Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-11-21 / 47. szám

Szerkesztőség: IX, kerület, Mrkel-utca 3. szánt, hová a kéziratok cimzendök. Kiaclrf-liivatal : Hornyánszky Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és lap tulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 kr; egész évre : 9 frt. Egyes szám ára ÜO Jer. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. A csúfolódók ellen. » Felele pedig neki János mondván: Mester! láttunk egy embert, hogy a te nevecl által ördögöket űz, ki nem követ minket és megtütánk őtet, mivelhogy minket nem követ. Jézus pedig monda: Ne tiltsátok meg azt, mert senki nincsen oly, ki az ón nevem által erőt cselekszik, hogy könnyen gonoszul szólhatna ón felőlem: mert a ki nincsen mi ellenünk, mi mellettünk vagyona. Ezt az ellentóteket kiegyenlítő, háborúságot csillapító, békességet szerző Krisztusi igazságot hirdetni nagyon alkalom és időszerűnek tartom, mert az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönyét s ebben Szász Gerő szerkesztő úrnak Szabó Aladár dr. theologiai tanár úr ellen intézett féktelen támadásait olvasva, úgy látom, hogy magára hagyatva nagyon gyarló és fogyatékos az ember s a Krisztus igazságának ismerete nélkül még ha jót akarna is, rosszat cselekszik. A Márk evangéliumából vett fentebbi idézetet nem elég csak elolvasni, hanem meg is kell szívlelni, mert lám Szász Gerő nagytiszteletű úr, a ki már eddig is egy hosszú életet töltött el a lelkészi szolgálatban, bizonyára sokszor olvashatta az Úrnak eme szavait: »a ki nincsen mi ellenünk, mi mellettünk vagyona, de elsiklott felettük s már hónapok óta, a helyett, hogy a Krisztus mellé állana, Jánoshoz szegődik, meg akarja tiltani azt, a ki az Űr neve által erőt cselekszik, kemény ostorozással illeti azt, a ki gonoszul nem szólt az ő Üdvözítője, e világnak Megváltója felől, vádolja Szabó Aladárt, a ki nem követi őtet. Nem tartozom Szabó A. feltétlen követői közé, sőt a mikor az idő ós alkalom úgy hozta s a szükség úgy kívánta, az egyházi kérdéseket megillető komolysággal, félelem ós tétovázás nélkül, de mindig illendő tisztelettel s a meggyőzésnek jóravaló szándókával ellene, illetőleg munkásságának némely eszközei ós formái ellen, fel is emeltem szavamat. Nem tartom Szabó Aladárt vezéremnek, nem esküdtem zászlój a ala, mégis fájdalmasan érint, mikor azt látom, hogy egy kerület hivatalos közlönye — azt lehet mondani — programmjába vette az ő üldözését s e programúihoz híven maga a szerkesztő úgy ír, hogy a nyomtatott betűk is szinte lihegnek. Vallottam és vallom, hogy a kék ós fehér kereszt-egyletet, a mely a Krisztus keresztjót festett jelképpé törpíti, s a mely több más törekvésekkel együtt a külsőségek hódításának nyit kaput, nem szeretem; az evangéliumi szövetséget, a mely egyházunk testébe be nem illeszthető, feleslegesnek tartom; s hogy a Kis Tükörről is szóljak, ennek újabb irányával, a melyet leendő kiadója a szerkesztői üzenetekben fejez ki, s a mely nagyon is anyagias színezetű, nem rokonszenvezem: de azt is vallom, hogy a paráznaság és rószegeskedós bűne ellen küzdeni, a mit a fehér ós kék kereszt-egyesület tűzött ki céljául, a részünkről valók között az együvótartozás érzését felébreszteni ós ébren tartani, a mit az ev, szövetség is óhajt, s a kálvinista magyar népet jóravaló, építő olvasmányokkal ellátni elodázhatatlan szükséges, keresztyéni kötelesség. Szabó Aladárt tévedés nélkül való, tökéletes embernek természetesen nem tartom,';[tévedései előtt nem hunyok szemet, ele őt és barátjait azért, mert bár jó cól felé, de részben új és még eddig szokatlan Utakon haladnak, vagy mert ottan-ottan meg is tévednek ós az igaz fösvényről lelépnek, felvilágosítás, jóravezórlés helyett ócsárolni, vak vezetőknek csúfolni, s mivel némely igen időszerű ós egyszersmind evangélium szerinti cél felé sokat fáradnak, futnak és pedig nem a jószánclékkal kövezett kényelmes úton, hanem sokszor a lábaik eló vetett botránkozások sziklái és hegyes kövei között, csak azért, mert futnak, futkározó hamis atyafiaknak nevezni szerintem sem keresztyén, sem okos, sem illendő dolog. Nem keresztyén dolog az ellen, a ki Krisztusnak nemhogy ellene volna, sőt inkább az ő