Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-11-14 / 46. szám

egyezés s mind a három esetben az ág. h. ev. vallást fogják követni a gyermekek. Nyereség: 3. Megegyezés nem létesült: 49 esetben. Ezen esetekben az ág. h. ev. egyház nyeresége a gör. katholikus egyháztól 2, az izraelita hitfelekezettől: 1. Egy ág. h. ev. vőlegény lépett szeptember hóban házasságra izraelita nővel, a gyermekek megegyezés szerint az ág. h. ev. vallást fogják követni, s három izraelita vőlegény kötött e hóban ág. h. ev. menyasszonynyal házasságot; megegyezés egy esetben sem létesült. Azon 134 vegyesházasságból pedig, hol a vőlegény róm. kath., a menyasszony ev. ref., megegyezés történt 24 esetben, melyből 20 esetben az apa, négy esetben az anya vallását fogják követni a gyermekek. Veszteség, vagy ha ügy tetszik hátrány az ev. ref. egyházra nézve: 16. Megegyezés nem létesült 110 esetben. Azon 135 vegyesházasságból, hol a vőlegény e ref., a menyasszony róm kath. megegyezés létesült 40 esetben, melyekből 14 esetben az apa, 26 esetben az anya vallását fogják követni a gyermekek. Veszteség: 12. Megegyezés nem létesült: 95 esetben, Azon 85 vegyesházasságból pedig, hol az egyik fél ev. ref., a másik fél nem róm. kath. de más vallású. 4 esetben létesül' megegyezés, melyekből két esetben a más vallást, két * .-étben az ev. ref. vallást fogják követni a gyermekek. Veszteség-nyereség: 0. Megegyezés nem létesült: 81 esetben. Ezen esetekben az ev. ref. egyház nyeresége a gör. katholikus egyháztól 2, vesztesége a gör. kath. egyházzal szemben: 1, az izraelita hitfelekezettel szemben: 1. Egy izraelita kötött szeptember hóban ev. ref. menyasszonnyal házasságot, melynél a gyermekek megegyezés szerint az izraelita vallást fogják követni. A róm. kath. egyház a két protestáns egyháztól fent jelzett hódításon kívül a 176 nem ev. vagy ref. de más vallásával kötött vegyesházasságból megegyezés szerint vesztett 2, de részére 19 esetben biztosíttatott a gyermekek vallása, nyeresége tehát itt is: 17. Megegyezés nem létesült 155 esetben. Vesztesége a gör. kath. egyházzal szemben 2; nyeresége pedig a gör. kath. egyháztól 3, a gör. keletitől 7, az unitáriustól 2, az izraelita hitfelekezettől 7. Róm. kath. és izraelita vallású felek között létesült 24 házasság. E szerint a szeptember hóban kötött vegyesházasságoknál az ág. h. ev. egyház vesztesége a róm. kath. egyházzal szemben: 16; nyeresége más hitfelekezetektől 3. Összes vesztesége szeptember hóban: 13. Az ev. ref. egyház vesztesége a róm. kath egyházzal szemben: 28; nyeresége, vesztesége más hitfelekezetektől: 0; összes vesztesége szeptember hóban : 28. Ezen havi statisztikai közleményemre vonatkozólag R. K. barátomnak e lap 44. számában tett újabb megjegyzéseire kívánom a következőket megjegyezni: A veszteségnek multiplikálása nem egészen oly felesleges és szükségtelen, mint R. K. barátom mondja, a mennyiben a jelenben építjük vagy rontjuk a jövőt s az egyház sáfára nem a maga, hanem az Úr számára sáfárkodik, ki ott is akar aratni, a hol nem vetett s ki megdicsérte azon szolgáját, ki a neki adott talentumokat a számadásig megduplázta, míg ellenben attól, a ki azt elásta, az egyet is elvette. Bizony a R. K. számítása szerint a negyedik nemzedéknél már 36,992-re szaporodó veszteséget is számon fogja kérni tőlünk a jövő. Vájjon mit fogunk felelni akkor, hogy hol, miért vesztettük el azokat ? Az ítélet kemény és lesújtó leszen ! R. K. azon kívánságára pedig, hogy >ha ki tudom mutatni, hogy hány római katholikusnak elígért gyermeket vezéreltem vissza az ág. h. ev. egyház kebelébe, ha továbbá hiteles adatokkal be tudom bizonyítani, hogy a reverzálisok miatti veszteségünk kevesebb volt, mint a mennyit most az új törvény mellett elvesztünk: akkor el fogja ismerni, hogy e tekintetben rosszabb a mai helyzet a réginél, addig azonban nem* — a legjobb akarat mellett is, miután erre positiv adatok nem állanak rendelkezésemre, csak azt jegyezhetem meg, hogy én s más ismerősöm, református lelkész barátom is, nem egy, de több elígért gyermeket vezéreltünk vissza az ág. h. ev., illetőleg az ev. ref. egyház kebelébe; de hogy mindnyájan összesen hányat, s mennyi volt az előtt a reverzálisok miatti veszteség, azt nem mutathatom ki, miután arra nézve közismeretü adatok nem állanak rendelkezésemre. De felhozhatok erre nézve egy konkrét nagyon jellemző esetet, melyet egy ev. ref. egyházmegyei gondnoktól hallottam. Mikor ugyanis a gróf Csáky-féle rendelet után megindult a szenvedélyes elkeresztelési vita, Komáromban történt egy nagy tekintélyű protestáns férfiakból álló társaságban, hogy a szintén ott lévő boldogult Pap Gábor püspöktől kérdezték, mondaná meg, hogy Molnár János apát hány gyermeket keresztelt el Komáromban s hányat a püspök úr? Azt felelte a püspök: Molnár tőlünk 36-ot, én tőlük 42-őt. Im itt az argumentum, tessék elmélkedni felette, azután pedig elismerni, hogy e tekintetben bizony rosszabb a mai helyzet a réginél s hogy nagyon is elkel az a gondosabb cura pastoralis, az az intensivebb egyházi gondozás, a mit e lap hasábjain immár annyian és annyiszor sürgettek. Mert ez a folytonos eligérgetés s a belőle folyó számbeli veszteség megdönthetetlen bizonyítéka annak, hogy fogyatékos bennünk a vallásos erö és gyenge a hithüség. A lukmára alkalmilag esetleg visszatérünk, most csak annyit jegyzünk meg, hogy ha csakugyan a lukma a veszteségünk legfőbb és egyedüli oka, akkor szerény nézetünk szerint — mi aligha lehet balgaság és kishitűség — a helyes egyházpolitika az lett volna, ha előbb a lukmát rendezzük s csak azután, mikor ezt rendbehoztuk és a bajnak okát eltávolítottuk, járulunk hozzá az új viszonyok életbeléptetéséhez. Ki háborúba akar menni, jókor elkészül hozzá. Bennünket az új viszonyok teljesen készületlenül találtak; kiálltunk a kűzdtérre rendezetlen sorokban, töltény és puskapor nélkül. Ez a bajunk, azért vesztünk. Honiola István, ág. hitv. evangélikus lelkész,