Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-03-06 / 10. szám

lem hálára kötelezhet ugyan, de biztosítékot csupán a történeti alapokon nyugvó jog adhatcc. Ezek a kijelentések azonban régen, e Lap 1859. évi 40 és 49-ik számában jelentek meg. Az óta nagyot változott a világ s a szabadságnak immár elég hosszú évei alatt megtanultunk lemondani a szabadságról anyagi előnyökért, még ha olyan körülmények közt nyújtják is azokat, mint a melyeket fentebb vázoltunk. A hívek áldozatkészségén nyugvó protestáns egyházak évi pár 100,000 írtért lemondanak függetlenségükről, engedik behatolni a trójai lovat és nem igen akarnak gondolni azzal, hogy ha Thun és Schmerling-fóle miniszterek jutnak kormányra, mi lesz majd akkor? Pedig ki áll jót érte, hogy ez bekövetkezni soha nem fog? Ha immár lehetetlenné vált egyházunk nagyjait, azokat, a kiknek százezrek ós milliók állanak rendelkezésére, rábírni arra, hogy felajánlva jövedelmüknek egy csekély töredékét, megmentsék egyházú kata gyámkodástól; maradnak még más utak ós módok, a melyeken ezt el lehetne érni. A terv csak azok előtt látszik majd furcsának, utopisticusnak, a kik a dologhoz nem értenek; a kik foglalkoztak vele, azok e sorok írójának igazat fognak adni. Arról van szó, hogy egy csapással megmentsük egyházunk függetlenségét és olyan kapcsolatot teremtsünk a pap és hívei között, a minő már régen nem volt. Fájdalommal látjuk, hogy ez a kapcsolat a legtöbb helyen semmivé készül zsugorodni. A legutóbbi reformok nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a pap elveszsze régi tekintélyét s a mint Iíállay András, Szabolcs volt főispánja, az ottani szociálizmusról írt füzetében kifejti, »pásztor nélkül maradt a nyáj, tanácsadó nélkül a nép«. Ezt a helyzetet csak rontani fogj a az, ha a Wlassics-féle javaslatot viszsza nem utasítjuk. Az állami segítség szítani fogja a bomlást, az ellenszer alkalmazása tehát annál sürgősebb. Pár óv előtt indult meg rendszeres formában az a mozgalom, mely máig közel 400 hitelszövetkezetet létesítve, ezreket mentett meg az uzsorától ós sok családot az elbukástól. Ezeknek a szövetkezeteknek alakításánál és vezetésénél résztvett számos protestáns pap ós tanító. Ezek tudják, de érdemes másoknak is figyelembe venni, hogy 1896 végén a szövetkezetek tiszta nyeresége, bár akkor számuk csak 350 volt, 170 ezer frtra rúgott. Most, fölbuzdulva a hitelszövetkezetek sikerén, megindult a munka a fogyasztási szövetkezetek érdekében is, azzal a célzattal, hogy a népet megmentsük az árúuzsorától. Alig van , község, melyben ezen a réven évenként 3—400 frt nyereséget el ne lehetne érni, ós ez lenne nézetem szerint, az a forrás, a melyhez fordulhatnánk. A szövetkezet alapszabályaiba föl lehet venni, hogy a nyereség egy része egyházi célokra fordítandó. Ezzel lehetne pótolni a papok fizetését, e mellett a szövetkezetek segítségével jobb sorsba juttatott nép szivesebben fizetné egyéb tartozását is, mert volna miből. Csillóry szadai ref. lelkész, Vargha vönöcki esperes ós más egyházi férfiak szinte csodákat tettek a szövetkezetekkel rövid pár év alatt; miért ne tehetnék ezt meg mások is, ha igazán szeretik a népet és hívei egyházunknak ? A protestáns egyházaknak, ha az élet irányítói, a fejlődós tényezői akarnak maradni, ki kell lépni arra a mezőre, melyet a gyakorlati keresztyénség mezejének nevezünk. Iíezökbe keli venni a munkát, bármily ellenzésre talál is ez a megszokott tétlenségre féltékeny körök részéről. Igaza van Nathusiusnak, a ki Szlávik által ismertetett művében * azt mondja, hogy a társadalmi élet a gazdasági és erkölcsi tényezők közös productuma. A mint a dolgok állanak, az egyházak nem maradhatnak az erkölcsi élet irányítói, ha a gazdasági életbe bele nem nyúlnak és annak küzdelmeit erkölcsi tartalmú aspiratiókkal megnemesíteni elmulasztják. Itt van reá az alkalom. Szóljanak a fölvetett eszméhez első sorban azok, a kik évek óta fáradnak velünk a szövet kezeti téren, a kik tudják és érzik, milyen erő van a szövetkezésben anyagi ós erkölcsi tekintetben. Ők méltányolni fogják az elmondottakat ós szavuk hiszem, meggyőzi a kétkedőket. Uj idők következnek el reánk, ha e tervet megvalósítani sikerül. Bernát István. Timeo Danaos et dona ferentes. Az évtizedek óta sürgetett s várvavárt államsegély végre valahára megérkezett; legalább a törvényjavaslat, melynek keretében céloztatik a segélyezés, ott fekszik a törvényhozó testület asztalán. Midőn a javaslatot végig olvastam, a szógyen érzete ébredt föl bennem. Hát a magyar vallás papjai, a kik századok óta össze voltak és vannak forrva a magyar haza fogalmával és szabadságával, azt érdemlik, hogy az oláh pópák s a zsidó sakterek mellett még háttérbe is szoruljanak ? — nem levén elég, hogy velők egy kalap alá szoríttatnak! Mert ha a javaslatot elolvassuk, az tűnik ki, hogy az írástudatlan pópák ós a zsidó vallás sakterei aránylag nagyobb segélyezésben részesíttetnek, mint a prot. egyházak * Prot. Egyh. és Isk. Lap ez évi 9. és 10. sz.