Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-10-10 / 41. szám

sége előtt, mintha audenciát akarna kérni, minden szónál kezét csókolja s ha az asszony nappal az ágyban lustálkodik, lehúzzák cipőjüket, mielőtt a szobába lépnek, nehogy felébreszszék a kedves angyalt. Mihelyt az asszony egy szerelmeset hunyorít, már úgy szalad a férje, mint egy futár, hogy felesége akaratát a leggyorsabban teljesítse. S mivel szemeinek esett édes rabságába, igazi parancsolójának is tartja azokat, melyeknek egyedül áldozhatja szolgálatait, sőt ilyen embereknél az asszony szemei olyanok, mint a nap-órák egy szép, arcra függesztve s tekintetők mutatójával a szerelmes asszonybolondnak boldog vagy boldogtalan perceit jelezve. Sokan feleségük egészségére: nemcsak a pohárból, de papucsaikból isznak, sőt nemrég Goridon úr biztosította szép feleségét Amaryllist. hogy nem átalna egészségére abból az.éjjeli edényből inni, mely ágya alatt van. Rövid idő előtt egy ravasz és okos cseléd, mint tényt állította előttem, hogy egy olyan asszonynál szolgált, kinek ura felesége után vitte a papirt bizonyos helyre s megkímélte az asszonyt a fáradságtól, a mit annyival inkább elhihetek, mert a cseléd esküdözött, hogy ezt a szép látványt szemeivel látta az ajtó nyílásán keresztül. Óh, ti vad. utálatos bolondok! ti otromba courtisánok! Hát illedelmes és megengedhető szeretet ez feleségeitek iránt ? Ez több mint baromi vakság s nagyon talál ide, a mit a szerelem tapasztalt mestere, Ovidius, első epistolájában ír ; Quid deceat, non vidít ullus amans*. Szépen, mondja azért Ambrosius: »Amor formáé rationis est oblivio«. A szép alak szeretete az ész meg feledkezése önmagáról. Alig jön el a csendes éjszaka, az asszony kiveti a hálót s ha napközben nem veheti le férjét a lábáról, éjjel kisérti meg, a mikor a férj keveset vagy semmit sem tud tőle megtagadni. Körülményesen elbeszéli, a mit egész napon át bolond fészkében kikotlott, s azon kezdi, hogy a cselédséget kisebbíti. Most a Jutkáról. majd a Petiről esik panasz, ott az inas, emitt az irnok nem cselekszik ínyére. A praeceptornak már tíz nap előtt fel akarta mondani a kosztot, fecseg mérték és cél nélkül, a miről s a kiről eszébe jut, legyen az kicsi vagy nagy, mindén ellenére van a háznál S hogy férjét nagyobb részvétre indítsa, elkezd sóhajtozni és sírni. Az asszony bolondnak menten felolvad a szive s azt mondja: »Hagyd abba a sírást fiam, könnyű lesz változtatni a dolgon, hiszen asszony vagy a háznál; Peti már egy fertály éve hogy itt van, add ki holnap a bérét, s fizesd ki a szakácsnét is. A praeceptornak e héten még szintén felmondok udvariasan, különben történjék minden a mint te akarod*. És így csinálják a dolgot az asszonyok bolondjai, törvényt szabatnak magoknak a feleségeik által, saját tekintélyöket csorbítják és önként bezárkóznak a bolondok ketrecébe. Más bolondokat feleségeik annyira viszik, hogy ha e tekintetes címmel nincsenek megelégedve, a férjuramnak egész keresetét oda kell adnia, hogy nagyságos asszony legyen belőle. Mit nem emészt fel a sok csipke, szalag s csak a minap is a kocsigyártó az új kocsi miatt (a mit az asszony már a házassági szerződésnél kötött ki) olyan kontót hozott, hogy férjuram egészen megijedt tőle, mindazáltal az asszonybolondok szívesen kifizetik, csakhogy feleségeik kegyét el ne veszítsék. Ismerek egy középrendü asszonyságot, a ki más előtt dicsekedett, hogy férjétől mind addig megtagadja a házaséleti kötelesség teliesítését, mig csak következő napra egy fontange-t, néhány rőfnyi csipkét nem igér venni egy darabka szövethez. De habár minden ilyen szerelmes bolond, a ki ilyen föltételekbe belemegy, átkozottul megháborodott, de sohasem aranyozza meg jobban saját csörgő sapkáját, mint a farsangon. Ah, hány férjet nem tesz a farsang bolonddá. Mephistophelesné asszonyt minap a templomban egy vendégségbe hívták meg, be is Íratta magát férje tudtán kívül három aranyért a fogadósnál s kérte, hogy tartsa a dolgot titokban, biztosítva őt, hogy bál után majd meg fog felelni férjének a kimaradásért. Azonközben azt mondja az urának, hogy templomba megy s onnan a komámasszonyhoz, de alig távozik husz lépésre férje ajtajától, már vár reá a bérkocsi s a madame-ot Valerio úrral carrerioban az Isten háza elől a játékházba röpíti, hol a muzsikus urak vannak. Hozza a szabó a mindenféle szép ruhát, csipkét és pántlikát különféle országokból; az asszony ráhagyja magát beszélni, maskarába öltözik és zsinór szerint csinál mindenféle poziturát. A táncnak nincs vége kivilágos virradtig! aztán jön a körbeivás és koccantás; emitt egyik fácánnal szolgál, a másik egy pulykacombot kínál, a harmadik őzderekat, a negyedik fenyvesmadarat. Mephistophelesné asszonynak olyan tele a tányérja, hogy azt sem tudja, mit egyék. Lassan-lassan gyönge fejébe száll a francia bor, kezd melege lenni :és a szerelem tüstént kikandikál az ablakon, Mephistophelesné asszony visszavonul és Valerius úr elkíséri a félreeső szobába, végre mindenféle hízelgő ajánlatokkal megadásra szólítja fel a várat, mely mindjárt egyezségre fel is adja magát. Azalatt a jó férj késő éjszakáig vár, végre türelmetlenségében lefekszik s gondolja magában : az istenért, hol késhetik a feleségem ? Közbe majd három zsoltárt elrebeg s kéri Istent Őrizze minden szerencsétlenségtől élete párját s nem is gondol arra, hogy az asszony rosszban sántikál. Reggel korán Mephistophelesné asszony halk léptekkel jő be a szobába, forró csókot nyom a férjére s mindenféle kifogással hozakodik elő a komaaszonyáról, hogy hosszú kimaradását kimentse s a mit nyelvével nem tud elintézni, azt sírással igyekszik rendbe hozni. Nem is hagyja abba a pityergést, míg férjét ezer krokodil könynyel újból el nem oltatja s le nem csillapítja, a ki feleségének könnyen el is hisz mindent, mert a nagy szeretet könnyen hivő bolonddá tette. Óh ti bolondok, most elhiszem a mit Euripides ír Iphigéniában. »Callidae sunt mulieres in inveniendis dolis«. Ravasz az asszony a csel kieszelésében. És Salamon, a kinek elég baja volt az asszonyokkal, egyet sem talált az összes asszonynép között, mely valamire való volna. Azért mondja Ecclesiast. 8. c. 27. híveni amariorem morte midierem, quae laqiieus vena-torum est et segena cor illius. Keserűbbnek találtam az asszonyt a halálnál, vadásztőr és háló az ő lelke. Kezei pedig kötelek és Chrysostomus az ilyen csalárd gonosz