Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1897-09-26 / 39. szám
Tartatott Kis-Várdán szeptember 14—16-án. Statisztikával kezdem, az esperesi évi jelentésből, mert a statisztika némi kulcsul szolgál a dolgok megértéséhez. Például, hogy három napi folytonos és késő estig tartó gyüléskezés után is alig tudjuk megfogni a dolog végét. 86 anyaegyház és egy csomó leányegyházból álló egyházmegyénk népessége 75,096 (tavai volt 73,978) született 4117, meghalt 2601, házasodott 463 tiszta és 125 vegves pár. Tanköteles 9076, ebből jár 7705. Konfirmált 1334. Vagyoni helyzetünk: Egyházak használatában levő összes földbirtok: 1805 és fél hold; lelkészek használatában; 4010 hold; tanítók használatában; 1724 és fél hold. Mindenféle pénztőkék összege 119,014 frt 70 kr., ezzel szemben kötvényes tartozás 60,014 frt, 70 kr. Takarékmagtárak állása 6351 köböl életnemű. Évi összes bevétel 83.349 frt 93 kr. Kiadás 73,798 frt 43 kr. Egyházi adóhiányok összege 3539 f'rt, 92 kr. (érdekes volna tudni, mennyi az összes adóteher). Belhivatalnokok fizetéshiányai: 1284 frt, 98 kr. (azt is érdekes volna tudni, mennyi az összes javadalmazás pénzértéke, lehetőleg biztos alapon). Némi világot vet a közigazgatás halmozott voltára, hogy az esperesi hivatal ügyforgalma ez év nyolc hónapjában, 2200, a számvevőszék elnőkeé 485. a gyámpénztárosé 670, a közigazgatási pénztárosé 118, az ellenőré 137. A tanügyi bizottság elnökeét nem ismerem, de ez is elég tekintélyes lehet. Ezen száraz adatok mutatják egyházmegyénk hajójának bordázatát s egyúttal mutatják azt is, hogy a háromnapos gyűlésen is van mit eligazítani. Első nap, jó délutánig a számvevőszék gyűlésezett Andrásy Kálmán elnöksége alatt. Üjabb intézkedés óta itt végeztetnek az egyházmegye anyagi ügyei, s közgyűlés elé elintézett dolgok terjesztetnek. Kiosztatott 870 frt államsegély, egyenlő arányban egyházak, lelkészek és tanítók között. A szükség sok, a segély kevés. Segélyben részesült 9 egyház, egyenként 32 frt 22 krjával; 10 lelkész, a viszonyokhoz alkalmazott különböző arányban; 17 tanító egyenként 17 frt 5 krral. Kiosztatott lelkészek között 1665 frt államsegély, mely az 500 frton alul levő lelkészi fizetések kiegészítéseként küldetett le a konventtől. Itt is, a körülmények szerint, elemi csapásokat, és gyermekneveltetést vévén főként tekintetbe, 60, 45, 30 forintonként részesült segélyben 37 lelkész. A dom. kérvények átvizsgáltatván, 27 folyamodó egyház közül ajánltatott 15 egyházi 2000 frtig; 35 lelkész közül 20 ajánltatott 1050 frtig. Még mindig nehéz mérsékelni a folyamodók számát és a kívánható öszszegeket. A tanítási ötödéves korpótlékok iránt, a magas minisztériumhoz beadandó folyamodások átvizsgáltattak. 57 kérvény érkezett be, több-kevesebb hiánynyal és tájékozatlansággal, de mindannyi égető szükséggel. A kik nem folyamodtak, figyelmökbe ajánltatott, hogy önmaguknak kell majd a törvény kívánalmainak eleget tenni, ha még az utolsó órában le nem adják kérvényöket. Úgy látszik bele kell törődnünk azon kényszerítő helyzetbe, hogy iskoláink anyagi szükségeinek kielégítését az államnál keressük. Mindezen segélyezések és ajánlatok, a közgyűlésben változatlanul elfogadva lettek. Valamint még több pénzügyi beadványok elintézése is, melyek azonban nagyobb nyilvánosság elé nem tartoznak. Délután, elsőben is a tanácsbirói kar, mint bizottság, a jelentő ívek kiigazításának módozatairól tanácskozott s abban egyértelműleg megállapodott, hogy a kiigazítás föltétlenül szükséges. A másnapi közgyűlés, a módozatokat is elfogadja, a melyeknek figyelemben tartásával kell a kiigazítást eszközölni. Aztán következett a bizalmas konferencia a gyűlés fontosabb tárgyai felett. A mit jó estieg lehetett, megbeszéltünk, egymást felvilágosítottuk, tárgyilagos higgadsággal. A hivatalos közgyűlés 15-én 9 órakor vette kezdetét egy szép és buzgó esperesi imával, mely jegyzőkönyvbe véteték. Gondnokunk nem lévén jelen, Szesztay Károly, mint legrégibb tanacsbiró foglalta el a társelnöki széket. Szintén bejelentették s igazolták elmaradásukat, két világi tanácsbiró és a főjegyző. Felvétetett aztán, tárgysorozat rendén a szokásos esperesi jelentés időközileg végzett ügyekről. E jelentésből is meggyőződött egyházmegyénk, hogy esperesünk gonddal, körültekintéssel, szorgalommal és vallásos bölcseséggel ügyel, intézkedik, jön-megy folyvást a felügyeletére bizott gyülekezetek között s az éber őrködésnek meg is van azon megnyugtató foganatja, hogy a vallásszabadság kezdő korszakában, még nálunk hála Istennek, bomladozás nem észlelhető. Szegények vagyunk, de állunk. Tanácsbiróul, világi aljegyzőül, másodszori szavazás folytán megválasztattak Rácz Gyula halászi lelkész, illetve dr. Szesztay Zoltán, mindketten letették hivatalos esküjüket, és szives üdvözlések közt ajánlották tehetségöket a nemes ügy szolgálatára. Egyházi aljegyzőre másodszori szavazás sem vezetvén eredményre, újra kitlizetett Takács Gyula és Erdélyi Imre között. Valamint Rácz Gyula is lemondván aljegyzőségéről, e hely is betöltés alá jön. A tanügyi bizottság alapszabályai ujjáalakíttatván, elnök Keresztessy Sándor, az egész bizottság nevében, beadta lemondását. A buzgó és szakavatott elnök egyhangúlag újból megválasztatott, valamint az ö ajánlata folytán, részint a volt tagok, részint új erők bízattak meg. E helyen említem meg, hogy a tanügyi évi jelentés, az egész vonalon megnyugtató tanügyi állapotokat jelez. Lelkészek és tanítók, buzgó jóakarattal állanak a nevelésügy szent oltára körül. Ha a kisebb javadalmazású tanítói állomásokra nem akad mindjárt pályázó, a lelkészek készen állanak, hogy prot. népünk kicsinyei el ne veszszenek tudomány nélkül. Tanítanak, ha szükség, egész éven át. Különösen is kiemeli a jelentés Szentpéterv István mogyorósi, Újlaki Lajos benki és Nagymáté Albert k.-iétai lelkészeket. Viszont, ha kisebb egyházban működő lelkész hal el, az özvegy segítségére készséggel végzi a helybeli tanító a végezhetőket, hogy káplán nélkül megélhessenek, a szomszédos felügyelő lelkész Őrködése mellett. A közgyűlési nap délutánján bírósági ügyek tárgyaltattak, valamint másnap délután is. Volt 22 közigatási bírósági ügy. Leginkább egyházi adózás, belhivatalnoki fizetések tárgyában. Legtöbbet megnyugtatólag végzett be a bíróság. A hol makacskodnak is a hívek, nem az egyház iránti elhidegülésből teszik, hanem a mindennapi kenyérre önmaguknak is szükségük van. Sőt az egyház iránti ragaszkodásnak nem egy örvendetes jelei villannak fel még az ilyen ügyeknél is. Csak az oltár szolgái legyenek kitartók, tapintatosak, buzgók a mi népünk, ha gonosz izgató nincs, észre téríthető. Különféle bizottságok alakíttattak, ú. m. tőkesegélybizottság, egyházmegyei slatutumok újjáalakítására, jelentő ívek átdolgozására, mely bizottsági munkálatok lényeges átalakítást céloz"ak az egyházi közigazgatás némely ágában. Hiába, a viszonyokhoz alkalmazkodnunk kell