Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-09-26 / 39. szám

A vádli egyháznak Szűcs Jenő főszolgabíró és tanácsbiró díszes űrasztalí terítőt ajándékozott. Velence templomát 1300 frt erejéig javította. Az építkezés és adakozás őszszege 24,178 frt. Fölemelő szép jele a buzgóságnak e mi borús időnkben. Született a mult évben 706 fi, 607 nő, összesen : 1313. Meghalt 542 fi, 564 nő, összesen 1106. Házasságot kötött 377 pár. Csupán egy pár nem kérte az egyházi áldást: egy ref. nő, ki régibb idő óta egy izraelitával él' concubinatusban, most pedig azzal polgári házasságra lépett. Konfirmáltatott 344 fi, 367 nő, összesen 711. Az egyházmegye népessége 41,651 lélek. Szaporulat a mult évihez képest 200 lélek. Legnépesebb egyházai: Bicske 2675 lélekkel és Sárbogárd az anyaegyházban 2289, nagyszámú szórványaiban 800, összesen 3089 lélekkel. Ez esperesi jelentés élénk éljenzéssel vétetett tudomásul, mely éljenzés különben mindegyre hangzott a jelentésnek azon részénél, mely az egyházak és egyesek által hozott szépszámú áldozatokról számolt be. Mindazáltal bizonyos, hogy egyházaink helyzete, anyagi tekintetben nem mindenütt kielégítő. Bizonysága ennek az a táblás kimutatás, melyet az esperes úr, mint jelentésében is jelzé, a gyűlés elébe terjesztett, a melyből kitűnik, hogy egyházmegyénkben 12 egyház van olyan, a hol a papi fizetés alól marad a 600 frton s hogy e minimumot elérje, 1434 frt állandó évi segélyre volna szükség. Ha pedig 800 frtig emeltetnék, 3453 frt szükségeltetnék. Vannak nagyszámú szórványaink is, mintegy 16 egyháznak. Ezek gondozására 2000 forintot haladó segítségre volna szükségünk. Vannak egyházaink, melyek számára mintegy 2100 forint államsegítség kellene, mivel szükségleteiket önerejökön nem bírják többé fedezni. Az anyakönyvi kivonatokért az egyes lelkészeknek adandó kárpótlás — az eddigi stóla-jövedelem felét véve fel — 1228 frtra rúgna. Mind a négy tételt összevonva : csupán egyházmegyénknek 6812 frt államsegélyre volna szüksége, ha a papi javadalmazás 600 frtig és 8831 frtra, ha 800 frtig egészíttetnék ki az állam által. E munkálatot egyházmegyénk, csekély módosítással elfogadta s esperes úr felterjeszti azt azonnal a püspöki hivatalhoz, hogy onnan tovább, az államkormány színe elé jusson. . . Hogy minő eredménynyel? Vederemo. A tárgyalásra került többi ügyek kisebb fontosságúak lévén, csak röviden számolok be róluk. Az országos gyámintézetbe egyházmegyénk minden lelkésze befizette a mult évi járulékokat. A tanítói fizetések korpótléka ügyében egyházmegyénk újból megsürgeti egyházkerületünk útján a konventet, hogy járjon közbe a kormánynál oly modus procedendi létítésére, hogy ne kelljen minden egyháznak külön-külön kérni a korpótlékok kiutalványozását az államtól. A kebelbeli gyámintézet alapszabályait, az országos gyámintézet felállítása által teremtett helyzettel szemben szükséges levén módosítani, a mult gyűlésen kiküldött bizottság javaslata folytán jelen közgyűlésünk a szükséghez képest átalakította. Az egyházkerület tavalyi közgyűlése által az államsegélyből az egyes egyházmegyék közigazgatási szükségeinek fedezésére juttatott 100—100 frt adományt, egyházmegyénk a saját közpénztára gyarapítására fordítja. A különböző alapokhoz folyamodók száma ezűttal is elég tekintélyes lévén, a közgyűlés mint máskor is, azon igyekezett a segélyre ajánlásnál, hogy a szokott határt túl ne lépje és szertelen kívánságokkal ne hozakodjék elő. A misszió-bizottság jelentése reá mutat röviden azon szerény bár, de mégis számottevő eredményekre, a melyeket a bizottságnak öt évi fennállása alatt elérnie sikerült. Az egyházak s lelkészek figyelme folytonosan ébren tartatik s a szórványok gondozása körül itt-ott szép áldozatkészség és belmissziói tevékenység nyilvánul. Elkészült és kinyomatott a pusztai iskolások számára a hézagpótló kis kézikönyv: a kis hitoktató, melyet azóta a szórványokban sikeresen használnak. Egyéb vallásos iratokkal is rendszeresen elláttatnak a filiákban levő hitsorsosaink Az egyházkerület, sőt az egyetemes konvent figyelme is felénk fordult s remélhetőleg idővel némi anyagi segélyt is nyújtsanak e »vértesaljai misszió* támogatására. E segélyért nem szűnik meg a misszió-bizottság s illetőleg egyházmegyénk folyvást zörgetni az egyházkerület s konvent ajtain . . . Vajha ne hiába! Az alcsúthi és felcsúthi egyházak tőkesegélyezésre ajánltatnak. A konvent határozata értelmében az összes, tőkesegélyezésre szoruló egyházak szükségleteinek összeírásával egy bizottság bízatott meg. Nálunk nem lévén gyűléstartási alap, eddigelé az volt a szokás, hogy a traktuális gyülésezés alkalmával a lelkészek saját zsebökre költöttek. Most végre többek felszólalása után felhívta a közgyűlés az egyházakat, hogy az egyházi gyűlésre utazó lelkészöket 2—2 frt napidíjjal lássák el, a mint hogy a világi képviselő eddig is kapott minden egyes egyházban némi napidíjat. »Anyagiasodunk!« ezt mondhatúák erre sokan; de ezeknek megsúgom, hogy lassan az ítélettel! . . . mert mi ezt a két frtot ezentúl sem fogjuk magunk élvezni, hanem legott felajánlottuk azt magunk között a lelkészárvák szeretetházára. Az idei egyházkerületi képviselők: TJrházy Lajos, lovasberényi lelkész és Farkasdy Dezső, világi tanácsbiró, székesfehérvári ügyvéd. Póttagok: Dézsi Mihály, biai lelkész és Vásárhelyi Géza, világi tanácsbiró és földbirtokos. Bírósági ügy nem volt egyetlen egy sem, kivéve az időszaki tanács évenkénti megalakítását, mely — a közgyűlés pillanatnyi felfüggesztésével — egy perc alatt megtörtént. Egyik egyházunkban volt ugyan bizonyos rendzavarás és törvénysértés, mely méltán maga után vonhatná a fenyítő eljárást: de e sokat zaklatott egyház békeszerető lelkésze egyháza feldúlt békéjét helyreállítani igyekezvén, bölcsebbnek gondolta inkább az anyagiakban szenvedni kárt, mint tovább is veszíteni lelkét a fejetlenségre törő elemekkel. Vajha beteljesülne rajta az írás szava: Boldogok a békességre igyekezők!. . . Lévay Lajos.