra a középiskolai tanterv felülvizsgálatának kérdésével foglalkozom, meg kell még említenem, hogy midőn kikértem az önök tanácsát arra nézve, hogy a középiskolai tantervek felülvizsgálatával foglalkozzanak, rámutattam arra is, hogy a tanterv megállapításánál arra legyenek figyelemmel, hogy az egységes jogosítású középiskola útját egyengessék. — Tegye a tanterv-revízió lehetővé, hogy a gimnáziumi és reáliskolai tantervek még az eddigi rendszernél is közelebb jussanak egymáshoz. Ezt az irányeszmét bizonyára figyelembe is vette a tanács. És habár nincs is kifogásom az ellen, hogy a tárgyalások keretében az egységes jogosítású középiskola tartalmának és keretének megállapításával foglalkozzanak: mégis arra kérem Önöket, hogy a most inkább aktuális középiskolai tantervek fölülvizsgálatára méltóztassanak tanácskozásuk súlypontját helyezni. Az egységes jogosítású középiskola vagy épen egységes középiskola tartalmának és keretének megállapítása a legnehezebb probléma, melylyel, a világ minden nemzetének mozgalmát figyelemmel kisérve, szünet nélkül és addig fogunk foglalkozni, míg meg nem találjuk a leghelyesebb és hazai viszonyainknak megfelelő rendszerét. Elsietni ennek a kérdésnek megoldását azonban nem szabad és átmenet nélkül nem is volna tanácsos megoldani. Legyenek szívesek bölcsen azt is megfontolni, hogy ha majd tisztában leszünk is az új középiskola szervezetével, tartalmával és keretével, a melyet ma az úgyneve-