Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-06-05 / 23. szám

gyenge értelem által veszedelmes bajokat, káros társadalmi mozgalmakat eredményez. Itt van helye, itt van létjogosultsága, kötelessége a protestantizmus higgadtságának és felvilágosító, nemesítő erejének. Itt vezethet rá a hibákra, itt ád módot arra, hogyan kell megkülönböztetni a betű által bevitt tévedést az igazságtól, s míg így a szivekből kizárják a kevélységet, a tévedést ós a szenvedélyt: beleplántálják a valót, az igazat, mely munkál, teremt ós istenít. Azt hiszem, hogy ha ezzel szemben, e feladattal szemben magamba szállok ós vizsgálom, mily eszközökkel is rendelkezünk azok elhárítására, csaknem kétségbe kell esnem, akkora a távolság a cél, akkora a feladat ós oly nagy a szükséges eszközök között. De ilyenkor, mikor a kétely marcangol, álmomban úgy, mint ébren létemben, terhes munkámban és nyugodt perceimben egyaránt, egyedüli biztató rám nézve, ha visszaemlékszem a múltra ós azt mondom, a mit szeretnék mondani mindenkinek: nagynak, kicsinynek, öregnek, ifjúnak, férfinak® asszonynak egyaránt, hogy: Szegények vagyunk? Kevesen vagyunk? — Gondoljatok csak a Krisztusra és az apostolokra. Ok is szegények voltak, kevesen voltak! Szegények vagyunk? Kevesen vagyunk? — Gondoljatok Lutherre ós Kálvinra, kik szintén szegények voltak, kevesen voltak. Szegények vagyunk? Kevesen vagyunk? — Emlékezzetek Dévai Biró Mátyásra, emlékezzetek Szenczi Molnár Albertre. Nem voltak-e ők is szegények, nem voltak-e ők is kevesen ? S ha erre gondoltok, belátom, hogy valóban erősek vagyunk hitben, szeretetben, kitartásban ós buzgalomban. Ne méltóztassanak azt hinni, hogy én, mint világi úgy kívánok beszólni, mint egy elfogult hivatásos pap. Engem magasabb czólok vezérelnek, semhogy a papok hivatásán csorbát ejtsek, mert nemcsak protestáns ember, nemcsak lelkes kálvinista, hanem magyar ember is vagyok ! Épen azért, midőn úgy beszélek, mint a hogy eddig tettem, nemcsak azért beszéltem ugy, mert protestáns vagyok, hanem mert magyar ember is, szabadelvű is vagyok. Meg vagyok róla győződve, hogy ha a vázolt irányban nem dolgozunk, ha fenn nem tartjuk az érintetlen felvilágosodást, a liberalismust: akkor a magyar politika is eljut oda, hogy a fatalismus mocsarába sülyed, el oda .... a honnan nincs kibontakozás. Ne méltóztassanak hinni, hogy illetéktelenül dogmatikus fejtegetésekbe bocsátkoztam, hogy lelkészeink hivatásából politikát csináltam, azért tettem ezt, mert tudom, mert vallom s mert meg vagyok róla győződve, hogy Magyarországon a felvilágosodottság, a szabadság, a lelkiismereti szabadság az, mely áld, mely munkál s mely termékenyítőleg hat. S midőn ezt teszem, szeretném, ha mindnyájan úgy tennének, ha mindnyájan7

így fognák fel a helyzetet, nemcsak mi, kik itt vagyunk, hanem mindazok, szóles e hazában, kik hivatva vannak bármi kis körben is a hasonló gondolkozásra; akkor aztán nemcsak vallásunkat, nemcsak egyházunkat szolgálnánk, de szolgálnánk a hazát, egyetlen lépést nem tehetnénk, egyetlen szót nem ejthetnénk el, mely nem használna a protestantismusnak, nem emelné annak színvonalát olyképen, hogy vele együtt, midőn a felvilágosodottságot osztaná szót, egyúttal a hazát, a nemzetet is emelné. E hitben, e tudatban, e szent meggyőződósben ezennel megnyitottnak nyilvánítom a jelen gyűlést. Az egyházi adózás rendezése Felső-Baranyában. (Az előadó előterjesztése, teljes szövegében.) A lelkészi fizetések elkerülhetetlen rendezése tárgyában az Okor-Szigetvidéki egyh. értekezlet, B.-Sellyén 1898. évi március hó 23-án tartott ülése jegyzőkönyvének 6. pontja alatt, egyhangúlag elhatározta, hogy az egyházmegyei elnökséget rendkívüli egyházmegyei közgyűlés sürgős egybehívására hívja föl, a melynek egyedüli, legalább főtárgya, »az egyházi adózás eddigi alakjának megváltoztatása, reformja legyen; hogy, innen kiindulva, az új adózási rendszer elvei megállapíttassanak s a jelen viszonyoknak megfelelő, az állami adó bizonyos %-áhan meghatározandó egyházi adó maximuma, a minél előbb összehívandó országos zsinat által egyházi törvény erejére emeltessék*. Tekintve azt, hogy a konvent által kiadott jelentő ívek, a bennök feltett kérdések természetéből magyarázhatólag, kétségtelenül odacéloznak, hogy az egyházi adózás — eddig teljesen rendezetlen — rendszere határozott elveken alapuló rendezés alá vétessék; tekintve továbbá, hogy f.-baranyai sajátos viszonyaink közt, a melyek hangosan kiáltják, hogy az új viszonyok közé többé be nem illő, elhordozhatatlannak s a nép által teljesen meguntnak látszó lukma-rendszer megváltoztatásával, helyesebb elveken alapuló díj levelek készítése, a törvény korlátai között, az egyházi hatóságok önkormányzati jogköréhez tartozván, ebből kifolyólag a rohamosan terjedő bomlasztó törekvéseknek útját állani, az ide vonatkozó intézkedéseket kezdeményezni, létesítésére a kellő lépéseket megtenni egyházmegyénknek nemcsak joga, hanem kötelessége is, annyival is inkább, mivel a mi sajátos viszonyainknak teljesen megfelelő rendezést kívülről, sőt a zsinattól magától sem várhatunk; tekintve, hogy — régi jó hirünk, vallásos buzgóságunk, puritán kegyességünk méltó szégyenére és gyalázatára — most már nem-csak itt-ott szórványosan, hanem, mint ragály idején, mindenfelé s tömegesen kitérő volt híveink világosan állítják, hogy épen nem elvi. hanem és egyedül az egyházi adó súlyos voltán alapuló okok azok, melyeknek engedve, úgyszólván kényszerítő nyomása 4ő+