Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-02-07 / 6. szám

skepsisével állanak kiegyeztethetlen ellentétben, a mi még kisebb baj volna, de egyáltalán a történeti kritika előtt sem találnak igazolást, a mi a fődolog ebben az esetben. V. S. IRODALOM. ** A mányi református egyház története. Kiadta az egyháztanács. Székesfehérvár, 1896., Kaufman F. nyomása. 28 1. — A vértesaljai egyházmegyének Bicske tőszomszédságában egyik tekintélyes gyülekezete Mány, melynek egyháztanácsa az ezredév ünnepét az egyház történetének megiratásával ünnepelte meg. Biczó Pál pátkai lelkész készítette el a munkát, mely a maga gondosan összegyűjtött adataival tanulságos adalékul szolgál a Budapest környéki protestantismus történetéhez. A másfélszáz évig tartott török uralom pusztító lehelete ült rá e vidékre s a XVI. századbeli adatok csak sejtetik, hogy Mány község és reform, egyház 1580 körül már létezett, a XVII. századbeliek azonban már világosan bizonyítják, hogy Mányon akkor gyülekezet, templom, iskola és parokhia volt. Szerző a lelkészek és a tanítók közül is felkutatta és közli néhánynak a nevét. Majd ismerteti a gyülekezet sok sok viszontagságát, előbb a török, majd a kuruc-labanc világban átszenvedett üldöztetéseit s legutóbb a XVIII. századbeli vallási háborgattatásait. A jelen században békességben fejlődött a gyülekezet, habár »lélekszám tekintetében semmi gyarapodás nem tapasztalható* benne. A derék kis monografia kiadásáért az egyháztanács gondos elkészítéseért a szorgalmas szerzőt elismerésre és dicséretre méltónak találta. Vajha minél több, vajha minden egyes gyülekezetünk múltja felderíttetésével ünnepelte volna meg a millenniumot! ** Vályi Lajos emléke. Irta Pólya Lajos. Ara 25 kr. A befolyó jövedelem a síremlék felállítására íördíttatik. Csinosan kiállított, a pápai főiskola nyomdáját dicsérő kis füzet, melyben a dunántúli egyházkerület volt főjegyzőjének és püspök-helyettesének állított maradandó emléket a szerző. Feladatát helyesen oldotta meg, mert — bár mozaikszerüleg, töredezett gondolatokban adja is vissza a megboldogultnak egész egyéniségét jellemző eredeti vonásait, a kép, melyet rajzol, tisztán áll előttünk. Az a mély érzés, szeretet, tisztelet, nagyrabecsülés, mely a szerzőnek lelkét a megboldogult Vályi Lajos iránt lefoglalta, találóan nyer kifejezést a kis művecskében. És épen ez a tulajdonság teszi az ezen életrajzot vonzóvá, lélek- és kedélyképzővé. Megkülönböztetett tisztelet és elismerés szálljon azért Pólya Lajosra, ki midőn önként, csupán kegyeletes érzésből igyekszik leróni aszeretet és hála adóját, egyszersmind arra törekszik, hogy ezen kis munkával másnak is alkalmat nyújtson arra, hogy áldozhasson az elismerés és kegyelet oltárán. Adakozásra hívja fel Vályinak minden tisztelőjét s barátját, hogy az így befolyó összegből, a megboldogult érdemeihez és állásához méltó emlék állíttathassék. Mert Vályi szegényen, vagyontalanul hagyta családját, Gyermekei képtelenek a kegyelet és elismerésből folyó külső kötelességeket teljesíteni, járuljunk azért a nemes cél megvalósításához mindnyájan, kik Vályi Lajost ismertük, szerettük s a közszolgálat terén kifejtett buzgó tevékenységét méltányoljuk! Te pedig szeretett barátom, Pólya Lajos! fogadd jelentéktelen egyéniségem részéről is őszinte köszönetem és elismerésem nyilvánítását, kit az isteni gondviselés kegye abban a szerencsében részesített, hogy Vályi Lajos után a negyedi előkelő ev. ref. gyülekezet engem tisztelt meg bizalmával, szeretetével, fogadd köszönetem, hogy e nemes munkában, az ő emlékének megőrzésében, engem megelőztél s nekem a te hűséged által ebből csak a könnyebb részt juttattad. Igaz önzetlen munkádért áldjon meg az Isten! Füzes-Gyarmat, 1897. jan. 31. Mészáros József. E G Y HÁ Z. A magyar gör. kath. liturgia és püspökség érdekében a hajdú-dorogiak kérvényt intéztek a képviselőházhoz. A kérvény tárgyalásakor Wlassics kultuszminiszter elmondta, hogy hasonló mozgalom már 1843-ban, 1868-ban és 1881-ben is keletkezett, de érdemleges siker nélkül. A kérdés súlypontja a liturgiában van, melyben dönteni a római szentszék van hivatva. Magyar püspökség fölállításáról akkor lehet szó, ha a püspökség lényege és magva, t. i. a magyar liturgiái nyelv kérdésében az illetékes fórum kimondta a döntő szót. A kormány feladata pedig az, hogy a kérdés történelmi fejlődését és mai állását, a status quos-t tárgyilagosan informative föltárja a kúria előtt. A miniszter egyszersmind kifejezte azt a véleményét is, hogy az érdekelt püspöki karnak is kötelessége a szentszéket jóindulatúlag informálni. Végül a miniszter s vele egyben az egész ház hozzájárult a kérvényi bizottságnak ama javaslatához, hogy a h.-dorogiak kérvényét adják ki pártolólag a kultuszminiszternek. Felügyelő beiktatása Szombathelyen. Január 24-én örömnapja volt a szombathelyi egyesült protestáns egyházközségnek. Ekkor iktatta be a díszes új templomban rövid beszéd előre bocsátásával Kiss János lelkész, mint a vasi közép evang. egyházmegye esperesének megbízottja az újonnan választott egyházközségi felügyelőt, dr. Károlyi Antal, kir. tanácsost s Vasvármegye alispánját egyházi felügyelői hivatalába. Az előirt eskü letétele után szivélyesen üdvözölte az új felügyelőt, abbeli meggyőződésének adván kifejezést, hogy mint a hitközség első tisztviselője szivvel-lélekkel fog részt venni azon munkában, mely a vallásos érzület, a tiszta erkölcsiség, a felvilágosodás és a magyar hazaszeretet ápolását és terjesztését célozza. Ő ágy a maga, mint egyházközsége nevében igéri, hogy eme munkájában mindenkor követik és támogatják. Károlyi köszönetet mond a megtisztelő bizalomért, mely lehetővé teszi, hogy hazájának s egyházának ezentúl más téren is tehessen szolgálatot s igéri, hogy tisztét mindenkor hiven igyekezik betölteni. Működésében a protestáns szellem fogja vezérelni. A hitközség belső ügyeiben mindenki irányában méltányos lesz s a hitrokoni szeretet és béke megszilárdítására törekszik. A szombathelyi prot. egyházközség fontos kulturális misszióját ismeri s annak szívesen szolgálatába áll, s kéri úgy a lelkészt, mint a