Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-05-22 / 21. szám

Könyvének erről szóló második és harmadik fejezete igazán remek dolog. Mi a vallás? Isten-félelem, minden nép nyelvében. Isten mindenféle vallásban a jónak és szeretetnek princípiuma, miért kell mégis félnünk tőle? Mert bűnösök vagyunk s bűnünk lerovásával adósok Istennek. S mi a lerovás helyett csak újabb terheket rakunk roskatag vállainkra. Ki fizet meg értünk? Ki más, mint az Istennek fia?! Hogy miként lehetett az Isten emberré? talán ez a kérdés talál legtöbb ellenzőre, legtöbb gúnyolóra. Könyvecskénk feleletét szeretném szerte kiáltani a nagy világba-Mert nemcsak egy tudósnak okokkal meg nem dönthető okoskodása,hanem egy nagy elme keresztyéni alázatosságának szép tanújele az. Azt mondja Bettex: Nem érted, hogy Isten emberré lett? Ne is kisértsd megérteni. Az emberi ész arra való, hogy téged szolgáljon a köznapi élet bajaiban, kérdéseiben; de hogy a mindenség titkait megértse, arra kicsiny. Nem is az a rendeltetése. A legégyszerűbb kérdéseknél megáll az emberi elme. A dolgok és tünemények magyarázatára sem képes, melyek körülvesznek bennünket. Tudod-e mi az anyag és szellem? Hol-e kettőnek határa? Ember, ki ezeket nem érted, mert nem értheted, te mégis az Isten örök tanácsát akarnád megérteni ?! Ki az, a ki el nem ismeri az Isten mindenhatóságát ? S ennek a mindenható Istennek akarná mégis megszabni az ember, hogy miként közölje a maga kegyelmét teremtményeivel? Talán bizony a mi parányi életünkhöz akarjuk szabni a mindenható gondolatait és akaratát? ! Avagy talán szemtől szembe óhajtanánk látni őt?! Jaj volna nekünk az a nap, mikor az isteni igazság megjelennék nekünk! Az absolut, a végtelen igazság sértetett meg a világ bűnében, s ezért csak egy absolut, egy végtelen lény fizethet meg. Szól még a következő fejezetekben arról, hogy mért nem született Jézus előkelő, nagy állásba bele, holott ő úgy többet tehet vala? Azért, mert ő nem hatalmas, nem előkelő, hanem ember akart lenni. Mert nemcsak az említetteknek, hanem az embernek van megváltóra szüksége. Majd a biblia erősségeit és Jézusnak nyilatkozatait sorolja fel az ő istensége bizonyítékául. Szól még szenvedései nagyságáról, melyek isteni volta által csak súlyosabbak lettek. Egy szép fejezetet szentel a hitnek, mint a Krisztus érdeme elfogadójának, s végül Krisztust a saját tanításaiból ismerteti, hogy a bibliával szóljak, Isten fiának lenni, s felmutatja a célt, hogy miért történik mindez. Azért, hogy Isten legyen minden, mindenekben. Gyönyörűség e könyv olvasása a hivő lélekre nézve s meggyőzése a hitetlennek. Vájjon gondolkoznak-e nálunk e kérdés fölött, vagy csak beszélgetnek az emberek ?! Én azt a szomorú tapasztalatot szereztem, hogy Krisztus nálunk inkább név, mint fogalom. A kik fogalmat akarnak maguknak alkotni róla, azok olvassák el Bettex könyvét. Kiváló útmutató lesz az, hogy vezetése mellett a szentírásban megtalálják azt, a kiben: »Megjelent az Istennek amaz idvezítő kegyelme minden embereknek*. (Titus 2, 11.) Gergely Antal. Honterus János emlékezete. E nyáron lesz épen 400 esztendeje, hogy Brassóban megszületett Honterus János, ki a magyar protestantizmus megalapítása és terjesztése körül oly nagy érdemeket szerzett magának, melyek Stöckel, Cyriáki, Melius, Thurzó Elek és Biró Mátyás ténykedéseire emlékeztetnek. Nagy és méltó mozgalom indult meg ez érdemes, alapvető munkát végzett protestáns tudós emlékezetének megünneplésére. Szülővárosában ércoszlopot emel neki a hálás utókor, s egész kimerítő Honterus-irodalom fejlődött ki az ünnepelt férfi érdemeinek méltatására. A többiek között figyelemreméltók: Teutsch Trangok: »Johannes Honterus, Drama in "3 Auftrágen; Wolff Theobald; »Jobannes Honterus, der Apostel Ungarns* ; Stephan Roth: »Der Volksfreund und Ileld in Pfarrerrock mit 4 Illustrationen*; Morres Wilhelm »Honterus, der Reformátor des Siebenbürger Sacbsenlandes mit 6 Illustrationen«. Ugyanattól: »Johannes Honterus, zu feiner 400 jáhrigen Geburtsfeier der sachsischen Jugend erzáhlt mit 4 Illustrationen*. Az utóbbi kötetecske tartalma következő: A nagy reformátor szülei Gras György timármester és Gras Dorottya valának. Brassó Schvartz-gasse nevű utcájában még most is meglevő szülőházát egy márványtábla jelöli e felirattal: »An dieser Státte wurde Johannes Honterus ím Jahre 1498 geboren*. Gyermekkorában csak úgy menekült meg a vízbefulástól, hogy egy bodzabokorhoz kapaszkodott, a miért is nevét Honterus-ra változtatta, mert hontert bodzát jelent. Tanulmányai folytatására 17 éves korában Bécsbe ment, hol különösen latin és görög nyelvvel, történettel természettannal és joggal foglalkozott. Nagy érdekkel és rokonszenvvel hallotta a reformáció terjedésének hírét s Luthernek és Melanchtonnak leghívebb tanítványává lett, ámbár sohasem látta őket személyesen. Bécsben a bölcsészet tudorává avattatván fel, Krakkó és Bázel egyetemeit látogatta még meg. Krakkóban latin nyelvtanát és világtörténetét, Bázelben Erdély térképét adta ki. E mellett a könyvnyomdászatot is megtanulta. Tizennyolc évi vándorlása és tanulása után, mint 35 éves férfiú tért vissza hazájába. Nem egyszerre akarta ő a hitjavítást terjeszteni, hanem 10 évig csak a talajt készítgette elő a nagy munkához. Tankönyveket írt és nyomatott a tanulók és tanítók számára. 0 maga is tanított és terjesztette a világosságot. A városi tanács meghálálta áldásos működését s 1535-ben, megnősülése évében, becses ezüst kannával, 1541-ben 50 frttal kedveskedett neki. Szász jogkönyve kiadása alkalmából, mely majdnem 300 évig érvényben maradt, a szász nemzetség 100 frtnyi ajándékkal tisztelte meg. Most elérkezettnek hitte az időt, hogy 1542-ben