Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-05-22 / 21. szám

»Tettekben éltes, tetterőben ifjú, Ki létemésztő másoknak világias Tisztében ontva áldott fényedet, Mint a szent csipke, hamvadatlanul Lángolni bírtál félszázad felén át! Most ím a tisztelet gyöngéd kezéből Fejedre vértanúi korona Helyett, mit a tanári hivatás nyújt, Elismerés nemes röpkénye száll, — Diszül magadnak, vigaszul nekünk, Kik izzadással, könynyel nedvesítjük A pálya hálátlan göröngyeit. Borulj le áhítatban, ég kegyeltje! S imádd a Végzést. Nyájasan vezérlé Egy láthatatlan kéz sorsod mérlegét, Mert érdemedhez, ritka kedvezéssel, A jók jutalmát: méltánylást adott.* Debrecen, november 18-ika 1858. Lugossy József, s. k. »Az első philosoph, ki magyar nyelven írt, Apáczai Csere J., három tizeddel előzte meg az első német bölszészt. A sors nem akarta, hogy ama nagy embernek a megkezdett úton követői legyenek. De Thomasius számos utódokat számlál, kik megkezdett művét fölépítek. De a bajnokok, kik hosszú, másfél százados hézag után, a magyar philosophia újra felemelésére] szánták éltöket, méltók a kivívott nemzeti hálára. Élj soká! Nagy-Kőrös, 1858. nov. 20-ikán.« Szilágyi Sándor s. k., professor. »Mint bölcsész vizsgálod az égieket és földet, eszmék világában jársz és dologiak közt, szellemed behat az anyag közé. Engeszteld ki lelked által az ellentéteket: szellemed derítsen világot az anyagiakra, eszméid művészileg lelkesítsék az anyagot, földiekből növelj égieket, így megfejtetted lelked hármas nagy föladatát: megismerted az igazat, létesítetted a szépet, megalapítottad a jót. Élj még sokáig! Kelt Nagy-Kőrösön, 1858. november 14-ikén.« Warga János, m. p. főgimnáziumi igazgató. »A nevelés nehéz s az a feletti tanakodás mindenek közt a legszentebb; oktatni isteni hivatás.« Socrates. Hegedűs László s. k., sárospataki evang. ref. lelkész és alsózempléni esperes. »At genus immortale manet multosque per annos Stat fortuna, domus et avi numeratur avorum.* Virg. Georg. IV. 208 Pálkövi Antonius m. p., professor S.-Patak. 1858. »Más fundámentomot senki sem vethet azon kivül, a mely egyszer vettetett, mely a Jézus Krisztus.* 1. Kor. 3, 11. Zsarnay Lajos s. k., sárospataki theol. tanár, a tiszáninneni helv. hitv. egyházkerület főjegyzője. »Et£ vó Tcov •frewv févoc (ptXooocpvjoavTi xai rcav-TSXW? xa'O-apcp a7uíovu oo -9-é|ju? átpavsía-O-ai.* Platón Phaedon. Debrecen, 1858. november 20. Thót Ferencz s. k., bölcselet tanára a debreceni helv. hitv. főiskolában. Közli: Dr. Szlávik Mátyás, (Folyt, köv.) az eperjesi ev. koll. igazgatója. KÖNYVISMERTETÉS. Mint vélekedel a Krisztus felől? (Bettex könyve.) A Nelhagen és Klasing cég kiadványainak tetszetős formájában jelent meg a fenti cím alatt egy könyvecske. Mint írója mondja, egy igen fontos kérdésről akar szólani. S keresztyén emberre nézve alig lehet, de nincs is fontosabb kérdés ennél: ki a Krisztus ? Ki az a Krisztus, kinek nevéről neveztetünk ? Ki az a Krisztus, ki által megváltatunk? Korunk gyermekeit érdeklik a kérdések. Olyan mohósággal vet föl kérdéseket a jelen, a mely szinte csodálatos. Kérdései között azonban nem akad fontosabb annál, melyet Bettex könyve tesz fel, s a melyre válaszol is. Hite és tudása biztosságában tárgyalja az összes kételyeket, tévtanokat, melyeket valaha emberi kicsinyhitüség, vagy önhitt tudálékosság a Krisztus felől kitalált, vagy csak sejtett is. Ha láttam volna Krisztust, ha közvetlen érintkezem vele, bizonynyal hiszek benne, — mondja a legtöbb kételkedő. Pedig milyen nagy csalódás ezt hinni. Hiszen Jézus korának tudománya, tekintélyei, váradalmai mindmind ellentmondtak az ő megváltó voltának; épen mint ma. Az ő viselkedése, isteni magatartása kísértések és szenvedés között, hatalmának mindig csak a mások javára való igénybevétele, előttünk emberek előtt nagyon is érthetetlen valami. A kereszthalálnak eltűrése kora felfogásában mint bolondság, vagy mint botránkozás tükröződik vissza. Ma pedig a szentírásban előttünk áll egész isteni fenségében. Ugy, hogy a kik a lelket lélekben óhajtjuk látni s nem testi kívánalmakkal lépünk az Úr elé: ma szinte jobban láthatjuk őt, ki az övéivel marad, mind a világ végezetéig. Mikor így meggyőzően kimutatta volna az író, hogy mi is megismerhetjük, még pedig a maga teljességében a Krisztust, felteszi a kérdést, hogy vájjon valami nagy ember volt-e a Megváltó, vagy csakugyan Istennek fia?