Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-12-12 / 50. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség : IX. kerület, Erkel-utca 3. st•.fim, hová a kéziratok cimzendök. Ki adó-hivatal : Hornyánszki/ Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, díjak iutézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési Ara : Félévre: 4 frt 50 lcr; egész évre : 0 frt. Eyyes szám ára íiO /,-)'. Adventi gondolatok. Szomorú tapasztalat igazolja a tényt, hogy az új rend által protestáns egyházaink szenvednek a legtöbbet. A sokszor feldicsért protestáns hitbuzgóság ós a gyakran magasztalt protestáns hithűsóg a valóságban nem bizonyul oly erősnek, mint a minőnek az optimisták festették. A statisztika kimutatja, hogy a vegyesházasságra lépők szabad egyessége révén eddig a protestáns fél tanúsít legkevesebb ellenállást más vallású jegyesével szemben; a statisztika bebizonyította, hogy a felekezetnélküliség tévelyóbe a protestánsok s közelebbről a reformátusok esnek bele a legszámosabban; a tapasztalat minden nap igazolja, hogy a baptismus ós nazarénizmus hálójába is a protestánsok közül kerülnek bele a legtöbben. Ezek a szomorú tények megcáfolhatatlanul bizonyítják azt, hogy a magyar protestantismus vallás-erkölcsi sorvadásban sínylődik, melyet nem szabad tovább tótlenül nézni s még csak könnyen venni sem tanácsos. Régi hiterőnknek emez aggasztó megfogyatkozása miatt nem elég szorgalmas a templomok látogatása, kivált a férfi intelligentia részéről; e miatt csappant meg az egyházi célokra irányuló áldozatkészség (pólcl. a Közalap, az Irod. Társaság, a papnevelő intézetek az utolsó évtizedben alig kaptak nagyobb alapítványt, adományt vagy végrendeleti hagyományt); ezért az a szomorú jelenség, hogy vagyonos intelligentiánk, jobbmóclú polgárságunk míg a nemzeti, közművelődési és művészi céloktól nem sajnálja az áldozatot, addig a sajátos egyházi szükségekre alig lehet tőle valamit kivasalni; ezért az a még szomorúbb tapasztalat, hogy míg az ország minden testülete a megdrágult viszonyoknak megfelelőleg teljes igyekezettel javítgatja a maga tisztviselői anyagi helyzetét, addig a protestáns egyházak papjai túlnyomó nagy részben a régi szegényes conventión tengődnek s lelkészváltozás esetén az egyházi hatóság igen sokszor még ezt a kicsike fizetést is csak pörösködéssel és hatalmi szóval tudja a belső hivatalnokok számára megtartani. Az egyháztagok igen sok helyen lerázni igyekeznek vállaikról az egyházfentartás ama terheit, melyeket hitbuzgó őseik egyszer, akkor önkényt ós lelkesen vállaltak magukra. Beismerem, hogy az egyházfentartás megsokasodott terhei kis gyülekezetekben (Felvidék, Baranya, Erdély) már-már elviselhetetlen súlylyal nehezednek a számban ós vagyonban megfogyatkozott egyháztagokra, s hogy az ilyen helyeken immár égető a szükség, hogy helyesebb adózás és állami segítség által az egyház anyagi ereje fokoztassók s a lelkészek fizetése minél előbb megjavíttassék. De a baj, mely a magyarországi protestantismust gyökerében megtámadta, nem csupán anyagi, hanem sokkal inkább szellemi és erkölcsi. Igaza van Szilassy Aladár egyházmegyei gondnoknak, midőn egyházi bajaink föforrását az egyéni hitéletnek átlagosan ki nem elégítő voltéiban látja s részletes bizonyítással megdönthetetlenül kimutatja.* A ki tehát komolyan és igazán akar segíteni a hazai protestantismus baján, az nem érheti be a betegség tüneti kezelésével: anyagi erősítéssel, szervezeti javítgatással, adóreformmal stb., hanem annak egész erővel a föbaj gyökeres orvoslásához, a meglanyhult hitélet föllendítósóhez kell látnia. E Lap hasábjain immár sok izben ós sokképen rámutattak a fő ós mindent befoglaló gyógyszerre, Jézus Krisztus evangéliumára. Ma is ez az egy szükséges dolog. Ma isigaz a Krisztusi intés: Keressétek először az Istennek országát ós annak igazságát s aztán mindenek megadatnak néktek. Ma is megdönthetetlenül áll a hiterősítósnek amaz egyik alap-törvénye: hit * L. A dunamelléki egyházkerület értekezletének 1897. évi Emlékkönyvében »Egyházfentai'tásunk bajai és gyógyszeren című felolvasását. <