Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-05-01 / 18. szám

városban reform, egyházunkra is nagy feladat várakozik, hogy a mikor az egész magyar nemzet a haladás zászlóját lobogtatja: akkor az ország szivében levő magyar egyháznak nem szabad tespedőleg egy helyben maradni, hanem haladnia és haladnia kell folyvást előre! Meg is kezdődik a nagy munka, melyben most is legnagyobb akadály az anyagiakban való szegénység. Kérő leveleket küldenek azért külföldi prot. egyházakhoz, az egyház buzgó tagjai pedig gyűjtőiveket hordoznak szét, hogy a nagy cél megvalósítására anyagi erőt gyűjtsenek. S a szomorú állapot ecsetelésére, a mikor már attól féltek, »hogy birói foglalással leendő végrehajtás által az ekklézsia papháza, ékes orgonája stb. minden szelíd vallásos érzelem botránkozására, példa nélküli gyalázatra, örökös gúnyra, közönséges árverés útján eladatnának: melyik jó kálvinista maradt volna süket, ki ne igyekezett volna az akkori német és pápista városban a magyarajkú kálvinista egyházat megmenteni?* A begyült összegből a templomadósság kifizettetett, s 1856-ban a templomépítés ügye teljesen lebonyolíttatott. A minden sorában érdekes és tanulságos történetből szeretnék minél többet a szerző szavaiban adni, hogy a ki nem ismerheti meg a könyvet egészében, legalább ismerné meg főbb részleteiben, hogy tanulna meg a mai kor embere is, miként kell szenvedve dolgozni az egyház magasztos ügyéért; de rövidre tervezett ismertetésem talán már is hosszúra nyúlt ? Pedig még oly sok lelket erősítő és nemesítő példa van csak az iskolák ügyét tárgyaló fejezetekben is! Nagy erőfeszítéssel fejlesztik az elemi iskolát, s megcsinálják a gimnáziumot és a theol. intézetet. »Miből? A földből nőtt ki? Az égből cseppent alá? Igen, az égből.« »Nekem van hitem Istenben! mondotta Gönczy, mondotta és vallotta még inkább a pritnus motor Török; vallotta az őt buzgón és nemes lelkesedéssel támogató egyháztanács. És Isten nem engedte most sem a benne bízókat megszégyenülnie Ez a hit emelte ki poraiból és fejlesztette oda a pesti ref. egyházat, a hol állott az 1883. október 7-én, a mikor a vezénylő pálca Török kezeiből kiesik. S ezzel a könyv harmadik szakaszához és az egyháznak legújabb korához jutunk. »A pesti egyház T. P. halálával valóban fő nélkül maradt. Főgondnoka, gr. Degenfeld Imre meghalt, a megtört Lónyay Gábor helyébe algondnokul választott Kandó Kálmán egész éven át beteg volt; a presbyterek közül is többen elhaltak, vagy vidékre költöztek, s így a vezető nélkül maradt egyházban a gazda szerepét Gönczy Pál és Szilágyi Sándor vették át, csatlakozván hozzájok Tóth Lőrinc, kit a presbyterium helyettes főgondnokul megválasztott, továbbá Várady Károly, Ballagi Mór, Giczey Samu és a helyettes lelkészül felkért és kinevezett Petri Elek budapesti theol. tanár. Az egyháztanács első gondja és intézkedése a lelkészi állás, illetve állások betöltése volt, melyek egyikébe Papp Károly 1884. április 27-én, másikába a már előbb püspökké megválasztott Szász Károly 1884. október 12-én beiktattatott. Az új lelkészek, a nagy részt új egyháztanácscsal a számban megnövekedett egyház ügyeinek intézésére bizottságokat szerveznek, mindenik számára megjelöltetvén a jog- és munkakör, s így egészen neki készülve indultak a reájok várakozó nagy feladatok megoldására. »De legyen elég ebből ennyi, mondja szerző. Most már le kell tennem az eddigelé egyeseket dicsőítő tollat. Élők közt járok. Ezeknek az egyház és iskola körül szerzett és szerzendő érdemeiről szóljon a későbbi idők krónikája; szégyenleném, ha a hizelgésnek, avagy emberimádásnak csak gyenge árnyéka vetődnék is reám«, s igyekszik száraz krónika író lenni, a ki nem vár elismerést, nem vár jutalmat, mert ő azt nemes, egyháza minden szent ügyeért égő szivében hordozza. Hogy az új lelkészek s velők együtt a világiak mily munkát végeztek, mutatja a 15 év történetét magában foglaló szakasz, mely az új alkotásokról s a régi intézmények fokozatos fejlesztéséről, templomok építéséről, különböző helyeken isteni tiszteletek tartásáról, a vallástanítás és a belmissziói munkásságról tár az olvasó elé hű, lélekemelő képeket. Nehéz volt a pesti egyház megalapítása, nehéz fentartása, de nem könnyebb annak az újkor követelményeinek, az új, megváltozott viszonyoknak megfelelő fejlesztése. A ki a fejlődésnek induló fát terebélyes fává neveli, a ki ápolja, gondozza, hogy árnyékában minél többen megpihenjenek s tápláló gyümölcséből minél többen részesüljenek : nem kevesebb elismerést érdemel annál, a ki a magot ültette s a földből kibujt gyenge növényt védte és erősítésére minden lehetőt elkövetett. A mult nagyjai vetettek, de vetnek a maiak is, és a mellett gondosan ápolják, fejlesztik a régi ültetéseket, hogy a jövő kor gyermekei minél többet és jobbat arathassanak. Hit és erő szükséges az alapításhoz, hit és erő képes azt megtartani. Farkas József könyvéből hitet, erőt meríthetünk a küzdelmekre, vigaszt a szenvedések elviselésére, s a hála érzelmei buzognak fel szivünkből a nagy, sokszor csodásnak látszó dolgok szemlélésekor az iránt, a ki a benne bízókat soha el nem hagyja. A könyvben a történész az adatok nagy bőségét, a százados kornak, a mennyiben a pesti egyház történetével összefüggésben áll, hű leírását, a nagy közönség pedig a felemelő példák egész sorát látja maga előtt. A könyv valóban a kaleidoszkopszerűleg változó események leírása történeti egymásutánban. Vajha minél többen éreznék, a mit én éreztem a könyv olvasásakor, hogy Farkas József, e könyv megírásával hálára kötelezett minden egyházát és vallását szerető lelket, mert ebből megismerve a multat, a mely sokszor oly szomorú: hitet merítünk a jövőre nézve is, hogy a dicső nagyok unokái szent kötelességüknek fogják tartani a mult alkotásait a jövő számára nemcsak megtartani, hanem még nagyobb virágzásra emelni. Az érdekes könyv kapható a pesti ref. lelkészi hivatalban és Kókai Lajos könyvkereskedésében. Keresztesi Samu.