Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-12-05 / 49. szám

»Kereszt nélkül nincs váltság*, mégis a kereszt jelképe alatt ellenünk, magyar protestánsok ellen vivott harc oly indulatokat, érzéseket ébresztett bennünk az idők folyamán, hogy bár megváltó Jézusunknak érettünk szenvedett haláláról soha el nem felejtkeztünk, magunkat a keresztről nem neveztük, a keresztet keresztyén voltunknak jelzésére még templomtornyainkon sem használjuk. Az ifjúsági egyesület és a nőegylet mindenfelé rokonszenves, ilyen egyesületeket kell alakítani mindenütt s ezeknek az egyleteknek kell célul kitűzni az említett bűnök elleni küzdelmet is. A fehér és kék keresztegylet mellett látszólag hatalmas érvet hoz fel Szabó A., mikor azt kérdezi, hogy elitélheti-e valaki dr. Darányi lgnácz miniszter urat vagy Széli Kálmán esperes urat azért, mert *a vörös keresztegyletet felkarolták ?« Erre természetesen mindenki azt feleli, hogy az itélet csak dicsérő lehet. De ha másként tesszük fel a kérdést., akkor a hatalmasnak látszó érv erejét veszti. Mert nagy kérdés, hogy ha az említett egyletet dr. Darányi, a magyar református egyháznak egyik kiváló buzgóságú tagja és Széli Kálmán alapították volna, vájjon vörös kereszt-egyletnek nevezték volna-e? Erre a kérdésre természetesen egész megbízható feleletet nem adhatunk, de ha meggondoljuk, hogy Széli Kálmán magyar ref. esperes, Darányi miniszter pedig a formák és a színek helyett a tartalom, az igazság erejét kedvelő, teljesen puritán lelkű kálvinista ember, méltán hihetjük, hogy nem adnának Szabó Aladárnak igazat. Igazságtalannak mond Szabó A. azért, mert a Kis Tükör újabb irányával nem rokonszenvezem. Volt idő, a mikor a Kis Tükröt a legjobb népies lapocskának tartottam s Szabó A. felszólalása óta arra is van reménységem, hogy ezzel a régi jó kis lappal újra lehet találkozásunk, mert úgylátszik, hogy csak az ő úgynevezett praktikus tanácsa rontotta meg. Mindnyájan egyetértünk abban, hogy népies lapokra, olvasmányokra szükség van, de azért azok, a kik az egyetértés következményeként nem hajlandók elfogadni azt, hogy egyik, vagy másik lap nélkülözhetetlen, talán csak nem kötözni való bűnösök. Örüljünk azon, hogy immár hála Istennek a népnek szánt újságokban is van módunk válogatni. Ne gondolja azonban senki, ne gondolja Szabó A., hogy igazságtalan vagyok, mert ime kijelentem, hogy a Kis Tükör szerkesztőjénél alkalmatosabb, képesebb ember népies építő írások szerkesztésére alig volna található; mégis, ha igazságos akarok lenni, azt kell mondanom, hogy lapja a legújabb időben a praktikus tanács miatt rossz útra tévedt, mert mikor a családi, egyházi, társadalmi bajok ellen legfőbb orvosszernek önmagát ajánlja, mikor a vezércikkek is azzal végződnek, hogy csak gyűjtsenek előfizetőt és minden baj jobbra fordul, mikor a gyilkoshoz hasonlóan bűnösnek mondja azt, a ki legalább 10 előfizetőt nem gyűjt: ez a beszéd nem az Istenországa érdekében praktikus. A boldogság és az üdv nem olyan olcsó és könnyű dolog, hogy azt egy-két forintos előfizetéssel s egy kis lapnak szorgalmatos olvasásával megvásárolni, elérni lehetne. Azért mondom, hogy Kis Tükör e praktikus tanács, e praktikus (?) út elhagyása után újra meghódítja, hódítsa is meg mindenkinek rokonszenvét. Az ev. szövetségről pedig nem hiába mondtam, a mit mondtam, miután a magyar ref. egyház egységének kifejezésére hivatalosan megállapított szervünk van, az egyház tagjai között pedig az együvétartozás felébresztésére helyesebb, célravezetőbb mód is található. Mert azt kérdezem, mi tesz nagyobb, maradandóbb, épületesebb hatást? Az-e, ha a lelkész végig járja a házakat s azt mondja a gyülekezet tagjainak: Atyámfiai! itt vannak az ev. szövetség alapszabályai, olvassátok, fogadjátok el s adakozzatok e szövetség céljaira: vagy ha egy vasárnap azt hirdetheti ki a kathedráról, hogy a hét valamelyik napján az egyházmegyei vagy köri egyházi értekezlet itt, a mi községünkben tartja összejövetelét, a melyen a gyülekezet tagjainak módjukban lesz egy szép istentisztelet és több érdekes felolvasás tanulságaival lelküket gazdagítani? Hogy jobb lenne-e ez? Erre az Irodalmi Társaság legutóbbi pápai gyűlése adhat biztató feleletet, a melynek eredményes volta arra serkenti az egyházi értekezleteket, hogy vándorgyűléseket tartsanak és pedig necsak egyet évenként, s hogy minden gyűlés alkalmával istentisztelettel tegyék építőbbé a gyűléshez és annak tagjaihoz illendőképen az összejövetelt. Olyan megszívlelendő dolog ez, hogy egy közelebbi alkalommal az ilyen gyűlések tartásának szükséges voltáról és remélhetően építő hatásáról bővebben is szeretnék szólni, ha a szerkesztő úr szíves türelme megengedi. (Teljes készséggel és örömmel. Szerk.) Szabó Aladárnak, hogy valamiképen az igazság el ne homályosuljon, készséggel elhiszem, hogy a katonáskodó ifjak evangélizációja érdekében már 1896-ban intézett egy a mult cikkemben említett felhíváshoz hasonlót. Névtelenül maradásom is bizonyság a mellett, hogy a dicsőségnek hiú kívánója nem vagyok. Szabó Aladárt már a mult cikkemben is megdicsértem a katonák evangéliziációjáért, most is csak dicsérhetem ezért. Még a felől szeretném Szabó Aladárt biztosítani, hogy mivel a fehér és kék keresztegylet iránti hidegségemet nagy hibámul rója fel s hangos fenszóval hív, majdnem erőszakkal akar vonszolni mindenkit arra az útra, a mely szerinte szép és dicső, a melyen az ev. szövetség eszméjének megértése és erélyes megvalósítása által a tétovázás veszedelmes örvényéből kiszabadulhatni: nem botránkozom meg, mert a munkás embert becsülöm, mert őt ilyen becsülésre méltó, munkás embernek ismerem. De ő se botránkozzék meg nagyon, ha mások az övétől eltérő úton akarják a célt, az egyház boldogságát elérni, az ev. szövetség a kék és fehér keresztegylet segedelme nélkül. Mert nekem s azt hiszem, igen sok hitfelemnek erős meggyőződésünk az, hogy ama valláserkölcsi bajok ellen kellő védő- és gyógyító szert nyújt a templom, az iskola és a presbyterium, az ifjúsági és a nő-egylet, csak tegye meg mindenik híven a maga kötelességét. Református. KÜLFÖLD. A keresztyénség és a modern világnézet. Heinzelmann doktor, erfurti kir. főgimn. tanár a minap felette érdekes és tanulságos apologétikai müvet adott ki »Christenthum und die moderne Weltanschauung* * címmel, mely valóban megérdemli, hogy komolyan tanulmányozzuk és mégis szívleljük annak gondolatait. A valódi modern világnézettel egyező positiv ker. vallásos erkölcsi állásponton ismerteti művének első részében »a világnézetért való küzdelmet*, míg a második részben »a műveltség és a keresztyénség« egymáshoz való viszonyát tárgyalja. Ker. vallásos erkölcsi világnézetének rajza jótékonyan hat az olvasóra, emeli és megszilárdítja annak hitíudatát és fokozza erkölcsi akaraterejét korunk ellenséges áramlataival szemben.' A ker. vallásos világnézettel tényleg szemben áll ma egy keresztyénellenes szellemi- áramlat az egész vonalon. * 119 1. Ára 1-80 márka.