Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-01-03 / 1. szám

történeti nevezetességű 95 tétel szabatos fordítását tartalmazza. Ára: portomentes postai szállítással 12 frt, mely összeg 2 frtos havi részletekben is fizethető. A lelkész urak az általuk gyűjtött megrendelések után 15°/0

— tehát példányonként 1.80 kr. árleengedésben részesülnek. Megrendelések: Stottmeister és társa müintézete címére — Pozsony, primási palota — küldendők. A »Házi kincstárt*, Luthernek magyar nyelven Zábrák Dénes lelkész úr avatott kézzel végzett fordításában megjelenő evang. egyházi beszédeit melegen ajánlom a prot. olvasó közönség figyelmébe. Pápa, 1896. dec. 15. Gyurátz Ferencz, püspök. Baltik Frigyes, püspök. Küzdelem a hit és babona között. Be kell vallanom, némi aggodalommal fogok hozzá feladatom megoldásához, mert első pillanatra képtelenségnek látszik, ha azt mondom, hogy korunk harca: küzdelem a hit és babona között. Csak egyetlen harca volna korunknak? Nincsen sok ezer érdek a köz- és magánélet terén, államban és iparban, iskolában és tudományban, kereskedelemben és egyházban, melyek bár egymással heves harcban állanak, a hit kérdésétől bizony igen távol esnek? Szóval lehetséges-e a jelenkornak legváltozatosabb hullámzásait ama szűk keretbe foglalni, mely e két szóval fejezhető ki: hit — babona. A jelenkort mozgató nagy erők horderejét senki sem akarja tagadni. A népek életében az anyagi kérdések, az enyém s a tied, szegénység és gazdagság megbecsülhetetlen szerepet játszanak. A legnagyobb reálpolitikusok egyike, Bismarck kimondta: > Mit használnak a népnek a legmagasabb javak, ha éheznie kell!« Es mégis, ha őt nagy eszmék, egy egész nemzet rajongó lelkesedése nem támogatják, vas- és vérpolitikájában sikert nem aratott volna. Ily magas javaknak, nagy eszméknek világa hatalmasan felette áll a hitvány anyagiságnak, valamint a lélek felette áll a testnek. Az eszmények világából indul ki minden, a mi a tömegeket magával ragadja és tettre serkenti. Még a sociáldemokrácia is egészen tehetetlen volna, ha esztelen és hiábavaló követeléseiben nem volna az eszményiségnek egy vonása, a mi az egész tannak a tömeg előtt oly bódító varázst kölcsönöz. Az eszmei tehát felette áll az anyaginak, és az eszmék élén az isteneszme áll. Már Goethe igen elmésen mondta: »Az emberiség s a világ történelmének egyedüli és legfőbb tárgya, melynek a többi mind alárendelve van, a hitetlenség és hit harca«. És hozzáfűzi: >Ama korszakok, melyekben bármily alakban a hit uralkodik, fényesek, lélekemelők és az utókor számára gyümölcsözőek. Azonban oly korszakok, melyekben a hitetlenség győzedelmeskedik, ha egy pillanatra álfénynyel is dicsekednek, nyomtalanul tűnnek el a föld szinérő!, mert meddőségükkel az utókor nem foglalkozhat. (Werke, VI. köt. 159. old.) Tehát Goethe szerint is a hit ama központ, mely körül a történelem forog; a fejlődésnek leginkább kedvező korok szerinte egybeesnek a hitélet virágzásának idejével. A nagy költő és gondolkodó a különböző korok harcát, bármely különös kérdést is érintsenek azok, a »hit és hitetlenség« küzdelmének mondja. Mi a jelenkorra nézve nem értünk vele egyet. A jelenkor harca a hit és babonaság közt folyik. Micsoda? igazán babonaság volna felvilágosodott korunknak egyrészt jellemvonása? Hát nem egyedül ama egyház keblében rejtőzik az, mely egyház világuralomra törekedik, más egyházak létjogosultságát tagadja, az isteni kinyilatkoztatás egyedüli őrzőjének és az igazság megdönthetetlen sziklájának tekinti magát ? És ha korunk jellege másrészt a hitetlenség, mely sokkal veszedelmesebb ellenségünk, mely Istent és mennyországot kevélyen tagad, népünk széles rétegeibe befurakodik és azt hite csekély maradványaitól is kész megfosztani: nem az-e a jelenkor legsürgősebb feladata, hogy mindazok, kik az élő Istenben és az emberek örök üdvében hisznek, testvérileg egyesüljenek, hogy azután közösen rontsanak a hitetlenség hadtestei ellen? Igen sokan vannak, kik az utóbbi tanácsot adják. De annak követése mégis hitbeli tévedés volna. Mert hit és hit pápista vagy protestáns szempontból tekintve mást mást jelent. Épen nem lesz feladatom, bebizonyítani, hogy a pápista egyház iránya inkább a babonának kedvez, mintsem a tiszta hitnek, hogy »a hegyeken túlról« a vallásos tudatnak elsötétedése készül felénk borulni, a mely nemcsak a komoly protestánst, hanem a pápisták közül is minden becsületes és hátor keresztyént arra buzdítson, hogy felvegye a barcot: a hit harcát a hitetlenség ellen. De a mit hitetlenségnek szoktak nevezni, lényegében határos a babonasággal, Megkisérlendem bebizonyítani, hogy a keresztyénségnek pápista elferdítése és a jelenkor hitetlensége ugyanazon gyökérből fakadnak és jelenségeikben is igen gyakran megegyezők. Először is a hit meg a babona fogalmával kell tisztába jönnünk. Sokan babonának tartják azt, a mi a keresztyénség lényegéhez tartozik, sőt némelyek az egész vallást ide sorozzák. Mások ismét igaz hit feltételének gondolják, hogy hagyományokat és legendákat, melyek homlokon viselik a phantastikus emberi találmány bélyegét, igazaknak tartsunk. E félreértések múlhatatlanul eloszlatandók. A hit újszövetségi értelemben személyes viszony. Es pedig a teremtmény feltétlen bizodalma Teremtőjében. Az ember igazán csali Istenben hihet. A mint azt közönséges beszédben mondani szokás, hihetjük, t. i. külső és belső okoknál fogva meg lehetünk róla győződve, hogy valámi van, vagy hogy valami történt. Péld. Jakab apostol szerint az ördögök is hiszik, hogy van Isten. De Istenben nem hisznek, nem képesek a szív bizodalmát beléhelyezni, vele személyes viszonyba lépni. A keresztyénség hisz Is-