Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-01-09 / 2. szám

elvont anyakönyvezési javadalmaiknak pedig, melyeknek megtérítését még a vagyonosabb gyülekezetek is csak szórványosan és ideiglenesen vállalták el végleges állami kárpótlását. Hasonló tekintet alá esnek a bár csekélyebb számú unitárius vallás-felekezet lelkészei és néptanítói is, de főleg a hazánk bánsági és erdélyi részeiben viszonylagos többséget képező görögkeleti egyháznak aránylag legszegényebb s valóban közbotrányt ébresztő állapotban sinlődő oláh nemzetiségű pópái és dászkálai, kikre, de a szegénységgel, küzdő protestáns lelkészekre és néptanítókra is, méltán ráilleszthető az 1547: 26. törvényeiknek azon jellemző, az akkori nyomorult magyar jobbágyokra vonatkozó kijelentése, hogy: »kiáltásuk felszáll egyenesen az Isten szine elé« (quorum clamor ascendit jugiter ad conspectum Dei). Részemről mindig úgy tartottam s ma is úgy tartom, hogy az 1848: XX. t.-cikk 3 ik §-ában elvállalt állami kötelezettség beváltása épen úgy a nemzeti közbecsület védpaizsa alá helyezettnek tekintendő, mint az ugyanazon évi IX. t.-cikk által úrbéri jövedelmeiktől elesett volt földesurak állami kárpótlása, mely azonban még az ötvenes években pátensek és rendeletek által eszközöltetett s az akkor elmaradt erdélyi teljes tizedkárpótlás is épen most van a pótló folyamatban, míg a két ev. vallásfelekezet lelkészeinek kongruája, sőt az állam által elvont anyakönyvezési jövedelmeinek köteles kárpótlása is még megvalósításra vár; s nézzük hogy 50 év hosszú lefolyásának türelmes bevárása után is. hogy áll ma a dolog? Úgy hogy kormányunk, illetőleg vallás- és közoktatásügyi miniszterünk, kinek a protestáns vallásfelekezetek iránti jóindulatát nemcsak kétségbe nem vonhatjuk, sőt inkább hálás elismeréssel kell fogadnunk, az 1848: XX. t.-cikk 3-ik §-ában elrendelt teljes fedezet helyett a különböző egyházak csekélyebb illetménynyel ellátott lelkészeinek segélyezése címén a folyó 1898. évre előirányzott költségvetésében mindössze is csak 50,000 forinttal többet vett fel kiadásba a mult 1897. évi összegnél; valószínűleg azért, mert ezen hálás köszönettel fogadott csekély többletet is csak nagy nehezen eszközölhette ki a roppant kiadásokkal túlterhelt állampénztárból, a két vallás felekezetű ev. egyházak segélyezésére s közalapjaik gyámolítására szolgált mult évi tételek változatlanul maradván. A 300,000 forintra felszaporodott lelkészilletményi segélyből tehát majd csak jut csepegtetve és csorogtatva valami a szűkölködő családos protestáns lelkészeknek is, kiket pedig a mindinkább terjedő, az állami rend fennállását nyíltan veszélyeztető hazátlan szocializmus, s a közerkölcsiségre károsan ható vallástalanság, a szerves egyházi gyülekezeteket bontogató szektáskodás és felekezetnélküliség, a honvédelmi személyes kötelezettséggel ellentétes rajongó nazarénizmus a lelkipásztori gondozásnak minél behatóbb gyakorlására int, a világi elem úgyszólván neheztelve nógat. A felekezeti és községi iskolák tanítói illetményeinek kiegészítésere előirányzott 490,000 forintból, mely összeg a mult évit 40,000 forinttal haladja, szintén majd csak jut valami csekélység a protestáns vallásfelekezetek szűkölködő néptanítóinak is. A már fizetési minimumban részesülő, de így is igen nehéz viszonyok közt élő felekezeti néptanítók anyagi helyzetének lehető megjavítását pedig attól feltételezi a miniszter úr, ha elébb az állami tanítóknál keresztülviheti azt, hogy egynek se legyen 400 forintnál kisebb fizetése; megjegyzendő lévén, hogy a költségvetés szerint az állami néptanítók helyzete már ez időben is a legkedvezőbbnek mutatkozik a fokozatosan emelkedő fizetéseknél fogva. De bennünket leginkább érdekel a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak az országgyűlési pénzügyi hizottság ülésében tett azon örvendetes kijelentése, hogy a nem katholikus — tehát ezek közt a két protestáns — felekezetek lelkészi illetményeinek kiegészítésére vonatkozó törvényjavaslatot mindenesetre még az idei költségvetés tárgyalása előtt a ház elé fogja terjeszteni. Ezen törvényjavaslat tehát, melyből azonban alig fog már a folyó 1898. évre is kiterjeszthető érvényességű törvény keletkezhetni, majd csak lényeges javulást fog a két protestáns vallásfelekezet szegény lelkészeinek anyagi helyzetében előidézni, habár a hailomás szerint csak 600 forintos kongruára fektetett, de fokozatos emeléssel biztatókiegészítés még nagyon messze fog állni az 50 év előtt hozott országos törvényben elrendelt teljes fedezettől. Azonban hogy várhatnánk mi protestánsok is nagyobb mérvű állami támogatást a vallás- és közoktatásügyi minisztériumtól, s hogy számíthatnánk különösen arra, hogy az 1848: XX. t.-cikk 3-ik §-ának rendelkezését, ha nem is már a folyó, de még a legközelebbi évekban is megvalósíthassa, midőn tárcájának rendes bevétele csak 1.706,795 forintot tüntet fel 13.118,716 forint rendes kiadás mellett. Itt bizonyára csak a rendes bevételi források bővebb megnyitása segíthet a bajon, mert a mi a m. kir. minisztérium folyó évi költségvetésében egyházi és iskolai célokra összesen kiadásba van felvéve, vajmi csekélység az 1848: XX. t.-c. 3. §-ában a hazai összes bevett vallásfelekezetek részére elrendelt, bizonyára több millióra számítható közálladalmi költségvetéshez. De honnan vegye kormányunk azon fedezetet, melyből a többször idézett félszázados törvény által reá utalt feladatnak, a hazai viszonyoknak időközi gyökeres átalakulása, s a bevett vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségleteinek időközi jelentékeny felszökkenése mellett — habár csak fokozatosan is — megfelelhessen, s a magyar állam becsületbeli adósságát törleszthesse ? Bedugultak, illetőleg kimerültek már azon rendkívüli jövedelmi források is, melyeket államkormányunk az óriási mérvben feltornyosodott állami kiadások kielégíthetésére kieszelt s törvényhozásunk hozzájárulásával felhasznált, úgy hogy én a jelen cikk feliratában feltett első kérdésre legőszintébb meggyőződésem szerint csak tagadólag felelhetek, s azon eredményre jutottam, hogy itt nincs és nem is lehet már egyéb állandó kisegítő a nagy szükségből, • mint az, hogy a hazai összes bevett vallásfelekezetek egyházi és iskolai költségeinek elviselésére képtelen állampénztár, illetőleg a vallási- és közoktatási minisztérium tárcája számára a tényleg beállott szükségnél fogva az egyházi javak, a főpapi javadalmak fölös jövedelmei s azon alapok is igénybe vétessenek, melyek az 1848: XX. t.-cikk 2-ik §-a ellenére még ma is kiváltságosnak tekinthető egyetlen hitfelekezet kizárólagos élvezetében vannak s egyedül annak egyházi, iskolai és tanulmányi céljaira jövedelmeznek. Űgyde itt önként felmerül azon nehézség, vájjon a célba vehető s csak törvényhozási úton érvényesíthető államosítási intézkedés nem sértené-e a tulajdon szentségét s a most kizárólagos élvezetben levő katholikus egyháznak s hitfelekezetnek több évszázados gyakorlattal megerősített jogait ? A hazánkban bevett összes vallásfelekezetek egyházi és iskolai költségeinek kisegítő fedezetéül általam fentebb kijelölt vagyont illetőleg nézetem abban összpontosul, hogy a római és görög katholikus főpapság, t. i. érsekek, püspök, székes és társas káptalanok, királyi .adományozású világi és szerzetes rendű apátok, prépostok s a jelenleg fennálló birtokos szerzetes rendek kezén levő