Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-03-13 / 11. szám

könnyebb megvalósítását mozdítja elő, a midőn az állam társadalmával történelmileg összenőtt vallási társulatok sikeres működését minden lehető eszközökkel előmozdítani törekszik«. Ha az állam önérdekeinek s öncéljainak ily előmozdítását látja a történelmi egyházak megerősítésében, akkor lehetetlennek tartjuk, hogy komoly megfontolás tárgyává ne tenné ama ve szedelmeket, a melyeket a javaslat, ha a tehercsökkenés vele párhuzamosan meg nem történik, okvetlen fel fogna támasztani. E veszedelmeket előre meglátni s elhárításuk módjairól gondoskodni azonban nem az államnak kellene első sorban, hanem nekünk magunknak, kiknek létérdeke van kockán e kérdésben. Látjuk-e e veszedelmeket? — gondoskodni akarunk-e ezek elhárításáról jó eleve? Talán vannak még hozzánk hasonló naiv lelkek, a kik látnának és akarnának s talán írásaikkal igyekeznének is felhívni a figyelmét azoknak, a kik tehetnének ez irányban valamit; de mit ér az, ha gyenge szavaikat nem hallja meg senki?! Bíztunk egyházkerületünk rendkívüli közgyűléséhez; bíztunk azokhoz a kijelentésekhez, a miket privátim hallottunk; de bizalmunkban keservesen megcsalódtunk. Rendkívüli közgyűlésünk bár a tárgyalást megelőző értekezleten ege szen helyesen indult a dolog, engedte magát kiveretni a helyes mederből s oly határozathozatalra kényszeríttette magát a kérdés feltevés által, a mi szinte megmagyarázhatatlan előttünk. Most már nincs más számunkra, mint csak az, hogy egyetemes konventünk figyelmét hívjuk fel a veszedelemre s az ő figyelmébe ajánljuk azt az expedienst, a mely mellett e veszedelmek kikerülhetők volnának. Egy dolog feltétlen bizonyos s ez az, hogy a javaslatnak a nélkül való törvénynyé tótele, hogy a lelkész-fizetési terhek könnyíttetnének, szinte halálos veszedelmet rejt magában magyar prot. egyházunkra nézve, tehát arra kellene törekednünk, hogy a teher-leszállítás a javaslat mellett megvalósíttatnék, E teher-leszállítás megtörténhetnék adózási rendszerünk teljes reformálása s az az állami hozzájárulásnak a szerint leendő megállapítása mellett. Igaz, hogy az egyházi adózás reformját egy óv alatt keresztülvinni nem lehet, de ez nem jelentheti azt, a hogy azt egyházker. közgyűlésünk magyaráztatni engedte, hogy miután az adóreformtól függ az állami hozzájárulás végleges megállapítása, tehát a javaslatnak törvénynyé léteiét is meg kellene akadályozni mindaddig, míg az keresztülvíve nem lesz. Nem, ezt nem kivánta s nem kivánja senki; de igen is kívánatos, hogy a javaslat törvénynyé legyen már a jövő évre, de a segélyezés akként kezdessék meg, hogy fentartassék a prot. egyházaknak az a joga, hogy a miután adórendszerét reformálja s annak alapján a lelkész-fizetéseket megállapíthatja, akkor kérhesse az államtól az állami reális hozzájárulás mórtékének végérvényes megállapítását. Hogy ez megtörténhessék, e végre csak a törvényjavaslatnak 2. §-át kellene megváltoztatni, olyan formán mint a hogy az 1. §. is hangzik. Ez a módosítás ekképen hangzanék: »A törvényesen bevett többi vallásfelekezet 1898. január hó l-ig más rendszeresített lelkészi állásainak jövedelme, acldig is, míg a felekezetek, önkormányzati úton egyházi adózásukat rendezvén, az állam hozzá] árulása meg állapíttathatnék, az állampénztár terhére, ideiglenesen évi 800, illetőleg 400 frtra egészíttetik ki stb.« E módosítás mellett a segélyezés nem volna elodázva s a főnyereség az volna belőle, hogy gondoskodhatnánk a különben fenyegető veszedelmek elhárításáról is. Ajánljuk e dolgot s e módosítást egyetemes konventünk komoly figyelmébe s magyar ref. egyházunk léte iránti igaz szeretetből folyólag kórve-kórjük, hogy ne engedje magát e kérdésben semmi más által befolyásoltatni, mint egyedül az egyház érdeke által. Mi elmondtuk véleményünket őszintén, s nem hiszszük, hogy azokban a veszedelmekben, a miket felemlítettünk, csak képzelt rémeket látnánk. Gondolja meg azért egyetemes egyházunk, hogy mit akar és mit fog tenni, nehogy a most nyújtani akart alamizsna egykor egész léteiét követelje kamatos kamatul. Hamar István. A kongrua javaslathoz.* Az indokolás szerint, a törvényjavaslat célja egyedül és kizárólag: »a törvényesen bevett vallásfelekezetek lelkészeinek nyomasztó anyagi helyzetén segíteni«. Kétségen kívül szép, nemes, emberbaráti cél, mely az állam feladatával nemcsak ellentótben nem áll, hanem mint a következő kikezdésben kifejti: jól felfogott érdeke által parancsolt kötelessége is egyúttal. — Csak kár, hogy a cél teljesen egyoldalú, mivel »a vallási társulatok sikeres működésót minden lehető eszközökkel előmozclítani« — nemcsak azt teszi, * Részlet Egy pap: »Néhány őszinte szó* című röpiratából.