Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1898-02-13 / 7. szám
A nevezetes törvényjavaslat egész terjedelmében így hangzik: 1. §. A latin, görög és örmény szert, lelkészek jövedelmének (kongruájának) kiegészítése jelenleg rendezés alatt lévén, míg ez a rendezés be nem következik, a legszűkebb anyagi viszonyok között levő e lelkészek jövedelmének ideiglenes kiegészítésére a törvényhozás az államköltségvetésben megfelelő külön összeget fog felvenni. 2. §. A törvényesen bevett többi vallásfelekezet 1898. évi január l-ig már rendszeresített lelkészi állásaink jövedelme az állampénztár terhére évi 800, illetőleg 400 forintra egészíttetik ki és a kormány e határozat végrehajtására a jelen törvényben megállapított módon és időben utasíttatik. Az új lelkészi állások jövedelme csak akkor egészíttetik ki évi 800, illetőleg 40Ü forintra, ha a vallás- és közoktatásügyi miniszter az új lelkészi állás szervezését az illető felekezet előterjesztése alapján indokoltnak tartja. 3. §. A 2. §-ban meghatározott jövedelmi kiegészítés igénybevétele végett a lelkészek, illetékes felekezeti főhatóságuk, illetőleg hitközségi elöljáróságuk útján, a szükséges adatok bemutatása mellett, a jelen törvénynek hatályba lépésétől egy éven belül, a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez fordulhatnak. Az 1898. évi január hónap l-ig már rendszeresített oly lelkészi állás, mely ezen egy év alatt be nem jelentetett, jövedelmi kiegészítésben nem részesíthető, kivéve azt az esetet, midőn a bejelentés azért nem történt meg, mert a tényleg alkalmazott lelkész a 3. §-ban előírt képesítéssel nem bírván, 800 forintig terjedő jövedelmi kiegészítésre igényt nem tarthatott és jövedelme az őt megillető 400 forintot meghaladta. A lelkészi jövedelmek kimutatása végett már eddig beszolgáltatott adatok annyiban vehetők figyelembe, a mennyiben azokat, a vallás- és közoktatásügyi miniszter elfogadhatóknak találja. 4. §. Jövedelmének 800 frtra való kiegészítésére csak azon lelkésznek van igénye, a ki igazolja azt, hogy az illető hittudományt valamely hittani intézeten, a hazai középiskola nyolc osztályának elvégzése után, nyilvánosan vagy magánúton, legalább három évig tanulta és ez utóbbi esetben valamely hittani intézeten vizsgát tett, továbbá hitfelekezete részéről szabályszerű lelkészi képesítést nyert. 5. §. A 4. §-ban körülírt minősítést nem igazoló lelkész jövedelme csak 400 forintig egészíttetik ki. Ha azonban ily lelkész az említett minősítést később igazolja, az igazolás napjától számítva jövedelme 800 forintig fog kiegészíttetni. Azon körülmény, hogy valamely jövedelmi kiegészítéssel ellátott lelkészi állás birtokosa 800 vagy 400 forintig élvezett-e jövedelmi kiegészítést, az utódra nézve figyelembe nem vehető; e tekintetben mindenkor a 4. §-ban körülírt minősítés lesz irányadó. 6. §. Úgy a 800, mint a 400 frtig terjedő jövedelmi kiegészítésre csak olyan lelkész bír igénynyel, a ki magyar állampolgárságát igazolja. 7. §. Nem részesülhet jövedelmi kiegészítésben és ha részesült, azt elveszti az oly lelkész, a ki: a) jogerős büntetőbírósági ítélettel hivatalvesztésre szóló mellékbüntetéssel sújtatott, a büntetőbíróság ítéletének jogerőre emelkedésétől kezdve a hivatalvesztés időtartama alatt; b) a ki állásához nem méltó súlyos erkölcsi vétséget követ el, vagy államellenes magatartást tanúsít és e miatt büntetőbírósági ítélettel vagy fegyelmi úton elmarasztalva lett; a mennyiben a büntetőbíróság szabadságvesztés büntetésre ítélte, a szabadságvesztés büntetésénei tartama alatt és a büntetés kiállásától egyébként a büntetőbírósági ítélet vagy fegyelmi határozat jogerőre emelkedésének, illetőleg a 9. § nak említett miniszteri határozat keltének napjától számított három évig. Ha pedig a jelen §-nak 1) pontjához képest már elmarasztalt lelkész, az ott említett négy év alatt vagy azután, ezen b) pontban említett erkölcs ivétség vagy államellenes magatartás miatt büntetőbírósági ítélettel vagy fegyelmi határozattal újból elmarasztalva lett. a jövedelmi kiegészítést, a jelen szakasz harmadik bekezdésében megjelölt időponttól kezdve, személyére nézve végleg elveszti. Mi tekintendő államellenesnek: azt az 1893. évi XXVI. törvénycikk 13. §-ának utolsó bekezdése határozza meg. 8. §. Ha jövedelmi kiegészítésért a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez illetékes hatósága útján oly lelkész folyamodik, a ki ellen a 7. §-uak b) pontjához képest erkölcsi vétség, vagy államellenes magatartás miatt kifogás emelhető, a vallás- és közoktatásügyi miniszter az illetékes felekezeti hatóságot, ha ez fegyelmi úton még nem határozott, a fegyelmi eljárás megindítására szólítja föl és ily esetben az eljárás befejezése és az eredménynek hozzá történt bejelentése után intézkedik a jövedelmi kiegészítés megadása vagy megtagadása iránt. 9. §. Ha a kiegészített jövedelemmel bíró lelkész ellen a vallás- és közoktatásügyi miniszter előtt erkölcsi vétség vagy államellenes magatartás miatt alapos panasz emeltetik, a vallás- és közoktatásügyi miniszter az illetékes felekezeti hatóságot a fegyelmi eljárás megindítására fölszólítani köteles. Ha a felekezeti hatóság a fölszólitás dacára az illető lelkész ellen a fegyelmi eljárást foganatba nem tette, a vallás- és közoktatásügyi miniszter, a fölszólítás kézbesítésétől számított három hónap elteltével, a kiegészítési összeg megvonása iránt határoz. Ha a felekezeti hatóság fegyelmi határozata az illető lelkészt a panasz alapos volta dacára állásában meghagyja : a vallás- és közoktatásügyi miniszternek jogában áll. a rendelkezésére álló adatok alapján, a jövedelmi kiegészítést a 7. §. b) pontjában foglalt rendelkezéseknek megfelelően megvonni. A jövedelmi kiegészítés megvonását kimondó miniszteri határozat az illetékes felekezeti hatóság fegyelmi ítéletének egyéb rendelkezéseit nem érintheti. 10. §. A lelkészi jövedelem kiegészítése az állami költségvetésben e célra fölvett javadalmazás terhére kilenc év alatt történik és pedig az első három év alatt fokozatosan a 2. §-ban említett összes lelkészek jövedelmének 600, illetve 300 forintra, a további hat év alatt fokozatosan 800, illetve 400 forintra. 11. §. A jövedelmi kiegészítés megállapítása céljából a jövedelmek és kiadások bevallásánál a következő alapelvek irányadók: 1. Fölszámítandó jövedelmek: 1. A földbirtok haszonbérjövedelme, a haszonbéri szerződés szerint, vagy a mennyiben saját kezelés alatt állanak, a hasonminőségű földekre nézve helyben vagy a vidéken szokásos haszonbérek utolsó öt évi (1893—1897) átlaga szerint. A lakóház az udvar és a kert (ez utóbbi azonban csak (egy és fél) katasztrális holdig) figyelmen kívül hagyandó. 2. A bérépületeknek és épületrészeknek az adótörvények által megállapított föntartási költségek levonása után fönmaradt tiszta jövedelme. 3. A hasznothajtó jogok és jogosítványok, valamint iparüzletek, úgymint malomtartás, malom-mérce, halászat, t, makkoltatás, révvám stb. tiszta jövedelme