Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-10-10 / 41. szám

toznak az egyházi gondnoknak, vagy a presbyterium által az egyházi adó szedésére saját kebeléből választott és megbízott presbyternek számadása alá befizetni. Ennek megfelelően az egyház belhivatalnokainak és alkalmazott­tainak fizetése is évnegyedes, tehát négy egyenlő részlet­ben folyósíttatik. 11. §. Azon egyházközségben, melyekben a gyüle­kezetnek a 6. és 7-jk §§-áan előírt fentartási költségei nem teszik szükségessé a 3-ik §-ban megállapított s az állami adók után számítandó maximalis százalék kiveté­sét: a szükségletnok megfelelő és adókivetési kulcsul szol­gáló ily százalék a presbyterium által az egyházmegyei számvevőszék jóváhagyásával állapíttatik meg. 12. §. Oly egyházközségekben, melyekben a belhi­vatalnokok jelenlegi fizetése a 6. §-ban megállapított mi­nimális alapfizetésnél nagyobb, ezen jelenlegi nagyobb fizetés továbbra is fentartatik, ha a szükséglete a 3-ik §-ban előírt maximális százalék alkalmazásával, minden külső segély nélkül fedezhető. Ha pedig a jelenleg meglevő belhivatalnoki fizetés, valamely egyházközségben csak segély útján lenne elő­állítható , akkor csakis a jelenben azon fizetés élvezésére jogosult belhivat.alnokok hivatalviselésének idejére veendő fel ezen összeg az évi költségelőirányzatba. Az ily állo­mások megürülése alkalmával bekövetkező választáskor, a belhivatalnoki fizetések rendezésére vonatkozó 6. §-ban megállapított intézkedések lépnek érvénybe. 13. §. Az egyházak fenmaradásának és fejlődésé­nek biztosabb vagyoni alapokra helyezése, a korpótlékok fizetéséből eredő terheknek elviselhetővé tétele, a hivatal viselésre képtelenné vált lelkészek számára legalább alap­fizetésökkel leendő nyugdíjazásuk végett felállítandó orsz. nyugdíjintézet javára, ügyszintén a tanítói országos nyug-és gyámintézet részére köteles évi járadékok fizetésének lehetővé tétele végett: minden anya-, társ- és leányegyházban egyházfen­tartási alap létesítendő. 14. §. Az egyházfentartási alap létesítésére és éven­kénti növelésére fordítandó: a) a gyülekezeti perselypénz, a más célra rendelt ünnepi és vasárnapi ilynemű jövedelmek kivételével, b) az egyház évi számadásának zártakor fenma­radó évi bevétel, mint tiszta jövedelem egyharmad része, c) a magyar országos református egyházi közalap részére beszedett évi járuléknak 25%-a; minthogy az egyházi közalapnak az egyházi törvények 259-dik §-ában a) és c) pont alatt kitűzött feladata, e törvényjavaslat keretében teljesítve lesz, d) e célra tett kegyes adományok, hagyományok és alapítványok. 15. §. Az egyházfentartási alapok külön önálló egy­házanként és egyházmegyénként évről-évre kimutatandó. 16. §. Az egyház költségelőirányzata fedezetének javára, az egyházfentartási alapok évi kamatjövedelmé­nek csak egyharmadrésze használható fel, a kamatjöve­delem kétharmad része pedig az egyházi törvényhozás újabb intézkedéséig, a presbyterium vagyoni felelőssége mellett, évről-évre tőkésítendő. Debrecen, 1897. szept. 16. Ferenczy Gyula, Kiss Albert, küldöttség] jegyző. kiiidöttségi elnök. DicsŐfi József\ Dr. Bartha Béla. TÁRCA. A német prédikáció történetéből. (Folytatás.) Égető gúnynyal süti kárhoztatása bélyegét a szónok egy más fajta typusra is, a nők bolondjára, ki az asszonyi szeszély szégyenletes rabságának áldozza józan eszét, férfias önérzetét. »Ah ! imádott szépségem ! így szól némely a maga házi dorombjához, tudol, mennyire becsüllek. Most már nyolcadik éve, hogy együtt vagyunk. Hál' Istennek soha sem különböztünk össze, akarom, hogy ezután se történjék ez. Ne adja az ég megérnem azt az időt, hogy a legkisebbel is megsértselek, azért parancsolj úrnőm, itt vannak a kulcsok a szekrényhez, szivemet már rég elra­boltad, rendelkezzél a pénzzel tetszésed szerint. Benn a kamarában függnek a pincekulcsok is, az egész gazdaság, szolga, cseléd, marhák, sertések, még a vén házi eb is szolgálatodra áll. Tégy, a mit akarsz, parancsolj, a mint tetszik, menj el hazulról a hányszor tetszik, kelj fel, a mikor neked tetszik. Ha valaki valamit ellenedre tesz, ott a szögletben az ökörhajtó, vágj közéjök, hadd féljen tőled a háznépe. Ilyen szerelmes beszéddel van az asszony sze­retetétől elkábult férfi és eladja feleségének férji hatalmát mint Ézsau egy tál lencséért első szülöttségét az öcscsé­nek. Ti asszonybolondjai, közületek kivel beszél a bölcs ember Példabeszédek 9. Nondas mulieri potestatem animae tuae, ne ingrediatur in virtute tua et confundaris. Ne adj hatalmat az asszonynak magad felett, nehogy kifősz -sza erődet és meggyalázzon. Mert M. Porcius Gato mondja: »0mnium rerum libertatem, immo licentiam, si vera dicere volumus, foeminae desiderant«. Minden dologban szabadságot, sőt korlátlanságot követelnek az asszonyok, ha be akarjuk vallani az igazat. De hány ilyen aszony bolondja van, a ki feleségének készséggel általengedi a pálcát s maga seprőt vesz kezébe, a mivel örökös rabszolga­ságba adja magát felesége lábainál. Sőt abroncson át ugrálnának, mint az éhes pudli kutya, ha kedves fele­ségük kívánná. Sok férfi egész évi fizetését az asszony hátuljára akasztja, az asszony úgy öltözködik, mint egy előkelő dáma, a férj ellenben, mint egy nyomorult béres, úgy hogy az emberek nem tudják, vájjon felesége férje-e vagy pedig asszonyának háziszolgája. Ilyen bolondok azt hiszik, felségsértési bűnt követnek el, ha feleségüktől vala­mit megtagadnak. Éjjel-nappal ölükben ülnek és a száját nyalják, mint az ölbeli eb. Sok bolond le is terdepel fele-

Next

/
Thumbnails
Contents