Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-01-03 / 1. szám

erős tévedéseket bocsát, hogy higvjenek a hazugságnak« (II. Thess. 2. 11.). Hiszen az egész rendszert és alaptanait lehetetlen tudományosan megokolni. Az anyagnak önmagából való eredetét hinni kell. Az anyag képességében, hogy miután megalkotta önmagát, fejlődhet és mozoghat, hinni kell. A fajoknak tenyészet útján egymásból való keletkezésében hinni kell. Hinni kell az idő varázserejében, hogy sok millió év alatt történetelőtti korban megtehette azt, mit történeti időben bebizonyítani nem lehet — szóval mindent épen hinni kell. A Darwin-féle materialismus hibája tehát nem az, hogy hamis, logikával van levezetve, hogy tudományos háttere hamis, hanem hogy csupa be nem bizonyított és soha be nem bizonyítható hittételekből áll. Ezek a hittételek pedig teljesen magukon viselik a babonaság jellegét. Hogy a darwinismus tényleg pogány babonaság, azt gyakorlati példák is bizonyítják. Az említett Háckel pl. a görög hitregéknek költői érzelgőségébe sülyed. Nem azáltal, hogy forrásokat, folyókat nymphákkal megnépesít, hanem még tovább megy, és ennél is fantasztikusabban látja a világot. Szerinte a szerves test minden sejtjében élő »elemi szellem« (Elementargeist) lakik; a csendes őssejtből ily szellemeket magába záró sejtek hosszú láncolata vezet fel, fokról-fokra tökéletesedve, egészen a lánc legutolsó fokáig, az öntudatos emberi lélekig. Hát az utolsó előtti fok vájjon melyik? Erre Háckel pontosan megfelel: nem az amerikai laposorrú majmok, hanem az ókor nemesebb faja, a keskenyorrúak (catarrhinae), kik mint egyedül valódi embermajmok alapját képezik a 12 úgynevezett emberfaj keletkezésének, kik azután tömötthajúakra és gyérhajúakra oszolva, tudvalevőleg megcsinálták a világtörténelmet. Kinek ne jutna erre eszébe Rómab. lev. 1: »Mivel bölcsnek tartották magukat, bolondokká lettek és hasonlóvá tették az örökkévaló Isten dicsőségét a mulandó embernek, a madaraknak, a négylábú és a csúszó-mászó állatok képeihez*. A materialisták egy másik előharcosa, az amerikai Tuttle Hudson, a spiritistákhoz tartozott; azon rajongókhoz, kik Amerikában kizárólag szellemek sugalmazása után írt tizenhét napilapból merítik lelki táplálékaikat. Mintha az istentelen XVIII. század szellemlátomásai, kísértetei és hazajáró lelkei elevenednének fel újra. Az elméleti babona a gyakorlatit vonja maga után. Hogy azután e gyakorlati babonaság mily mértékben terjedt el, hogy azok, kik nem az Istentől várnak jót és rosszat, véletlen körülményekből mennyire következtetnek némely esemény eldőltére. az mindnyájunk előtt ismeretes. Az élet minden jelenségét a születéstől fogva, a házasságon, hivatalon át a betegség, halál és sírig a babonás képzetek egész sötétségével hatják át. Kert és erdő, ház és udvar, tréfa és komolyság, vásár, törvényszék, növények, állatok — mindezeket titkos hatalmak hálójával fonják be, a melyek a szerencse felett határoznak és a különben hitetlen emberben aggodalmas félelmet vagy kevély biztonságot ébresztenek. Napoleon, a rideg istentagadó, félt a péntektől, mint rossz naptól s e napon sohasem mert fontos ügyet kezdeni. Ez a babonaság mindig ott található a hitetlenség nyomában. Csak szilárd, az Istennel való közvetlen érintkezés által erősített hit képes ellene győzelmet aratni. Nem a római egyház csodahitét értem. Ez ugyanabból nőtt ki, a miből a hitetlenség pogány babonasága. Igaz ugyan, hogy a pápisták velünk együtt hisznek az Atya Istenben, égnek és földnek mindenható Teremtőjében. Sőt tankönyveik is különbséget tesznek imádás és tisztelés között. De mit törődik a nép e theologiai cselfogással ? Hiszen ha bajba jut, az Alkotó helyett mindig a szentek egyikét hívja segítségül, kikről nem értjük, hogy micsoda összeköttetésben állanak e földi világgal ? Hiszen az élet különböző jelenségei úgy vannak felosztva e szentek között, hogy mindegyiknek már külön hatásköre van, akár az ókori görög isteneknek. Nem-e Rókus segít ragályos betegségeknél. Balázs a torokbaj ellen, Apollonia szakmája a fogfájás, Leonhard és Antal a beteg marha orvosai, Ulrik a patkányok írtója, Flórián véd meg a tüz ellen ? Hogy utóbbi szent mily viszonyban áll Istenhez, azt egy ház felirata tanúsítja (Bécs, Mühlenviertel): E házat óvta Isten keze, A tűz mégis elégette. Újra mostan felépítve Szent Flórián megőrizze. Nem azt mondják-e assisi szt Ferenczről, hogy még azokat is meghallgatja, kiket maga az Isten sem hallgat meg. (Exaudit quos non ipse audit Deus?) Es mi különbség van a pogányság babonás varázsszerei és a szent érmek, övek, képek, viaszkszobrocskák, csodahatású vizek stb között, melyeknek használatát a klérus annyira pártolja ? Nem akarom e sötétséget behatóbban részletezni. De kérdem: a pápista egyház »jámbor« babonája, csak azért, mert a klérus jámbornak mondja, képes-e feltartóztatni népünk pogány elszakadását az Istentől ? Az Isten és müvei ellen felzúduló durva gúnyt elnémíthatja-e a babonaság. mely minden komoly gondolkodó előtt megvetendő és nevetséges. Witte után. F. Qy. (Vége köv.) ISKOLAÜGY. Középoktatásunk árnyoldalai. Előző cikkeinkben már jeleztük az országos közoktatási tanácsnak életre keltését, újjászervezését és működése irányát, illetve körvonalait. S midőn e feletti örömünknek kifejezést adtunk, egyúttal a szerkesztőnek kezdeményezése és körültekintő figyelme folytán alkalmat vettünk annak kinyilvánítására, hogy a tanács nagy munkájában eme Lap útján mint közmunkások mi is részt kívánunk venni, annyival inkább, mert épen a tanács szervezetéből mondtuk a múltkoriban, hogy >nem kerüli