Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-03-06 / 10. szám

papjai, mert ezek egyetemi szinvonalon álló képesítéssel rendelkeznek, míg amazok némelyike az elemi iskolát is csak hírből ismeri. A javaslat igen téved, a mikor segíteni akarva az egyházi bajokon, azon elvre helyezkedik, hogy a felekezeti békesség kedvéért mindenkit segélyezzen. Inkább arra kellett volna törekednie, hogy a selejteseket, az érdemetleneket az érdemesekkel egy osztályba ne sorozza, hanem midőn az érdemeseket jutalmazni óhajtja, az érdemetleneket az őket meg nem illető állásból eltávolítsa. S miért nem egyszerre igyekszik rendezni a kormány a róm. kath. papok kongruáját is? Vagy ha őket kihagyta, miért nem csoportosította a felekezeteket úgy, hogy külön volnának a protestáns felekezetek s külön a két görög felekezet ós a zsidó vallás papjai ? En azt következtetem, hogy a kormány fél a róm. kath. felekezet hatalmától. De mindeme kifogásaim csak a külső formát érintik s talán el is tekintenék tőlük, ha a javaslat bensőleg megnyugtathatna bennünket. De nem hogy megnyugtatna, sőt épen komoly aggodalomra ad okot, mert a nyújtani akart jótétemény fejében oly áldozatokat kiván tőlünk, a miket meg nem adhatunk, ha csak egyházunk jövőjót könnyelműen ki nem akarjuk szolgáltatni az állami jótetszósnek és önkénynek. E kívánt áldozatokra kívánom ón most a ügyeimet felhívni s a javaslat ama pontjaira reflektálni, a melyek autonomikus szempontból nagy veszedelmet rejtenek magukban. A 2. §. szerint ugyanis »az új lelkészi állások jövedelme csak akkor egészíttetik ki 800, illetőleg 400 frtra, ha a vallás- és közoktatásügyi miniszter az új lelkészi állás szervezését az illető felekezet előterjesztése folytán indokoltnak tartjacc. Hátha a miniszter nem tartja indokoltnak? Akkor új lelkészi állás nem szervezhető? Legalább is nagyon különös, hogy akár a mostani miniszter, akár az utána jövők jobban tudnák, hogy van-e valahol lelkészi állásra szükség, mint a felekezet maga, mely az állást felállítani akarja. így mindenkor a vallás- és közoktatásügyi miniszter kegyelmétől függene a felekezet e tekintetben. A mult története a mi tanulságunkra Íratott meg. S ki mondhatná azt, hogy nem következnek-e ránk olyan idők, a milyeneken őseink keresztülmentek, a midőn részünkre vallásszabadság adatott, de csak úgy, ha az a róm. kath. vallásra nézve nem sérelmes. Hátha a vallás- ós közoktatásügyi miniszter, akár saját meggyőződése, akár más felekezetek preszsziója folytán sérelmesnek, szükségtelennek találná az új lelkészi állás szervezését, hova appelláljunk ? Ilyen törvény mellett azt hiszem, Esztergom Eger, Pécs, Hatvan városoknak a róm. katholikusokhoz képest csekély számú protestáns hívei sohasem nyertek volna papot. Már pedig a mi felekezeti érdekeink különösen megkövetelik, hogy ilyen helyeken papjaink legyenek, a kik képesek is, készek is a róm. kath. papok túlságos buzgóságát ellensúlyozni s annak a buzgóságnak kitöréseit kellő mértékre leszállítani; mert elszéled ós elpusztul az a nyáj, a melynek nincs hűséges pásztora. A 8. §. szerint: »Ha a kiegészítésért a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez illetékes hatósága útján oly lelkész folyamodik, a ki ellen a 7. §. b) pontjához képest erkölcsi vétség, vagy államellenes magatartás miatt kifogás emelhető: a vallás- ós közoktatásügyi miniszter az illetékes felekezeti hatóságot, ha ez fegyelmi úton még nem határozott, a fegyelmi eljárás megindítására szólítja föl és ily esetben az eljárás befejezése ós az eredménynek hozzá törtónt bejelentése után intézkedik a jövedelmi kiegészítés megadása vagy megtagadása iránt«. A 9. §. bekezdése szerint: »ha a felekezeti hatóság fegyelmi határozata az illető lelkészt a panasz alapos volta dacára állásában meghagyja: a vallás ós közoktatásügyi miniszternek jogában áll a rendelkezésére álló adatok alapján a jövedelmi kiegészítést a 7. §. b) pontjában foglalt rendelkezéseknek megfelelően megvonni.« Hát kérdem: lehet-e, szabacl-e megengednünk, hogy a felekezeti hatóság ítéletét a miniszter így ignorálhassa? Ha a felekezeti hatóság valamely lelkészt állásában, fegyelmi ügyének tárgyalása után meghagy, kell: hogy a lelkész a miniszter előtt is tiszta ós olyan legyen, a ki érdemes a segélyre; ha peclig a hatóság ítélete elmarasztaló volt rá nézve, akkor meg természetesen nem is folyamodhatik segélyért, sőt azt is, a melyet élvezett, elvesztette. A lelkészi álláshoz nem méltó súlyos erkölcsi vétség eddig is megfosztotta, ezután is megfosztja a papot állásától, az államellenes magatartás pedig oly tág kapu, hogy azon mindenkit ki lehet dobni. Erre azt mondhatják ugyan, hogy a ki nem érzi magát bűnösnek, ne vegye magára; de nekem úgy tetszik, hogy e törvényjavaslat magyarázása alapján a ref. egyház is könnyen beleeshetik az államellenes magatartás bűnébe, melyre pedig eddigi történelmünk nem mutathat föl példát. Ha a segélyezett lelkész nem engedi magát felhasználtatni politikai célokra: megvan az államellenes magatartás, megtörténik a segélyelvonás