Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-04-10 / 15. szám

kivált azoktól, a kik hősi lelkülettel nem igen rendelkeznek. hogy tűrjenek és tudjanak lemondani? Elmondhatják azt a világbölcsek, hogy az embernek meg kell tanulni a panasz nélkül való tűrést! De hát van-e ehhez minden embernek ereje ? El tudja-e erre határozni magát minden ember ? Nincsen-e ezer meg ezer búskomor ember, a ki nem tehet búskomorságáról ? Nincsenek-e gyengék, a kiknek semmi részök abban, hogy erősebbeknek nem mutathatják magokat? Azok a világbölcsek, a kik azt mondják, hogy az embernek a világhoz kell szabni magát és férfiasan és büszkén hordozni szenvedéseit, úgy tűnnek fel, mint azok a vigasztalók, kik úgy szólnak a betegekhez : érezzétek magatokat egészségeseknek, akkor egészségesek lesztek; ti gyengék érezzétek magatokat erőseknek, akkor aztán erősek lesztek. Csakhogy ez úton a betegek nem lesznek egészségesekké, a gyengék nem lesznek erősekké és a szorongatott lélek nem szabadul meg szorongásaitól. Nem, ezáltal a mindenható Isten örök szeretetébe és bölcseségébe vetett hit a búskomorság mélységébe taszíttatnék alá. Dr. Furrer K. után Ruszkay Gyula, jánosi-i lelkész. KÖNYVISMERTETÉS. Az Uri ima. Egyházi beszédek, elő és utóimákkal. Irta Kecskeméti Ferenc békési ref. lelkész. Békés, 1893. Véver Oszkár kiadása. A nevében már magában van valami megható: Úri ima, Mi Atyánk. Maga pedig egy valóságos mysterium, mely jóformán az édes anya ölétől kiséri a keresztyén embert, mígnem megtér oda, a honnan vétetett. Megbűvölő halálától nem ment még a hitetlen sem-Olyan embert sokat láttam, ki unatkozva hallgatta a prédikációt, de mikor a Mi Atyánk következett, mint egy titokzatos suggestióra. imára kulcsolódtak a kezek s meghajolt a fő, Teremtő Ura, Istene előtt. Talán az írásnak egyetlen szava sem őrzi, rejti úgy a Krisztus szájának ihletét, mint ez a rövides imádság. Benne van abban az ember ártatlansága, bűnbeesése, bűnbánata, kibékülése a kiengesztelt ég derűje, békéje. Benne van édes anyánk hozzánk való szerelme, gyermeki hitünk őszinteségének visszacsendülése, éggel, Istennel való érintkezésünk el nem felejthető varázsa. Ezt az imát tanulja meg jóformán először a gyermek a bibliából, ezt mondja el legtöbbször, ennek meghallgattatásáról beszél neki minden elmúló nap. Nagy hatalom az uri ima még napjainkban is. Épen ezért sokszor, nagyon sokszor feldolgozták már egyházi beszédeknek is a legkülönbözőbb nemzetek prédikátorai, mint azt szerző is említi előszavában. Nálunk is feldolgozta már bár idegen forrás után, egyik jelesünk Dobos János. Szivemből örvendek, hogy Kecskeméti Ferenc is kiadta beszédeit az Úri imáról. Mert bár nagy hatalom is a Mi Atyánk, mint mondám, de hatalma, valahogyan inkább mystikus, a gyermekkor emlékeiben, bájában gyökerező, mintsem öntudatos napjainkban. S még azok között is, kik buzgósággal imádkozzák, mennyien vannak, kik nem követik szavait. Sőt többet merek mondani: nem tudják, mit jelent ez vagy amaz a mondása, különösen cselekvésre lefordítva. De meg vannak olyanok is. kik kétkedve állanak egyik és másik mondása előtt. Mindezek bőséges feletet találnak Kecskeméti könyvében. Ő maga ezt írja könyvéről: »célom ezeknek a beszédeknek kiadásával az imádságok ezen imádsága tartalmának némileg megvilágosítása; kincseinek szem elé állítása, ez által az imádkozásbeli öntudatosság és buzgóság fokozása Istennek kegyelme által*. Célját el is érte tökéletesen. Mert az általam ismert beszédek között, melyeket az Úri imáról írtak, jobbat nem tudok ezeknél a beszédeknél; sőt hasonlót sem sokat. Szónokilag vagy talán helyesebben mondom: formailag szebbek lehetnek, de tartalmilag nem. Nagy tudással, sok készültséggel, de még nagyobb hittel van megírva ez a könyv. Csak úgy lüktet benne, csak úgy sugárzik belőle az erő, az Isten lelkének ereje. Nem marad rejtve egyetlen drága gyöngy, egyetlen arany szemecske sem az Úri ima kincses bányájában. Tökéletes és teljes magyarázata ez a könyv a Mi Atyánknak, úgy tudományos theologusilag, mint a gyakorlati életre való vonatkozásában. S azt hiszem, hogy minden igaz lélekkel haligatóban eszközli azt, mit eszközölni vágy, t. i. az imádkozásnak öntudatossá, buzgóbbá tételét. Tiz beszédben dolgozta ki az imádságot szerző. Mind a tíz egészen sikerült. Irásmagyarázata helyes, gyönyörűen indokolt, a mit talán nem is kellett volna Kecskemétiről említenem, ki egyházunk egyik legtanultabb exegetája. Felosztásaiban is szerencsés a szerző, csak a Il-ik beszéde nehézkes egy kissé. Egyébként, felosztásai szerencsésen fejezik ki a tartalmat, s összegükben egészen fedezik a főtételt. Legszebb beszédje a kötetnek a > Mindennapi kenyér *-ről szóló. Mindjárt utánna következik szépség dolgában a »Bocsásd meg a mi vétkeinket és ne vigy kisértetbe« című. Stylusát szeretném, ha könnyebb volna. Egy kissé nehézkes, egy kissé tudományos, az elevenség és a szónoki numerus rovására. Ez a kifogásom azonban tisztán csak aesthetikai. Mert olyan kaliberű embernél, mint szerző, szeretném a tartalmat a beszéd ama szépségében hallani, mely mint édes testvére, a zene, belelopja magát a lélekbe, mígnem azt a saját rezgéseivel hasonló mozgásra kényszeríti. Föltétlen igazság ugyan előttem, hogy Isten igéje, mint ilyen, hatékony és termékeny : de viszont azt sem lehet eltagadni, hogy reánk, emberekre nézve minden,