Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-12-12 / 50. szám

csak hittel növelhető, erkölcsiség csak erkölcsiség által nemesül, miként a gyémántot csak gyémánt csiszolhatja. Az első keresztyénség, a reformáció azért vett diadalt a világon, mert tisztább hitet vallott és nemesebb életet élt, mint kora vallásai. A mai lelkek megfogyatkozott hite és megernyedt erkölcsisége is korunk elfajzott! keresztyénségóből ós elvilágiasult erkölcsiségéből soha meg nem újul, csak tovább sorvad, teng és fajul. De ha az egyes lelkeket az evangélium isteni erőiből oltod be, ha a Krisztusi hit ós élet tiszta kútfőihez vezeted az embereket: leikök újjászületik, elmójök mennyei világosságot nyer, szivök megtermékenyül s élnek többé nem ők, hanem él bennök a Jézus Krisztus és a mely életet a testben élnek, azt az Isten fiában való hit által élik. (Gal. 2., 20.). Es ez nem iskolai elmélet, hanem a történelem ós tapasztalat által igazolt elvitathatlan tény. Valahányszor a lelkeken erőt vett az »isteni kútfők« s amaz »élővizek« utáni vágyódás; valahányszor a »reveille«-ek, a »revivalcc-ek, a reformációk sikerre vezettek a lelkek és a népek történetében: ezt a nagy megújhodást mindanynyiszor az evangéliumhoz való visszatérés, a Jézus Krisztushoz való közeledés eszközölte, mert »az a víz, melyet Krisztus acl a léleknek, lészen ő benne örök életre buzgó víznek kútfeje« (Ján. 4., 14.). Ez a mennyei erő, ez az isteni lélek térítette meg s formálta át egy Pál, Augustin, Luther lelkeit; ez újította meg az angol protestantismust a mult század végén; ez regenerálta a francia reformátusságot a jelen század elején; ez újítja, erősíti a mai német protestantismust is, dacára a sok ide s tova ingadozásnak. Esez a lélek teremtette meg ós tartja fenn csudás erővel minden élő egyházakban a missziót, a külső ós belső misszió óriási intézményeit: a világra szóló hittérítő, biblia-terjesztő és traktátus társaságokat, az egész földet behálózó keresztyén ifjúsági egyesületeket, az evangéliumi szövetséget s több más virágzó és áldásterjesztő keresztyén vallásos institutiót, melyek nyomában mindenütt életre kelt az a hatalmas gyakorlati keresztyénség, mely tettekben mutatja meg, hogy a keresztyén vallás nem csupán tan avagy hitelv, hanem világmeggyőző erő ós embernemesítő hatalom. Ezekben az adventi napokban, melyekben a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére készülgetünk, vegyük szivünkre a fenti nagy igazságokat s azok tanulságait. Közeledjünk a Jézus Krisztushoz, hogy ő is közelebb jöjjön mihozzánk. Ne feledjük el soha az t a keresztyéni igazságot : csak a ki a Krisztussal és Krisztus szerint él, az ól valódi keresztyén életet. Ne tóveszszük soha szemeink elől, hogy miként Jézus Krisztus isteni ereje alapította a keresztyén vallást és erkölcsiséget, úgy csak az ő hatalmas ereje tartja meg épségben a lelkünket, tisztaságban a hitünket, szentségben az életünket, erőben ós hatalomban az egyházunkat. Ne kicsinyeljük tehát azt az evangéliumi irányzatot, mely Krisztus evangéliumának soha el nem fogyatkozó erejével ama jelszó alatt igyekszik hitéletünket erősíteni s erkölcsiségünket nemesíteni: Közeledjetek Jézus Krisztushoz, hogy ő is közelebb jöjjön tihozzátok! V. F. Miképen oldjuk meg a lelkészi fizetések rendezésének kérdését? Múltkori cikkemben arra a végső eredményre jutottam, hogy a prot. egyházi hivatalosok fizetése rendezésének kérdését, a jelen viszonyok között, egyedül az állam hathatós támogatásával oldhatjuk meg kielégítöleg\ most meg azt akarom megmutatni, hogy miként gondolom én ennek a megoldásnak keresztülcitelét lehetségesnek.* Mert kétségtelen dolog, hogy míg egyfelől anyaszentegyházunk szabadon gondolkozó vezérféríiai között nagyon sokan vannak olyanok, a kik a prot. szabadságot és függetlenséget irtóznak, bármily nagy koncért is, áz államhatalom oltárára áldozatul dobni: addig másfelöl az államhatalom kormányzói székén ülők között is vannak olyanok, a kik annak a gondolatnak még az említésétől is fáznak, hogy az állam költségvetését, a prot. egyházak és lelkészek segélyezése címén, körülbelül egy millió frttal megterheljék, miután az ország adófizető polgárai között, nemcsak protestánsok, hanem túlnyomó számban, épen más felekezetűek vannak, kik közül egynémelviknek nem az az érdeke, hogy a prot. egyház fejlődjék és virágozzék, hanem sokkal inkább az, hogy ten gél etet éljen s belső bajai miatt lassanként sorvadozzék. Nekünk hát a helyzet által adott ezen két hatalmas — úgyszólván — ellentétes tényezővel kell leszámolnunk, ha azt akarjuk, hogy törekvéseinket siker koronázza. Ennek következtében annyit előre is kijelenthetek, hogy a mód, melyet a megoldásra ajánlani fogok, és az eljárás, mely a kivánt célhoz elvezérel, sem az egyik, sem a másik felekezet érdekeit nem sérti, sem autonómiánk megcsonkításának, vagy öntevékenységünk megszüntetésének veszedelmét magában nem rejti, sőt még az állampénztár nagyobbmérvű megterheltetését sem vonja maga után, hanem csupán egy kis törvényhozási intézkedést, egy kis pénzügyminiszteri jóakaratot s vezető fórfiaink részéről egy kis bátorságot és buzgóságot kíván. Mielőtt azonban ezt a sokak szemében különösnek látszó, »a kecske is jóllakjék s a káposzta is megmaradjon*-féle közmondáson épülő eljárási módot előadnám, legyen szabad az állam és a főváros háztartásának köréből néhány olyan fontos és jelentékeny mozzanatot kiemelnem, a melyet mindenki tud ugyan, de a melyből * A lelkészi fizetések rendezésének kérdése szőnyegen van az egyházi sajtóban. Kijelentettük, hogy eme vitális kérdés pro et contra megvitatása előtt megnyitjuk lapunk hasábjait. Ezért adjuk ki e cikket is, melynek azonban mind az alapelvéhez, mind a célszerűségéhez és a kivibetó'ségéhez sok szó fér. Valeat . Szerk.