Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1898-03-27 / 13. szám
állapítása ugyanott a protestáns egyházi hatóságok jogául van elismerve, a tanerőktől követelendő minősítésnek és a minősítő vizsgákra vonatkozó szabályoknak megállapítása pedig, mint az ország minden világi vonatkozású iskoláin, az egyenlő fokú képzettség biztosítása szempontjából a király, illetve annak kormánya részére tartatik fenn. A tanerőktől követelendő minősítésre nézve az 1892. évi 46,527. számú miniszteri rendeletnek megfelelőleg a kecskeméti jogakadémiának a konvent elé terjesztett új szabályaiba a kérdés elvi megoldását illetőleg, egész helyesen csak azon intézkedés vétetett fel, hogy rendes tanárok azok, kik tantárgyaikra doktorsággal képesített s egyszersmind egyetemi előadásokra jogosított (habilitált) egyének közül a rendszeresített tanszékekre élethosszig választatnak meg, vagy a rendszeresített tanszékeken véglegesítetnek, holott az 1893. december 29-ki egyházi tövény 488. §-ában szentesítve lőn az is, hogy rendes tanárok azok, a kiknek a jogtanárságnál ügyvédi, theologiai tanárságnál pedig magántanári képesítettségük van, vagy pedig, a kiknek nincs ugyan ilyen képesítettségük, de tudományos irodalmi munkásságuk által, azon tudományszakra való képzettségüknek kiválóbb bizonyítékát adták. A minősítő vizsgákra vonatkozó szabályok azok, melyek a kecskeméti jogakadémia szabályainak vizsgálati részében, illetve ezen szabályok 49., 51., 54., 56., 59., 63., 66., 70., 73., 76., 79., 88., 90., 92., 94. és 100. §-aiban foglaltatnak. Mindezen szabályokra nézve a konvent álláspontja alig lehet más, mint az, hogy a király, illetve annak kormánya által megállapított szabályokat feltétlenül alkalmaztatja, de a kormánynyal egyetértésben maga állapítja meg, hogy mely állami szabályok vonatkoznak a tanerőktől követelendő minősítésre s az állam által minősítőknek elismert vizsgákra s miként nyerjenek alkalmazást valamennyi reformált jogakadémián egyaránt, de természetesen csak azon pillanattól kezdve, a melyben a konvent azt nekik utasításul adja. Másként áll a dolog a tanítás és tanulás módszerével, vagyis az arra vonatkozó szabályokkal, hogy mi, hogyan tanítandó s mily intézkedések teendők, hogy a tanulmányok kivánt eredményre vezessenek, egy szóval a tanulmányi szabályokkal. Tanulmányi jellegűek a kecskeméti jogakadémia szabályainak nemcsak tényleg a tanulmányi szabályok címe alatt előforduló 52., 53., 55. és 58. §-ai, hanem a rendtartási, illetve fegyelmi szabályok gyanánt felsorolt 96—99., 104.. 105., 114., 115., 120., 122., 124, 128, 130, 132, 136., 137, 139., 141, 142, 151, 152., 155., 158 és 162. 166. §-ai is. Ezen szakaszokban egy igen figyelemre méltó újítás is létesült a tanári kar kezdeményezésére, s ez a kötelező havi colloquiumok rendszere, melynek értelmében minden joghallgató köteles a kötelezett tárgyakból szeptember és február, vagyis a beiratkozási hónapok kivételével minden hónapban, az előadó tanár által kitűzött időben, colloquálni s a mennyiben havonkénti colloquiumai az esetek nagyobb részében elfogadhatóknak nem találtatnának, díjfizetés mellett egy, a szak-és két más tanárból összeállított bizottság előtt, az egész előadott tananyagból vetni magát alá a colloquiumnak, miután ellenesetben leckekönyve alá nem írható. Tudjuk, hogy az állam közvetlen rendelkezése alatt álló jogakadémiákon a colloquiumok nem kötelezők, tudjuk azt is, hogy a budapesti egyetemen a leckelátogatási szorgalom ellenőrzése is lehetetlen s a beiratkozás, valamint leckekönyv aláírás alkalmával való, egy tanév alatt legfeljebb négyszeri megjelenés árán minden beiratkozott hallgató igazoltathatja magának az egyes tanfolyamok hallgatását s csak a vizsgáknál jut szorgalma a kérdések kis számánál fogva nem annyira szigorú, mint inkább szerencse-próba alá. Mindez szükségképen eredményezi azt, hogy a hallgatóság, magára hagyatva elhanyagolja magát, elszokik a tanulástól, a komoly foglalkozástól s az előírt tárgyak intensiv tanulmányozása helyett megelégszik a tanárok által tenni szokott kérdésekre való felületes készüléssel, ha ugyan az ezekre való készülésnél is el nem számítja magát a tanulásra szánt idővel, s végeredményül azt látjuk, hogy az egyetemre beiratkozott joghallgatók nagyobb része az előírt négy év elteltével, annak dacára sem nyer végbizonyítványt, hogy csak két alapvizsgát kell tennie az első, illetve második év végén. Ezen, az ifjúság későbbi fejlődésére is demoralizálólag ható hátrányok ellensúlyozására kínálkozik egyik alkalmas eszközül a kötelező időközi colloquiumok behozatala s ennél az egy intézménynél is láthatjuk, hogy aligha volna ajánlatos a konventnek arra az álláspontra helyezkedni, hogy az állam által létesítendő tanulmányi szabályokat is feltétlenül behozzuk jogakadémiáinkon. Van a kecskeméti jogakadémia szabályaiban két olyan intézmény is, mely az ifjúság könnyelműségének istápolására kiválólag alkalmas. Az egyik a 66. és 67. §-ok azon intézkedése, hogy a ki a második félév végén vagy a harmadik félév kezdetén az I-ső, s a negyedik félév végén vagy az ötödik kezdetén a II. alapvizsgát le nem teszi, annak a vizsgálat sikeres kiállása nélkül eltöltött tanidő a quadrienniumba beszámíttatni nem fog, mely különben az 1883-ki tanulmányi és vizsgálati szabályzatból átvett intézkedés folytán olyan értelmezést nyert, hogy a joghallgatók olyankor, midőn az index aláirás megtagadtatott, akadálytalanul iratkoznak be a következő magasabb évfolyamba rendes hallgatókul s midőn így a hét vagy nyolc féléven, illetve azok egy részén végig iratkoztak, akkor érvényesül a másik intézkedés, mely abból áll, hogy az 56. §. értelmében a bármely okból szabálytalanná vált tanfélévek beszámításának joga a vallás- és közoktatási miniszternek van fentartva. Ezen intézkedések fenmaradása mellett a kötelező havi colloquiumok intézményének remélt hatása is alig érvényesülhet, mert az a joghallgató, a ki kötelességeit teljesen elhanyagolta, azon társaival mehet a magasabb évfolyamokba és szerepelhet együtt, a kik kötelességeiket teljesítették, a minisztérium utólagos colloquiutn feltételével engedélyezi a megtagadott félévek aláírását s egy kis utánjárással azt is elérheti, hogy dacára elkésve tett vizsgáinak akkor, vagy félévvel később kap absolutoriumot, mint a kötelességeiket teljesített társai. Örömmel láttam ezért, hogy a sárospataki jogakadémia 1884-ki szabályzatában még fenn van tartva azon intézkedés, hogy a ki az előző évfolyamot szabályszerűen be nem végezte, az a következő magasabb évfolyamba rendes hallgatóul fel nem vehető s hiszem, hogy a konvent ebben a szellemben fog állást foglalni az általa megállapítandó tanulmányi szabályokban. A mi a szabálytalan tanfélévek miniszteri beszámítását illeti, hasonló szellemű miniszteri engedélyezések lehetősége a 99. és 130. §-ban is meg van állapítva, de véleményem szerint helytelenül, mert a tanulmányi rendszer helyes érvényesítése érdekében a miniszter viszonya a reformált egyház által alkalmazott tanulmányi rendszerhez csak úgy állapítható meg, hogy a miniszter ugyan tanfolyammentességgel természetesen engedélyezhet vizsgákat a reformált jogakadémiákon is, de a rendes hall-