Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-04-10 / 15. szám

de minden: formában jelenik meg, s hogy a lényeg hatása csak a formán keresztül ér lelkünkig el. Mennyivel szebbek már formára nézve imádságai, melyeket beszédeihez csatolt. Nem vagyok ugyan barátja a nyomtatott és olvasott imádságnak, mert azt tartom, hogy az imádság akár az egyéneké, akár a gyülekezeté : a lehető legspeciálisabb valami, mit általánosítani nem lehet, de mégis örülnöm kell Kecskeméti imáinak, mert igazi kálvinista imák. Kálvinistaságuk pedig abban áll, hogy igazi keresztyén imák. A törpe, a bűnös ember keresi bennök a bűnök bocsánatát, a Krisztus érdeméért. S ezt megtalálva, siet hálát adni érte. Nem az úgynevezett imádság-frazeológiának—mert ilyen is van — szépen összecsiszolt gyűjteményei ezek az imák, hanem egy hivő léleknek Őszinte, egyszerű beszédei, önmagáért s a reá bizott népért. Istenhez. Kecskeméti könyve igen szép kiállítású; ára mérsékelt, s akár szószékre, akár épületes olvasmány gyanánt szivemből ajánlhatom mindenkinek, ki az evangéliumot szereti. Gergely Antal. BELFÖLD. Felső-Baranya és a kongrua. Mióta a kongrua napirendre került, sűrűn fordul elő Baranya neve, hol az egyházi adózás rendszerének tarthatatlan voltát újabban nemcsak az egyházi, hanem a politikai lapok is napról-napra nyomatékosabban hangoztatják. Szolgálatot vélünk tenni e becses lap olvasóinak, ha mint a tűz közepette működő baranyai lelkész, az itt való helyzetet nagy körvonalakban megismertetem a következőkben. Baranya, az ország egyik legáldottabb s hajdan legnépesebb és legmagyarabb megyéinek egyike, a területén lejátszódott nemzeti dráma, a mohácsi vész után a török hadak állandó útja lőn s népességében nagyon megfogyatkozott ugyan, de a megmaradt részt a nagy örömmel bevett reformáció nemzeti egységében tudta összetartani, a legnehezebb időkben is. Azonban sajnos beférkőzött ide az unitárizmus, mely ugyan addig, míg a török hódoltság fennállt, nagyobb bajt nem okozott, de a német uralom visszaállásával a magyarság ellen indított irtó háborúnak képezte alapját. így lőn, hogy a hírneves Pécs és Tolna jó és tiszta magyar népe kivándorlásra kényszeríttetett s helyükbe zagyva, gyülevész — leginkább sváb nép — lőn betelepítve, s beczéző pártfogással jólétbe helyezve, az unitárizmus üldözését a békekötések békói legkevésbbé korlátozták azoknál, kik jobb szemmel nézték a német pápistát, mint a protestáns magyart. A reformátusok azonban megmaradtak az ő tömegükben és százados kísérleteit az uralkodó vallás elnyomó törekvéseinek, a nemzet szerencséjére, diadalmasan kiállották. Ez — a most már fogyó, pusztuló — magyarság valódi nemzeti missziót teljesített itt. Végig a Dráva partján, mint egy áthatlan kőfal állott szemben a folyamon túl hömpölygő szláv tengerrel, melynek egyes hullámai területére is becsaptak ugyan, de mint az iszap ülepedtek le. a nélkül, hogy árthattak volna. A Duna baipartján a szerb és bunyevácz tenger, benn a megyében a számtalan — legjobb helyekre' dús ellátással telepített — németség, im ilyen a környezet, melynek közepette a baranyai reformátusság nemzetfentartó hazafias misszióját teljesítette s most még teljesíti. Apró falvaiban a bádogos, szép tornyok a szellemi művelődés megannyi messzefénylő fáklyái; népének értelmessége s a művelődés, haladás iránt való előszeretete közmondásos. Csinos falvai, módos, sőt úri kénvelmű s berendezésű épületei, a haladás vívmányainak gyors felkarolása, csinos öltözködés, gépek használata, okszerű földmüvelés stb., mind azt mutatják, hogy a reformáció ott, a hol gyökeret vert, kívül-belől áthatja a nép rétegeit s maradandó nyomokat hágy maga után, mely nyilván olvasható úgy az egyes, mint a nagy tömeg életében. Hanem mi volt ennek az ára ? Mily úton érhették el ezt ? Ez az a kérdés, melynek megfejtése felelet lesz egyúttal a mai helyzet nyomorúságára is. Az a sok apró egyház, mely Lampenál ki van mutatva, ma is mind megvan, sőt ma még több is, a történetíró hallgat azok szervezetéről, de beszélnek az egyházmegye jegyzőkönyvei, főleg a chartaiénak a mult század közepe előtt kezdődő jegyzőkönyve. A mult század közepén csoportosítva voltak az egyházak. így elég magas, de a maitól mégis különböző terményfizetéssel — lukmával — látta el papjait. A Mária Terézia idejében napirenden levő zaklatás azonban az ily társegyházakat filiákká minősítvén, a papot egyedül székhelyére akarta szorítani, hogy a filiák népségét a plébános joghatósága alá kényszerítse. A hitéhez hű nép ez ellen mindent elkövetett s ezért valamennyi az anyásításra törekedett s ezt a század végén csaknem teljesen keresztül is vitte, úgy, hogy ereje felett való teherrel terhelte meg magát és utódait. Más vidéki embernek erről fogalma sincs. Elég ha azt mondom, hogy 200 lelket számláló gyülekezetben a pap öt szobás palotában lakik s fizetése meghaladja a 800 frtot, hanem aztán azt még se tudja elképzelni, mit fizet ott egy öt tagot számláló napszámos család. Eljött 1848. eltörölte az úrbért, robotot, dézsmát, kimondta a birtokaránylagos közteherviselést, de a lukmát meghagyta. Ez, mint a letűnt kor csodaszörnye, ott maradt. Összeült két ízben is a zsinat, hozott törvényeket, vetett ki új adót, de az egyházi adózás kérdését csak keztyüs ujja hegyével merte megérintenít. így talált bennünket az egyházpolitikai küzdelem. Az *okor-szigetvidéki kör egyházi értekezlete*, már 1894-ben megérezte a veszedelem fenyegető fuvallatát, fölemelte szavát a lukma eltörlése és a csoportosítás kérdése érdekében, mely a «Prot. egvh. és iskolai Lapban > (s önálló füzetben is) megjelent; ám, az egyházmegye lukmázó papjainak többsége kinevette a rémlátást s nem volt hajlandó a lukma kényelmes pamlagát megbolygatni, mikor még idő lett volna rá. így szakadt ránk az egyházpolitikai törvények felhője, mely újságot olvasó, fogékony népünket mozgásba hozta s előbb különösen ott, hol egyébként is baj volt, megindult a felekezetnélküliség áramlata. A nép azonban hamar átlátta, hogy ezzel a móddal gyűlölt terhétől nem menekül, akkor más menedék után látott. Hamar rájött a szomszéd Somogyban áttért unitáriusok nyomán, hogy ha oda tér, csekély évi járulékon kívül semmit sem fizet (igaz, hogy nem is kap); e mellett egy idegenből ideszármazott kir. hivatalnok buzdította az elégedetleneket, hogy legyenek lutheránusokká, hol évenként és családonként (!) csak egy frtot (!!) kellene fizetni. A kétségbeesett nép lépre ment s a helyi lapok már jelentették, hogy a pécsi lutheránus pap 78 áttért reformátusnak adta föl az úrvacsorát. Ezzel két egyház alapja rendült meg és a